Teljes a paletta

A hagyományos biológiai növényvédelemben a pap­rikakárosítók természetes el­lenségeit használjuk fel. Bár
nagyon közel áll hozzá, nem azonos a biotermesztés sel, mert a biológiai növényvéde­lemben a természetes ellen­ségeket kímélő szintetikus ké­szítmények is használhatók.

Több ütemben

A módszer hatékonysága azon ­ban sok tényezőtől függ. A legfontosabb, hogy a ter mesz­tőberendezést és a palántane­velőt mentesítsük mindenne­mű fertőzési forrástól. A pa­lántanevelésben ügyeljünk a higiéniára és a palánták rend­szeres védelmére, minél tovább várunk ugyanis a tripsze ket pusztító Amblyseius swirskii ragadozó atkák kiszórásával, annál drágább a védekezés és nagyobb a kár.
A kártevők természetes el­lenségeit lehetőleg több ütem­ben telepítsük be, annak idő­zítésénél vegyük figyelembe, hogy a készítményeket forgal­mazó cégek 5­-10 napos szállí­tási határidőkkel dolgoznak, ezalatta kártevő túlságosan fel szaporodhat.
Az általunk létrehozott mes­terséges életközösség változá­sait naponként, de hetenként mindenképpen ellenőrizzük. A késedelmes beavatkozás sú­lyos károkat okozhat, sőt, a bi­ológiai növényvédelem telje­sen megbukhat. A természe­tes ellenségek hatékonyságát nagyban befolyásolja az év­szak, a termesztőberendezés klímája, valamint a táplálék mennyisége és minősége.
A külső környezetből is betelepül számos hasznos ro­varfaj a fóliába, és ezzel sike­resebbé válhat a védekezés. Ennek fölmérésében a szak­emberek segíthetnek.

Ragadozó atkák és poloskák

A hajtatott paprika legfőbb kártevői elleni védekezés alap­ja a károsítók áttelelésének megakadályozása és egészsé­ges, tripsszel nem fertőzött palánták kiültetése. Ha né­hány palántán tripszszívás­-nyomokat látunk, akkor 5­-7 naponként és/vagy a kiülte­tés után 1­2-­szer védekezzünk a kártevő ellen. Mindig tájé­kozódjunk a használni kívánt vegyszerek hasznos rovarok­ra előírt várakozási idejéről.
Tripszek ellen az Orius ssp. ragadozó poloskát és az Am­blyseius cucumeris vagy az Amblyseius swirskii valame­lyikét és az Amblydromalus limonicus ragadozó atkákat társítsuk. Ezek a parányi álla­tok a paprika virágporán is képesek fennmaradni és sza­porodni, ha nem találnak elég tripszet. Ezért fontos, hogy a betelepítéskor már virágoz­zon az állomány.
Az újabban alkalmazott Amblyseius swirskii ragado­zó atkát olyan termesztőbe­ren dezésekbe telepítsük, ahol a hőmérséklet nem esik tartó­san 15 ⁰C alá. E hasznos állat szárazságtűrésével és a lisz­tes kék elleni tevékenységével fölülmúlja a hagyományosan alkalmazott A. cucumerisfajt.
Az Amblydromalus limo­nicus­t azokba a hosszú kul­túrás paprikaállományokba célszerű telepíteni, ahol ta­
kácsatkák kártételére is szá­míthatunk. Az Oriusragado­zó poloskák fejlődése és sza­porodása rovartáplálék hiá­nyában a nappalhosszúság­tól függ, a felszaporodásuk csak március eleji betelepí­tés után várható, amikor a nappal hossza már megha­ladja a 10 órát. Ha van a célte­rületen prédaállat, vagy meg­oldható a mesterséges táplá­lás (pl. molytojásokkal), ak­kor előbb is betelepíthetjük.
Ragadozó poloskákból meg­előzés céljára négyzetméte­renként 0,5-1 egyedet telepít­sünk, majd ezt 1­-2 hét múlva ismételjük meg. A későbbi telepítéseket a felszaporodás mér tékétől és a poloska/tripsz arányától tegyük függővé.
Erősen fertőzött állományba akár 10 egyedet is kihelyez­hetünk négyzetméterenként. A poloskákat szórjuk a nö­vény felületére, egy­egy adag­ban 30­-50 egyed legyen.

Levéltetűfürkészek

Hagyományos kémiai beavat­kozáskor a levéltetvek elleni védekezés nem okoz különö­sebb gondot, a biológiai nö­vényvédelemben viszont kel­lő figyelem és fölkészültség nélkül a levéltetű válhat az egyik legveszélyesebb kárte­vővé. Számíthatunk arra, hogy a levéltetvek előbb­utóbb meg­jelennek az állományban.
A hatékony biológiai véde­kezés csak megelőző jellegű lehet, ezért időben, minél ko­rábban kezdjük el. Első lépés­ként banknövényként he­lyezzünk levéltetvekkel fertő­zött gabonát az állományba, majd arra telepítsük 1­-2 hét­tel később a levéltetűfür ké­szeket. A fürkészek közül az Aphidius colemani az ősziba­rack­levéltetű ellen, az Aphi­dius ervi és az Aphelinus ab­dominalis pedig a burgonya­levéltetvek ellen hatékony, közülük mindegyik más­más levéltetűvel fertőzött bank­növényt igényel. Megelőzés­hez négyzetméterenként 0,15­-0,5, erősebb fertőzésnél 1­-5 fürkészt telepítsünk.
A fürkészek a levéltetvek testébe helyezik a tojásaikat, a lárvák a levéltetű testét belül­ről felfalják, azok elpusztul­nak, felpuffadnak, és bronz­színűvé (az Aphelinus eseté­ben feketévé) válnak. Ez igen látványos, így a sikert folyama­tosan nyomon követhetjük.
A hatékonyság fokozására a védekezési rendszert kiegé­szíthetjük ragadozó gubacs­szúnyoggal (Aphidoletes aphi­dimyza), katicabogarakkal (Adalia bipunctata) és zen­gőlegyekkel (Episyrphus bal­teatus) is. Ezek a fajok a külső környezetből önmaguktól is betelepedhetnek.
Erős fertőzéskor használ­hatjuk a Chess 50 WG (0,3 ki­logramm/hektár) készítményt is, ennek hatóanyagára azon­ban a levéltetvek már sok he­lyen ellenállók, ráadásul 25­-50 százalékban a ragadozó poloskákat is gyérítik. Sokkal biztonságosabbnak tűnik a Teppeki 50 WG (0,14 kilo­gramm/hektár) kijuttatása, az ugyanis kíméletesebb a hasz­nos szervezetekre.

Petefémfürkészek

A bagolylepkék ellen a Tri­chogramma ssp. (Trichoplus) petefémfürkész­-nemzetség fajaival védekezhetünk. A lep­kerajzást szexferomoncsap dá­val figyeljük, és a rajzásme­nettől függően 6­-10 napos időközökkel helyezzük ki a fürkészeket tartalmazó kap­szulákat. Az ajánlott dózis: 5­-10 kapszula (10 000­-30 000 egyed 1000 négyzetméteren­ként. Szükség esetén hasz­nálhatjuk a Biobit esetleg a SpinTor készítményt is. Az
utóbbit azonban évenként csak egyszer, hogy ne alakul­jon ki rezisztencia. A Biobit baktérium­alapanyagú készít­ménynél ilyen veszély nincs.

Takács- és szélesatka ellen

A közönséges takácsatka elő­ször általában foltszerűen je­lenik meg a termesztőléte sít­ményben, így ha időben ész­revesszük, akkor többnyire elég a foltkezelés. Az ellenük bevethető természetes ellen­ségek közül a ragadozó atkák a leghatékonyabbak. A Phy­toseiulus persimilis ragado­zó atka gyorsan fejlődik, ezért a fertőzött foltra elég négy­zetméterenként 5­10 egye­det telepíteni. Száraz, meleg klímán viszont inkább az Amblyseius californicus és az Amblyseius degenerans fajt válasszuk.
A nyári nagy melegben a takácsatkák mellett a szélesatka is károsíthat. Betelepedése először foltszerű, komoly kártétele miatt azonban nagyon fontos a korai lokalizálás és foltkezelés. A ventilált kénpor és a Vertimec 1,8 ECeredményes ellene, de ezek a természetes ellenségekre is károsak, ezért sokkal célszerűbb a Floramite vagy a jól bevált Applaud 25 WP használata.

Csapdázzuk

Az üvegházi molytetűnek (Trialeurodes vaporariorum) nem a paprika a legkedveltebb tápnövénye, de ha nincs más, akkor a paprikaállományokban is komoly károkat okoz. A védekezés kulcsa, hogy megakadályozzuk az áttelelését, és nyomon kövessük a betelepedését. A lisz teske elleni védekezéshez legáltalánosabban alkalmazott faj az Encar­sia formosa molytetűfürkész.
Nagyon fontos az időzítés, ezért a liszteske megjelenésének pontos meghatározására helyezzünk ki sárga ragadós színcsapdákat. Ha fogott a csapda, azonnal kezdjük betelepíteni az Encarsiafür készeket,1-2 egyedet négyzetméterenként. A betelepítést hetenként 3-4 alkalommal ismételjük,amíg a parazitáltság el nem éri a 80 százalékos szintet. Erről könnyen meggyőződhetünk, hiszen a parazitált lárvabölcsők (pu pá riumok) feketék lesznek. Nagyobb fertőzés megfékezésére négyzetméterenként 5-10 fürkészt is telepíthetünk alkalmanként. Jócskán elkéstünk a védekezéssel,ha már mi is észrevesszük a repülő liszteskéket, akkor ugyanis többnyire már több millió van a növényeken.
A védekezést kiegészíthetjük az Eretmocerus eremicus fürkészdarázzsal és/vagy a Macrolophus caliginosus ragadozó poloskával. Az Eret­mocerus előnye, hogy az En­carsia­nál kevésbé érzékeny a hőmérsékletre, a szermaradékra, a poloska pedig a liszteskéken kívül egyéb káros rovarokat is, köztük a Tuta absoluta­t is fogyasztja. Gyengébb liszteskefertőzés megfékezésére foltszerűen használhatjuk a Prev­B2 narancsolajkészítményt is.

Gombás betegségekre is

A hajtatott paprika palántadőlését és hervadásos betegsé­geit talajlakó kórokozók okozzák, a palántadőlést elsősor­ban a Pythium és a Rhizoctonia, a hervadást pedig a Fusarium­- és Verticilium­-fajok. Hervadásos tüneteket ter­mészetesen más gombafajok, baktériumok, vírusok, sőt abiotikus tényezők is okozhatnak (vízhiány, stressz stb.), a diagnózist tehát körültekintően kell felállítani a védekezés megfelelő módjának meghatározásához. A talajból fertőző gombák elleni biológiai védekezésre a Trichoderma asperellum hatóanyagú Trifender a legalkalmasabb. Hektá­ronként 0,5­1 kilogramm dózisban, legalább 300 liter víz­zel kipermetezve vagy beöntözve.
Egyes években rendkívüli gondot okoz a paprika fe­hérpenészes betegsége (Sclerotinia sclerotiorum). A
védekezést nehezíti, hogy a gomba apró fekete kitartó­képletei (szkleróciumok) a talajra hullva több éven ke­
resztül veszélyeztetik a termesztést. Hatékony védeke­zéshez a Trifenderből hektáronként 0,5­0,8 kilogram­
mot dolgozzunk a talajba, ez a különösen a rosszul szel­lőző állományokban gyakori szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) ellen is hatásos 2 kilogramm/hektár dózisban.
A kórokozók elleni biológiai készítmények sajnos nem nyújtanak teljes védelmet a paprikát károsító ösz­szes szervezet ellen, ezért a védekezési rendszert a leg­több esetben ki kell egészíteni az Alginure készítmény­nyel, palántakorban egyszer, nagyobb fertőzésnél két al­kalommal beöntözve. Idényben, a nagy fertőzések ide­jén 2­3 alkalommal kevés rézkészítménnyel kiegészítve permetezzük a növényekre. Az utóbbiak közt ma már számos olyan növényvédő szer található, amely megfe­lel a kor követelményeinek, és a kártevők ellenségeit is kíméli. A készítmények bevethetőségéről és kockázatai­ról azonban célszerű érdeklődni az ezzel foglalkozó szaktanácsadóktól.