A tejhasznú szarvasmarhatartásban általános gyakorlat, hogy a borjakat röviddel születésük után elválasztják az anyjuktól. Ennek elsősorban állománykezelési, takarmányozási és termelésszervezési okai vannak, így pontosabban ellenőrizhető a borjak tejfelvétele, könnyebben megoldható az egyedi nevelés, és a tehén által termelt tej nagyobb része értékesíthető.
Hogy ezek a megoldások valóban jobbak-e az állatok számára, arra kereste a választ egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek munkájában többek között a dániai Aarhus University, a bécsi Állatorvostudományi Egyetem és a német Thünen Intézet szakemberei vettek részt. A Guilherme A. Franchi és munkatársai által készített, 2026 júliusában online közzétett tanulmány 60, öt kontinensen végzett kutatás eredményeit dolgozta fel.
A megjelent elemzés a legalább kéthetes anya–borjú vagy dajkatehén–borjú kapcsolatot biztosító rendszereket hasonlította össze.
Nem mindegy, meddig vannak együtt
Az anya–borjú kapcsolatot fenntartó rendszerek között jelentős különbségek vannak. Egyes gazdaságokban a borjak egész nap együtt tartózkodhatnak az anyjukkal, másutt csak meghatározott időszakokban találkoznak. Olyan megoldások is léteznek, amelyek korlátozott fizikai érintkezést tesznek lehetővé, illetve amelyekben a borjakat nem saját anyjuk, hanem dajkatehenek nevelik.
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a folyamatos együttlét több anyai gondoskodással jár. Az egész nap együtt tartott tehenek gyakrabban nyalogatják és szoptatják borjaikat, mint azok, amelyek csak meghatározott időszakokban találkozhatnak velük.
Ez azért lényeges, mert a szarvasmarháknál a nyalogatás, a szoptatás és a közelség keresése természetes anyai viselkedés. Az együtt tartás lehetőséget biztosít ezek kifejezésére, ami önmagában is fontos állatjólléti szempont.
A kutatók azonban nem találtak olyan rendszert, amely valamennyi vizsgált mutató alapján egyértelműen kedvezőbbnek bizonyult volna a többinél. A különböző megoldások előnyei nagymértékben függenek a tartási körülményektől, az állatok korától és a kapcsolat megszervezésétől.
Gyorsabb kezdeti fejlődés
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
A szopás lehetősége a borjak növekedésére is hatással van. Azok az állatok, amelyek közvetlenül a tehéntől juthatnak tejhez, a nevelés korai szakaszában gyakran gyorsabban gyarapodnak, mint azok, amelyek ugyan kapcsolatban maradnak az anyjukkal, de nem szophatnak.
Ez az előny azonban nem feltétlenül marad fenn hosszú távon.
Az időszakos együtt tartás egyik előnye, hogy elősegítheti a szilárd takarmányok korábbi felvételét. Ha a borjak nem férnek hozzá folyamatosan a tejhez, nagyobb szerepet kaphat az abrak és a tömegtakarmány az étrendjükben. Ez a későbbi elválasztás szempontjából is fontos lehet, mivel csökkentheti a tejtől való táplálkozási függőségüket.
Az eredmények ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a nagyobb korai testtömeg-gyarapodást nem szabad önmagában a jobb jóllét bizonyítékának tekinteni. A borjak egészségi állapotát, viselkedését és takarmányfelvételét együttesen szükséges értékelni.
