Erről és az eddigi eredményekről beszélgetünk Tarsoly Róberttel, a Zalai borvidéki elnökkel a Magyar Mezőgazdaság Direkt műsorában.

“A Zala Megyei Növényvédelmi hatóság már 2013-ban tanulmányutakat szervezett a szőlészeknek, a növényvédős szakembereknek az első tünetes tőkéket megnézni, s ehhez előadásokat is tartottak. A hatóság ilyen szempontból mindent megtett, zárolta a területeket, viszont a saját ültetvényeinkben az első néhány tőkét biztos, hogy nem vettük észre, és lehet, hogy erre nem fordítottunk elég figyelmet.

Ugyanakkor már 2021-ben bejelentettem, a mi területünkön gyanús tőkéket látok, de laboratóriumi vizsgálat nem a szőlőarany színű sárgaság fitoplazmát mutatta ki, hanem Stolburt, az pedig nem zárlati károsító. Így meghagytuk az ültetvényt, valamennyi termést hozott, és megnyugodtunk, hogy nálunk nincs aranyszínű sárgaság”- tekintett vissza a borvidéki elnök az előzményekre. 2023-ban viszont egy másik táblában már igazolták a károsítót.

Ennek ellenére terjed

Bár 2013 óta védekeznek rovarölő szerrel célzottan a kabóca ellen, 2021 óta pedig pedig rendkívül intenzíven, ám ennek ellenére terjed. Jelenlegi szakmai tudásuk alapján mindent megtesznek azért, hogy megállítsák a fertőzést.

2025 volt az az év, amikor robbanásszerűen megjelentek a tünetek, az elmúlt esztendőben a kormányhivatal tájékoztatása szerint csak a Zalai borvidéken 220 ezer tőkét kellett kivágni. Ha egybefüggő terület lenne ez 55 hektárt jelentene, ami már a borvidék közel 10 százaléka. Ami rossz hír, hogy az idei évben úgy néz ki, ez a tendencia folytatódik.

Itthon az ellenőrzést végző kollégák a szemlék során találkoznak olyan esetekkel, hogy nem engedik be őket a területükre, nem hiszik el, hogy ekkora a gond, nem vágják ki a beteg tőkéket, nem hajtják végre az utasításokat a határozatokban foglaltakat, pedig csak így lehet megállítani a fitoplazmát.

Növényvédelmi bírságot kiszabhat

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ott ütötte fel a fejét nagyobb mértékben a betegség, ahol a közvetlen környezetükben elhanyagolt, vagy régen felhagyott ültetvények vannak.

Sok helyen már erdőnek látszik egy-egy terület, de benne az akácok tetejéig felfut a vadszőlő, ezek rezervoár területek a kabóca és a fitoplazma szempontjából.

Ugyan itt még nem tartunk, de ha nem érti meg a tulajdonos, hogy csak ez az egyetlen járható út, akkor büntessék meg, vagy számolják fel kényszerrel az ültetvényét.

„Az olasz és francia példák azt mutatják, hogy együtt lehet élni a kórokozóval. Ott évente egy százalék alatt tudják tartani a veszteséget. A gazda nem úgy áll neki a szőlőtermesztésnek, főleg ha elhivatott, hogy minden évben egy százalékot ki kell vágjon, de ha ennek ez az ára, én ezzel  kiegyeznék.”