Érdekes témát feszegettek a Növénytermesztők Köre Egyesülete a „Meddig lehet még ugyanúgy gazdálkodni?” című legutóbbi online webináriumán, ahol szakértők segítségével ismerhettük meg, milyen gyakorlati megoldásokkal alkalmazkodhatunk a tartós vízhiányhoz, hogyan lehet javítani a talaj vízmegtartó képességét, és milyen lehetőségek adottak a termésbiztonság megőrzéséhez a következő szezonban.
A korábbi Kukorica Kör Egyesület rendezvényének első előadója Zsembeli József előadásában kiemelte, az aszály nem egyszerűen „kevés csapadék”, ennél összetettebb, miközben csökken a csapadék, a hőmérséklet és az evapotranspiráció nő. A MATE Nemzeti Éghajlat- és Tájkutatási Központ igazgatója felhívta a figyelmet, hogy ráadásul ebbe még beleszól a lokalitás, nem mindig és mindenhol ugyanazzal a jelenséggel nézünk farkasszemet. Éppen ezért hazánk négy régióját vették górcső alá, s összességében elmondható, hogy mindenhol növekszik a párolgás, ami magával hozza a vízhiányt.
Felmerült a kérdés, a klímaváltozás negatívan hat a búzatermesztésre, illetve a technológia fejlődése kompenzálja-e a negatív hatásokat? Egy biztos, a kukorica termésingadozása jóval nagyobb, mint a búzáé, 2021 és 2022 között 6,1 tonnáról 3,4 tonnára csökkent. A „Vizet a tájba” programból a növénytermesztőket a „vizet a talajba” érdekli legjobban. A talaj természetes víztározó, aminek minősége függ a jó talajszerkezettől, a szervesanyag-tartalmától és a megfelelő pórustértől.
20-50 százalékkal több nedvesség
A talajművelés egyik célja a párolgás csökkentése és a víz megőrzése. Mindez pedig elérhető a kevesebb talajbolygatással és művelési menettel, a felszíni növénytakarással, a mulcshagyással vagy éppen a felszín gyors lezárásával.
Mint elhangzott, az intézményben 1997 óta foglalkoznak redukált talajművelés vizsgálatával, ami a vízforgalomban is megmutatkozik. A karcagi tartamkísérlet 16 év átlagában 20-50 százalékkal több nedvességet lehetett megőrizni a redukált művelésben, amit a talaj felső 50 centiméteres rétegében, a hagyományos technológiához viszonyítva, a betakarítás után mértek. A szakember rámutatott, a hatás termőhelyfüggő, helyszíni mérésekre és a talajállapot ismeretére van szükség, de elmondható, hogy az Alföld nagy agyagtartalmú talajának felső 30 centiméterében évente 40 milliméter többlet nedvesség mutatható ki.
„Nem csak a talajt, hanem a növényt is alkalmazkodóképessé kell tenni. Ebben pedig felértékelődik a tájfajták szerepe”- hangsúlyozta Zsembeli József. Milyen szempontok alapján válasszunk megfelelő növényt? Legyenek aszálytűrő fajták és hibridek, mélyebbre növő, fejlettebb gyökérzettel, amelyek hatékonyabban hasznosítják a vizet, de ugyanolyan fontos a vetésváltás is. Vezekényi Ernőt, az intézmény első igazgatóját idézte: A szikes tájak részére olyan új fajtákat állítsunk elő, amelyek jól tűrik a táj kedvezőtlen talajait és a szeszélyes időjárást, az eddigi fajtáknál nagyobb, biztonságosabb termést adnak, télállóak, erősebben ellenállnak a betegségeknek és kiváló a minőségük is.
