Az elválasztás a legnehezebb
A kutatások alapján az elválasztáskor jelentkező viselkedési reakciókat nem elsősorban az határozza meg, hogy az állatok korábban naponta hány órát töltöttek együtt. Sokkal fontosabbnak bizonyult az elválasztás módja és az, hogy a borjú mennyire függ még a tejtáplálástól.
Ha a tejhez való hozzáférés megszűnése és a fizikai elkülönítés egyszerre történik, az különösen megterhelő lehet. Ezért több gazdaságban fokozatos elválasztást alkalmaznak.
A módszer célja, hogy a táplálkozási és szociális változás ne egyszerre érje a borjút. Az eredmény azonban itt sem automatikus: a sikerhez megfelelő tartási körülményekre, az állatok folyamatos megfigyelésére és a takarmányozás gondos megszervezésére van szükség.
Kevesebb tej maradhat eladásra
A termelők számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi tej marad értékesítésre. Ha a borjú közvetlenül szopik, a megtermelt tej egy részét elfogyasztja, így csökken a fejőgéppel kinyerhető mennyiség.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Az időszakos együtt tartás bizonyos mértékig mérsékelheti ezt a veszteséget. Ha a tehén és borja a fejést megelőzően meghatározott ideig külön van, több tej maradhat a fejésre. Ugyanakkor a kutatók rámutattak, hogy ezekben a rendszerekben a tejleadás nem mindig teljes. A borjához szokott tehén esetenként nem adja le maradéktalanul a tejet a fejőgépnek.
Mindez megnehezíti a termelés tervezését, és a fejési technológia, valamint a napi munkarend átalakítását teheti szükségessé. A megfelelő férőhely, a borjak biztonságos mozgása és a higiéniai feltételek biztosítása szintén fontos szempont.
Így egyelőre nem dönthető el általános érvénnyel, melyik megoldás biztosítja a legkedvezőbb egyensúlyt a termelési eredmények, a munkaráfordítás és az állatjóllét között.
A fogyasztók is figyelnek rá
Az elemzés szerint a lakosság körében jelentős támogatást élveznek azok a tejtermelési rendszerek, amelyek nem választják el a borjakat közvetlenül a születésük után.
A gazdálkodók véleménye összetettebb. Sokan értéknek tartják, hogy a tehenek természetes anyai viselkedésüket kifejezhetik, ugyanakkor nehézséget jelenthet a borjak elkülönítése, a férőhelyhiány és az értékesíthető tej mennyiségének csökkenése.
A kutatók szerint ezért nem célszerű egyetlen tartási modellt általánosan követendő megoldásként kijelölni. A gazdaságok adottságai, az állomány mérete, a fejési rendszer és a rendelkezésre álló munkaerő egyaránt befolyásolják, milyen formában valósítható meg a hosszabb együtt tartás.
A további kutatásoknak elsősorban a különböző rendszerek hosszú távú állatjólléti és gazdasági hatásait kellene vizsgálniuk. Különösen kevés adat áll rendelkezésre a saját anya és a dajkatehén általi nevelés összehasonlításáról.
Egy malac szemével – állatjólét gyerekeknek – Magyar Mezőgazdaság
