Veszprém belvárosa gyönyörű, de a domboldalakra kaptató, majd hirtelen megszűnő, vagy elkanyarodó utcák könnyen megtréfálják a gyanútlan és helyismerettel nem rendelkező nézelődőt. Mi is így jártunk, amikor Olvasónk, Péterfalvi Attila kertjébe igyekeztünk. Az egyszerű, fehérre festett falú ház cseppet sem hivalkodó, régi idők hangulatát idézi. Míves kapu mögött keskeny sikátor vezet a bejáratig. Nem is igazán illik rá a rossz hangulatú szó, mert jobbról-balról, „nyaraló” szobanövények és leanderek állítanak meg és késztetnek kanyargásra a karnyújtásnyi szélességű, árnyas úton. – A kifejezetten előnytelen adottságú, keskeny, hosszú bejárót sikerült meghitté és hívogatóvá változtatnia. (…)
Függőkert Veszprémben
Előfordul, hogy Olvasónk nem a saját, hanem egyik ismerőse kertjét ajánlja figyelmünkbe. Németh Magdolna soraiból rajongás áradt: Ezt látni kell – írta – annál is inkább, mert megeshet, hogy a kert (és „mellesleg” vele együtt a ház is) hamarosan gazdát cserél! Valóságos függőkertet ígért Veszprém belvárosában.
Forrás:
