Visszafordítható-e a kihalás, vagy csak a tudósok fantáziája túl élénk?

Rendkívül izgalmas elképzelés, hogy visszahozzunk régen – vagy kevésbé régen – kihalt élőlényeket. Hiszen ki ne szeretne élőben látni gyapjas mamutot, dodót, vagy kardfogú tigrist? Egy, a Biology Letters című folyóiratban nemrég megjelent véleménycikkben azonban Andrew Davinack és Charlotte K. Daniels, a massachusettsi Wheaton College kutatói amellett érvelnek, hogy a kihalt fajok „feltámasztása” nem egészen az, aminek látszik.

Nem lehet egyszerűen visszafordítani a kihalást

Központi érvelésük szerint a géntechnológia több okból sem képes valóban visszafordítani a kihalást – írja a Phys.org. Példájukat a Dire Wolf Project, vagyis a „rémfarkas” projektje szolgáltatja, amelynek során a Colossal Biosciences biotechnológiai vállalat azt állította, hogy sikerült életre keltenie a kihalt óriásfarkast. De valójában nem ez történt.

A Colossal élő szürke farkasokból származó sejteket – amelyek a kihalt ősi, óriásfarkas távoli rokonai – genetikailag módosított, összesen 14 génen végrehajtott 20 változtatással. Ezután a módosított sejtekből klónozott állatokat hozott létre, amelyek így a kihalt ragadozó bizonyos tulajdonságaival rendelkeztek.

Davinack és Daniels szerint azonban

az így létrejött állatok továbbra is genetikailag módosított szürke farkasok, nem pedig a kihalásból feltámasztott óriásfarkasok.

Ennek oka, hogy egy kihalt állat bizonyos tulajdonságainak (mint a fehér szőr és az óriási termet) újrateremtése nem állítja helyre sem annak evolúciós történetét, sem azt a genetikai sokféleséget, amely egykor az adott faj teljes populációjában létezett.

„Az ilyen élőlények tudományos vagy természetvédelmi szempontból értékesek lehetnek analógként vagy ökológiai helyettesítőként, de nem tekinthetők a kihalt evolúciós leszármazási vonalak folytatásának” – írták a kutatók véleménycikkükben.

Azt is hangsúlyozzák, hogy

még ha a tudósok képesek lennének is pontosan rekonstruálni egy kihalt állat genetikai állományát, akkor sem tudnák helyreállítani azt a környezetet, amelyhez állat alkalmazkodott és amiben az evolúciója zajlott.

Ide tartoznak a más állatokkal kialakított kapcsolatai, valamint azok a környezeti feltételek is, amelyek hozzájárultak evolúciójának alakításához.

mamut kihalás ősállat mátra múzeum — Mamut csontváz a Mátra Múzeumban
Fotó: Tóth-Gál Enikő

Mit kínálhat a technológia?

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutatók szerint minden, kihalás visszafordítására irányuló kísérlet egyforma lenne. Elismerik, hogy egészen más a helyzet, ha egy közelmúltban kihalt faj megőrzött sejtjeiből vagy lefagyasztott embrióiból próbálnak állatokat klónozni. Ennek az az oka, hogy az ilyen biológiai anyag közvetlen biológiai kapcsolatot őrizhet az eredeti fajjal.

A kutatók szerint ráadásul a kihalás visszafordítására kifejlesztett technológiák egy ennél hasznosabb célt is szolgálhatnak.

Ahelyett, hogy megpróbálnánk visszahozni a már eltűnt fajokat, segíthetnének a még létező fajok védelmében, például az elvesztett genetikai sokféleség helyreállításával és a beltenyésztés káros hatásainak esetleges csökkentésével.