Mindig időben, szakszerűen permetezzünk, így hatékonyan távol tarthatjuk a károkozókat.
A spenót növényvédelme
A vírusos betegségek közül a spenóton 3 faj igen jelentős.
A spenót sárgafoltossága a leveleken sárga, elmosódott foltokat idéz elő. A beteg növények levelei deformálódnak, csökevényesek maradnak, a növények gyengén fejlődnek. A vírusnak 700 gazdanövénye ismert. Elsősorban a levéltetvek terjesztik, de növénynedvvel is átvihető.
A spenót sárgasága fertőzés esetén a leveleken szabálytalan alakú, nagy, elmosódott sárga foltok jelennek meg. Később a levelek teljesen elsárgulnak, a növények fejlődésükben visszamaradnak, deformálódnak.
A spenótmozaik tünetei a levélen apró, sárga foltok formájában jelentkeznek, melyek közepe zöld marad. Később a foltok összeolvadva mozaikosak lesznek, a növények csökevényesek maradnak. Ma már több toleráns fajta kapható, célszerű ezeket termeszteni.
Az utóbbi két betegség elsősorban ott jelentkezik, ahol a közelben cukor- vagy takarmányrépát és céklát termesztenek, mivel a legfontosabb fertőzési források ezek dugványai, melyekről a levéltetvek átviszik a vírusokat.
Gombás betegségek
A spenótperonoszpóra csapadékos időjárás esetén jelent veszélyt. A levél színén sárgászöld, majd sárga, szabálytalan alakú foltok, a fonákon lilásbarna bevonat (sporangiumtartó gyep) hívja fel figyelmünket a fertőzésre. A levelek megvastagodnak, törékennyé válnak. A kórokozó ellen azért is indokolt védekezni, mert a téli sóska levelében telel, ahonnan tavasszal fertőzi a nyári fajtákat is. Már kaphatók ellenálló fajták, ezeket a fajtaleírások közlik. A fogékony fajtákat 4, majd 8 lombleveles korban részesítsük kémiai védelemben.
A sóska növényvédelme
A sóskát három gombás betegség veszélyezteti ebben az időszakban.
A sóskarozsda száraz ősszel gyakran fertőz. A levélen vörösesbarna és sötétbarna spóratelepek (uredo- és teleutopusztulák) jelennek meg. A kórokozó a beteg leveleken telel át és a következő évben több nemzedéke fertőz. A tünetek megjelenésekor azonnal, majd 10 naponként ismételve permetezzünk.
A sóskalisztharmat szintén gyakori betegség, főleg száraz nyáron és ősszel jelentős. A levélen szürkésfehér bevonat (epifita micélium) jelenik meg, mely később a (konídiumláncok) szaporítóképletek és tartóik tömegétől lisztszerűvé válik. Majd a bevonatban apró, fekete termőtestek (kleisztotéciumok) képződnek.
A kórokozó a talajra került növénymaradványokon telel át, ahonnan tavasszal tovább folytatja a fertőzést. Úgy előzhetjük meg, ha a tünetek megjelenése után legalább 1-2 alkalommal védekezzünk a kórokozó ellen.
A sóska ovuláriás levélfoltossága a leveleken 2-3 mm-es barna foltokat okoz, melyek közepe kivilágosodik. Fertőzési források a beteg levelek, melyekről a kórokozó konídiumokkal (ivartalan szaporítóképletek) terjed. A tünetek észlelésekor úgy védekezzünk, mint a rozsda ellen.
Kártevő rovarok
A későn rajzó bagolylepkék lárvái (hernyói) előszeretettel csemegéznek a sóskán, a spenóton. Gyakran nézzük át növényeinket és már az első kis lárvák megjelenésekor védekezzünk, különben döbbenten tapasztalhatjuk, hogy pár napon belül tarrá rágják az egész növényállományt. Egyébként is csak a fiatal hernyók irthatók eredményesen.
A levéltetvek közvetlen kártétele ebben az időszakban kisebb mérvű lenne, ha nem vinnék át a vírusokat. Ezért, ha megjelennek, ajánlatos védekezni ellenük. Tavasszal időben kezdjük el a megfigyelésüket sárga színcsapdákkal és növényvizsgálattal!
