A vadászat társadalmi elfogadottsága az elmúlt években sokat romlott a lakosság körében. Hogyan tervezi közelebb hozni a vadászat szükségszerűségét a laikusokhoz, kritikusokhoz?

– A megállapítással nem feltétlenül értek egyet. Jóllehet, bizonyos fórumokon, közegekben, felületeken időnként érezhetünk vadászatellenességet. Ám azt is látni kell, hogy a közösségi média véleménybuborékokat hoz létre, mint ahogy azt is, hogy egy-egy elítélhető, vadászathoz kötődő cselekmény esetében, például védett fajok egyedeinek elpusztítása, vadászbalesetek stb. teljesen logikus, és valljuk be, jogos a kritika.

Az elmúlt években két reprezentatív közvélemény-kutatás készült, amelyek a lakosság vadászathoz, vadgazdálkodáshoz való viszonyát vizsgálták.

A két vizsgálat között eltelt hat év alatt sem volt megfigyelhető komolyabb változás azon túl, hogy a vélemények polarizálódtak. (A felmérések teljes egészükben elérhetők a Védegylet honlapján. A szerk.) Kiderült viszont az is, hogy a vadgazdálkodásról, vadászatról kevés és homályos információkkal bír a többségi társadalom. Ez az, amin változtatnunk kell, elsősorban a már említett kommunikációs stratégia megvalósításával, de ezt szolgálja hosszabb távon az ifjúsági program is.

Új, modern vadgazdálkodásra van szükség – ezt már a tárcavezető is említette korábban. Hol látja ennek kialakításában a vadászkamara helyét, milyen javaslatai lennének a témában?

– Egyetértek azzal, hogy alkalmaznunk kell a modern megoldásokat. Például a drónok egyre inkább teret hódítanak a vadgazdálkodásban, legyen szó őzgidamentésről, állományfelmérésről, vagy akár sebzett vad utánkereséséről. Az „e-beírókönyv” sem ördögtől való, hiszen a digitalizálás, az adatok egységes, elektronikus nyilvántartása elemi összetevője lehet az ágazat fejlődésének.

A Vadászkamara, mint a vadgazdálkodást működtető, az egyéni vadászokkal kapcsolatban álló érdekképviselet szerepét abban látom, hogy motiváljuk a tagságunkat a modern megoldások alkalmazására, megmutassuk nekik, hogy ezek alapvetően nem többletterhek, hanem az ő életüket, munkájukat jelentősen megkönnyítő lehetőségek. Ha pedig arra van szükség, segítsük elsajátítani a működésüket, használatukat akár a kamara által szervezett képzéseken is.

A korábbi alulhasznosítási szemlélet következtében a megnövekedett, túltartott nagyvadállományt radikálisan kezelni kell – erről szintén véleményt formált az agrárminiszter. Vannak elképzelései, hogy a vadászkamara milyen szabálymódosításokat kezdeményez a csülkös vad hatékonyabb apasztása érdekében?

– A nagyvadállomány-gazdálkodásban tapasztalható leginkább az adatalapú megközelítés és a környezetre gyakorolt hatás egységének a jelentősége. Nem szabad a múlt hibáit elnézni, szakítani kell a pontatlan becslési adatok alapulvételével, helyettük fel kell ismerni, hogy helyenként valóban beavatkozásért kiált a nagyvadállomány nagysága. Ugyanakkor üdvözlendőnek tartanám, ha nem csak csökkentésről, hanem pontos célmeghatározásokról beszélhetnénk, amelyeket csak szakmai alapon, konszenzus útján lehet kialakítani helyi szinten, akár vadgazdálkodási egységenként.

Kulcskérdésnek tartom a vadgazdálkodási ágazati szereplők meghallgatását, hiszen ők rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, gyakorlattal, amely alapján a megfelelő rálátás birtokában vannak, de elengedhetetlennek gondolom a vadászati hatóság szerepkörének teljes újragondolását is. Az lehetetlen, hogy a továbbiakban is csak asszisztáljon a vadállomány méretének alakulásához, és ne legyen komolyabb számonkérés, ha valaki vét a szabályok terén.

A részletek meghatározására és konkrét jogszabály-módosítási javaslatokra a szakmai partnerekkel a megfelelő párbeszéd kialakítása után kerülhet sor. Azt mindenesetre nem szeretném, ha bárki csak végrehajtóként tekintene a vadászokra és nem úgy, hogy a vadászok bonyolult természeti rendszerek szabályozásával foglalkoznak, aminek egyébként csak egy része a vad elejtése.