A népszerű Gala és változatai

Az elmúlt évtizedekben a termesztett almafajták közül a legnagyobb mértékű előretörést egyértelműen a
Ga­la-változatok mutatták, amelyek a kínai termelést figyelmen kívül hagyva jelenleg a világon megtermelt összes alma 11,6%-át teszik ki. Előrejelzések szerint 2020-ig várhatóan további 1 millió tonnával emelkedik majd a termelésük, ami kb. 13%-os részesedés lesz. A fajtakör népszerűségét jól mutatja, hogy nagy piaci és termesztési értékének köszönhetően a világ számos jelentős termesztő országában a leggyakrabban telepített almafajta, és ez a legnagyobb érdeklődést kiváltó fajtakör a dél-tiroli, illetve az olasz termelők között is. Számos európai termesztő-körzetben olyannyira keresett, hogy az új mutánsok valódi értéke sokszor már nem is érezhető.

Folyamatosan terjedt

Az eredeti Galafajta az 1930-as években a Kidd’s­Orange ­Red és a Golden­ Delicious keresztezésével jött létre Új-Zélandon. Az első kereskedelmi ültetvények létesítésére viszonylag sokat, az 1960-as évekig kellett várni. A későbbiek folyamán a jobb fedő színborítottságú mutánsok megjelenésével a fajtakör folyamatosan terjedt Európában és az USA-ban is, az 1990-es évekre az európai részesedése már a 10%-ot is elérte. Az
utóbbi időszakra jellemző, hogy a korábbi gyengébben színeződő változatok folyamatosan kiszorulnak a termesztésből, ezzel párhuzamosan akadálytalan az újabb, intenzívebb fedőszínű fajták térhódítása.
Nemzetközi szinten ma már több mint 50 változata terjedt el, és szinte napról napra újabb
mutánsok jelennek meg.
A fajtakör több jó tulajdonságának köszönheti a sikerét. Nagyfokú termőképessége, kedvező termesztési sajátosságai miatt rendszeresen magas hozamokat ad, amihez magas árbevétel társul. A Gala­ugyanis az első igazán jó minőségű őszi érésű almafajta, amely minden évben magasabb áron értékesíthető, mint
a dömpingidőszak fajtái. Tovább növeli az értékét, hogy az újabb mutánsok színeződése igen egyöntetű, ezért a szedések száma csökkenthető, adott esetben a szüret akár egy menetben is megoldható.
A nagyobb átlagos fedőszínkiterjedést a gyümölcs mindkét oldalán kialakuló erős piros szín eredményezi. A korábbi évek kevésbé színes változatai ugyanis a két oldalon még eltérő színezettségűek voltak, ami „kétszínű” almákban mutatkozott meg. Az is kedvező sajátságuk, hogy a
gyümölcsök igen hamar színeződnek, az epidermisz intenzívebb, és korai fedőszínborítottságának köszönhető-en akár már augusztus elején szüretelhetünk.

Hazai fajtavizsgálatok

A Gala-fajták piaci sikere hazánkban is töretlen, az elmúlt mintegy két évtizedben gyakorlatilag minden különösebb reklám nélkül szerették mega termesztők és a fogyasztók is. A növekvő fogyasztói igé­nyesség hazánkban is megkí­vánná az újabb külföldi fajták, klónok termesztését. Egy­-egy új fajta telepítését megelőző­en azonban meg kellene vizs­gálni a hazai viselkedésüket is, az eltérő ökológiai adottsá­gok mellett született fajták termőképessége, gyümölcs­minősége ugyanis a hazai klí­mán lényegesen eltérhet az eredetitől.
Olyan új Gala-­fajtákat ér­tékeltünk, amelyeket Nyugat­Európában már nagyban ter­mesztenek, az ottani kedve­ző tapasztalatok alapján pe­dig hazánkban is kipróbálás­ra érdemesek. A Nyírség öko­lógiai adottságait jól jellem­ző ültetvényben kapott ered­mények jól alkalmazhatók hazánk legnagyobb almater­mesztő régiójában is. A vizs­gálati eredmények mellett el­sősorban a nemzetközi leírá­sokra épülő, de saját tapasz­talatokkal is kiegészített rö­vid fajtajellemzést közlünk, nem elhallgatva a kedvezőt­len tulajdonságokat sem.
Megfigyeléseinket 2013–2014-­ben, a Nyírbátor határá­ban található F. N. Fruit Kft. al­maültetvényeiben végeztük M9 alanyú, 3,85 × 1 méter tér­állásra telepített karcsú orsó koronájú, 2014­-ben negyedik éves almafákon. A kísérlet kö­rülményeivel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy 2013­-ban igen erős tavaszi le­hűlés (március 17.: –17,3 °C) károsította az ültetvényt, ami után a termésveszteség lehe­tő legkisebbre csökkentése érdekében semmilyen gyü­mölcsritkítást nem végeztek.
A fagykároktól mentes 2014­es évben viszont vegyszeres és kézi ritkítás együttes alkal­mazásával állították be a vég­leges gyümölcsterhelést.

Az első eredmények

A fajtavizsgálatok során ka­pott eredményeinket táblá­zatban foglaltuk össze. A fánkénti termésmennyiségeket tekintve elmondható, hogy mindkét vizsgált évben ki­egyenlítetten magas hozamot
adott a Fengal fajta (16,5 kilo­gramm). A Fendeca 2013­-ban, a Schniga pedig 2014­ben ho­zott hasonló mennyiségű ter­mést (17 kilogramm).
A Jugala fajta egy közepes és egy alacsonyabb termésű évvel jellemezhető (10, illet­ve 15 kilogramm), a Galavalpedig a legkisebb termést ad­ta mindkét évben (10, illetve 12 kilogramm). Mivel az egyes fajták művelési rendszere megegyezett, a hektáronkénti hozamok is ezekkel párhuza­mosan alakultak. Jól jelzi a
Fengal, a Fendeca és a Schniga termékenységét, hogy 2013-­ban a hároméves fákon is már 40 tonnát meghaladó frisspi­aci értékesítésre alkalmas ter­mésmennyiséget szüreteltek.
A fajták gyümölcsméretét illetően a két év között jól lát­ható különbségek rajzolód­nak ki. 2013­-ban, a termésrit­kítás nélküli évben az átlagos gyümölcsméret értelemsze­rűen alacsonyabb volt (66-­70 milliméter), de az még akkor is elérte a Gala-fajtákra vonat­kozó I. osztályú méretkategó­riát. A vizsgálatok második évére jellemző 73-­75 millimé­teres gyümölcsátmérő pedig már egészen kiemelkedő a ge­netikailag egyébként közepes gyümölcsméretet adó Gala-változatoknál. A legkisebb gyümölcsöket mindkét év­ben a Schniga fajta esetében szüreteltük (66 milliméter), amelynél a növekvő hozamok hatására könnyen romló gyümölcsminőséget tapasztal­tunk.
A gyümölcsök fedőszín­bo­rítottságával kapcsolatban is 2014­-ben kaptuk a kedvezőbb eredményeket. Ekkor a Fengal, a Fendeca és a Galaval fajták felületi színeződése 88−91% között alakult, amelyeket a Jugala követett 75%­kal. A Schniga fajtánál mindkét év­ben alacsonynak tekinthető a fedőszín­borítottság, de külö­nösen szembetűnő a második év igen csekély, 37%­os színe­ződése. A színerősség, azaz a piros fedőszín mélysége alap­ján mindkét évben kiváló eredményeket adott a Fengal, a Fendecaés a Galaval, míg a Jugala csak 2014-­ben, a Schnigapedig csak 2013-­ban színeződött jobban.
Az adott almafajták ter­méshozásáról két év vizsgála­tai alapján nem lehet végle­ges érvényű következtetést le­
vonni. Az eddigiek arra azon­ban jók lehetnek, hogy kide­rüljön, miként teljesítenek a termőre fordulás időszaká­ban ezek az új, hazánkban még kevésbé ismert fajták.

Fajtajellemzők

A Gala Venus Fengal Dél­-Ti­rolból származó változat. A gyümölcs színe erős élénkpi­ros, enyhén mosottan csíkozott, felületének átlagosan 80%-­a egyöntetűen fedőszínnel bo­rított. Színstabilitása igen jó, húsa kemény, lédús, közepes cukor­ és alacsony savtar­talmú, aromás. Lenticellái hangsúlyosak, tipikus Galafajtának mondható. Fája gyen­ge-­közepes növekedési erélyű.
A Gala Decarli Fendecaszintén Dél­-Tirolból szárma­zik. Színe a Fengalhoz ha­sonlóan erős élénkpiros, fe­lülete viszont csaknem telje­sen, egyöntetűen, mosottan fedőszínnel borított már igen hamar, július közepén.
A megfelelően színeződött gyümölcsök aránya a fa kül­ső és belső részén egyaránt magas. A Fengalhoz képest előnye tehát a kedvezőbb színeződése, egyéb jellem­zőiben nagy hasonlóságot mu­tat azzal.
A Galaval a Gala Galaxymutációjával keletkezett Franciaországban. Gyümölcse nagy (65­-80 milliméter), mosottan színeződő, de enyhe csíko­zottság is fölfedezhető rajta. Erősebb, sötétbordó fedőszí­ne alapján jól elkülöníthető a többi Gala-változattól. Húsa roppanó, lédús, íze édes. Ter­mésingadozásra való hajlama alacsony, megfigyeléseink alap­ján azonban a kezdeti termő­években terméseredményei közepesek.
A Gala Schnitzer (S) Schniga Dél­Tirolban, a Royal Gala (Tenroy) rügymutációjá ból keletkezett. A gyümölcse ki­csi­közepes méretű, hosszú­kás, csonka kúp alakú. Sötét­piros fedőszíne csíkozott, ko­rán kialakul, és csaknem a tel­jes felületet beborítja. Húsa enyhén sárgás, lédús, kemény, roppanó, magas cukortartal­mú. A fája középerős növeke­dési erélyű. A többi Gala-változathoz képest később érik, augusztus végén szüre­telhető. Tapasztalataink sze­rint érésmenete elég hetero­gén, magas a visszamutált gyümölcsök aránya. A nagy regresszióra való hajlama mi­att több nyugat­európai or­szágban már nem is javasol­ják a telepítését.
A Jugala a Mondial Gala (Mitchgla)mutációjából jött létre Franciaországban. Gyü­mölcse nagy (70-­85 millimé­ter), kárminvörös, csíkozott, fedőszín­borítottsága a Galaxyéhozhasonló. Növekedé­si erélye közepes. Alter nan­ciára való hajlama alacsony, termőkorban rendszeres ho­zamok jellemzik. A külföldi szakirodalom alapján a Jugalaa legkorábbi érésű válto­zat, 5­-6 nappal megelőzve a Mondial Galát. Termesztési értékét ép pen ezen sajátos­ságának tulajdonítják, amivel jó piaci helyzetet lehet(ne) szerezni. Saját vizsgálataink alapján a fedőszíne megfele­lő érettségi állapotban ki­sebb kiterjedésű, a gyümölcs fakó marad, csak túléretten alakul ki elfogadható színe­ződés.

Színesebb már nem lehet

A fedőszín jellege szerint a mutánsok lehetnek csí­kosak és mosottak, a kü­lönbség a színerősség és
a színborítottság mérté­kében tapasztalható. Az utóbbi években, évtize­dekben folyamatosan je­lentek meg a jobbnál jobb színezettségű változatok, mára eljutottunk odáig, hogy tovább már nem le­het javítani a színeződés felületi kiterjedésén. Az igazi előrelépést a Gala-­fajtakörön belül most már az jelentené, ha társítani lehetne a jobb fedőszínt a nagyobb gyümölcsméret­tel, illetve a még korábbi érésidővel.
Mindezeken túl a fajta­értékelés igen fontos szempontja még a válto­zatok genetikai állandósá­ga. A fajtakör esetében kritikus tényező a vissza­esésre (regresszió) való hajlam, vagyis az adott faj­ta színstabilitása, ami je­lentős mértékben befo­lyásolja a termesztés sike­rét. A regresszió következ­tében az adott mutáns el­veszíti kedvező egységes megjelenését, visszaüt az alapfajtára, ami kezdet­ben csak egy­egy gyü­mölcsre korlátozódhat, de kiterjedhet egész ágré­szekre is. Általánosságban elmondható, hogy a csí­kos fedőszínű fajták ke­vésbé stabilak, mint a mo­sott pirosak.