Komoly kihívást jelentett az öntözés
A fizikai és klímatechnikai nehézségek sorozata ezzel nem ért véget. Meghibásodott a külföldről behozott hűtőberendezés is, így hetekig veszélyben forgott a stabil mikroklíma. Komoly kihívást jelentett az öntözés és a tápoldatozás összehangolása is. A többszintes rendszer kókuszrost közegeiben a tápoldat a gravitáció miatt lefelé vándorolt: a felső zóna kiszáradt, az alsó szinteken viszont eláztak a növények.
Mivel a zárt, talaj nélküli közegben nincsen természetes pufferzóna, a tápoldat összetételének apró ingadozása is azonnali stresszt okozott. A fejlesztők a saját kárukon tanulták meg a precíziós kertészet fizikai határait, míg végül kitapasztalták a növények vízigényéhez igazított, pontos öntözési és tápoldatozási ritmust.

Három év kísérletezés, hibajavítás és folyamatos technológiai finomhangolás után a rendszer stabilizálódni látszik. A technológia ma már a magvetéstől a termésig szigorúan optimalizált, célzott LED-spektrumokra épül: a csíráztatás után kiegyensúlyozott kék-vörös tartalmú, a palántanevelés során pedig kék spektrum dominanciájú, kompakt növekedést biztosító fényforrásokat használnak.
A termőterületen a kezdeti kétcsatornás megoldásoktól eljutottak a fejlett, négycsatornás LED-rendszerekig. Az új világításban a kék, a cián és piros, a mélypiros, valamint a far-red csatornák egymástól függetlenül programozhatók.
Fenológiai fázisokhoz igazítva működik
A korábban problémás távoli vörös fényt ma már nem folyamatosan működik, hanem a fenológiai fázisokhoz igazítva, kizárólag a nappali megvilágítás (jelenleg napi 12 óra) lezárása után, napi tíz perces impulzusként kapcsolják be a virágindukció és a hozam serkentésére.

Egy vertikális farm fenntartása ugyanakkor komoly energetikai hátteret követel: a 810 palánta napi ~103,2 kWh energiát igényel, míg a teljes farm napi energiafelhasználása 165–180 kWh között mozog. Az üzemeltetési költségek oroszlánrészét a világítás (40%) és a klímaszabályozás (20%), valamint a munkaerő (25%) teszi ki.
A kitartó szakmai munka azonban meghozta gyümölcsét: a konténeres rendszerben nevelt szamóca kiemelkedő méretű bogyókat fejlesztett, beltartalmi értékeiről és zamatos ízvilágáról nem is beszélve.

Mag Zoltán összegzése szerint kulcsrakész csodák nincsenek: a vertikális szamócafarm felépítése komoly küzdelem, amibe csak akkor éri meg belevágni, ha a megújuló energia, a prémium minőség, a magas szintű szaktudás, a stabil genetika és a türelmes befektetői háttér mind a helyén van.
Nagyban így működik Amerikában:



