0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. november 13.

Szén-dioxid-trágyázás hatékonyan

Az intenzív zöldséghajtatásban elterjedt gyakorlat a szén-dioxid-trágyázás, mert hozzájárulhat a termésminőség javulásához és az éves hozam növekedéséhez.

A kelleténél több se jó

Rengeteg szén-dioxidot ki lehet adni rosszul is. Ha például túl magas az átlaghőmérséklet, akkor az önmagában is okozhat kötési hibát és torz bogyót, miközben a növény gyönyörű vastag szárat és hatalmas leveleket növeszt. A „kantárt” időben kell meghúzni, hogy a vegetatív növekedésből valóban termés legyen. A szakember szerint a szezononkénti 5-10 kg/m² közötti szén-dioxidnak van látható, érzékelhető hatása az állományon, és megfelelő értékesítési ár mellett megtérülhet a többletköltség.

Nyáron is lehet létjogosultsága kis mennyiségű CO₂-adagolásnak. A hódmezővásárhelyi telepen előfordult, hogy a kissé gyengébb koktélfajtának sikerült megerősíteni a lombját és a csúcsi növekedését azzal, hogy reggelente, napkelte után néhány órán át kis mennyiségű CO₂-ot adagoltak, és ez közvetve később a produktivitásban is megmutatkozott. De mindig összefüggésében kell látni a termesztést, abban a régi üvegházban például a rendkívül alacsony páratartalom és a nagyon magas átlaghőmérséklet erősebben korlátozta a növényt, mint maga a CO₂, mondta a szakember.

Jellemzően telemetria alapján történik a nagy kertészetek CO2-ellátása, a gáz cseppfolyósan érkezik
Fotó: Messer

A szén-dioxid-adagolással csínján kell bánni. Egyes kutatások szerint a tartósan túl magas CO₂-szint hatására a levélfelületen csökkenhet a sztómák száma. Ennek a legnagyobb hátulütője, hogy a hirtelen érkező, nagy besugárzású időszakban korlátozottabban párologtat a növény, ezáltal nem tud elegendő vizet felvenni, így könnyen vízhiányos állapotba kerülhet.

Cseppfolyósan érkezik a kertészetbe

A hajtatókertészek többsége termálvízzel fűt, a növényházakban adagolt szén-dioxid általában cseppfolyós formában, tartálykocsikban érkezik a kertészetekhez. Így lényegesen nagyobb gázmennyiség mozgatható kisebb térfogatban, egy liter folyékony szén-dioxidból nagyságrendileg 500-550 liter gáz halmazállapotú CO₂ nyerhető.

A Messernél különböző szabványos tartályméretek állnak rendelkezésre, az üvegháztelepekhez jellemzően 20-50 köbméter közötti tartályokat telepítenek, bennük körülbelül 18 bar nyomáson van a mínusz 20-22 °C körüli hőmérsékletű folyékony szén-dioxid, magyarázta Radnóti László.

Még szintén folyadékfázisban engedik ki, és csak a felhasználás előtt párologtatják el a tartályhoz épített rendszerben. Ennek méretezéséhez figyelembe kell venni, hogy melegebb időszakban a külső levegő hőtartalma általában elegendő ahhoz, hogy a cseppfolyós szén-dioxid a légköri elpárologtatón keresztülhaladva teljes egészében gázfázisba kerüljön.

Tartósan alacsony, különösen fagypont alatti külső hőmérséklet esetén azonban csökken a környezetből felvehető hőenergia, ezért ilyenkor kiegészítő fűtésre lehet szükség. Ez kétféleképpel oldható meg. Az elektromos fűtés előnye, hogy kis területet foglal, ám hátránya a nagyobb villamos­energia-igény. A jellemzően 9 kW teljesítményű egységekből a szükséges kapacitásnak megfelelően több berendezés is sorba kapcsolható.

Az ASCO rendszerű, ventilátoros, kétkörös elpárologtató kevesebb villamos áramot használ hasonló kapacitás eléréséhez, viszont nagyobb a helyszükséglete, és temperált, beltéri gépészeti térben kell elhelyezni. A rendszereket jellemzően „bypass” ággal alakítja ki a Messer. Ennek köszönhetően nyáron az elektromos vagy ventilátoros fűtőberendezés megkerülhető, ami számottevő energia-megtakarítást eredményezhet.

A gázt a felhasználói rendszer által igényelt nyomásszintre kell szabályozni. A tartályban lévő megközelítőleg 18 bart nyomáscsökkentő egységen keresztül viszik le általában 2-3 barra. Ilyen nyomáson kerül be a szén-dioxid a rotaméteres gázelosztó egységbe, amelynek kiépítése még a gázellátó rendszer része. Onnan viszont a termesztőberendezés saját elosztó- és adagolórendszere veszi át a feladatot.

A legkorszerűbb üvegházakban a központi rendszer együttesen szabályozza az öntözést, a tápanyag-adagolást, a klímát és a szén-dioxid-bevitelt. A rendszerben nyomon követhető például a CO₂-tartályszint, a tartálynyomás, a gáz hőmérséklete és az egyes technológiai egységek üzemi állapota is. A gázoldali rendszer feladata tehát a szükséges mennyiségű és megfelelő nyomású CO₂ biztosítása, az adagolást azonban már az üvegház saját rendszere végzi.

A tartályhoz épített légköri elpárologtatóban alakul gázzá a szén-dioxid
Fotó: Hódkertész
A Hódkertésznél most épülő új, 6,5 hektáros, egy légterű növényházat három szelepre osztották, tehát egy szelep nagyjából 2-2,2 hektárt lát el szén-dioxiddal. Az adagolórendszert úgy méretezték, hogy szükség esetén nagy mennyiséget, akár óránként 150 kg/ha-t is ki tudjon juttatni.

Ez főleg abban az időszakban  érdekes, amikor még van értelme a CO₂-adagolásnak, de már 1-2%-os szellőzőnyitásra szükség lehet. A felfelé áramló meleg levegő ugyan elvisz valamennyit a gázból, viszont ekkorra már nagy a lombozat és magas a növény CO₂-felvétele.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: