Több hektárnyi termőföldön áll a belvíz Szentes és Orosháza között – amelyre egy ideje a 7,5 tonnát meghaladó járművek csak célforgalomként hajthatnak be – a két várost összekötő út mindkét oldalán. Néhány kilométerrel odébb, a Kórógyér partján feltűnik úti célom, Derekegyház. A falu előtt jobbról sűrű akácerdő, kissé odébb a Dalerd Zrt. vadászháza – Kádár János egykori kedvenc vadász-, illetve szálláshelye.
A helység névtábláján túl a lassítást célzó, a valamikori túlsúlyos forgalom nyomait még most is erősen magán viselő terelősziget felett napelemes világítás. A falu főutcáját most is közmunkások szépítik. A takaros házak és a gondozott porták mind-mind rendezett, tiszta településről árulkodnak. A tompaháti elágazásnál balra van a zöldség-gyümölcs nagykereskedéssel foglalkozó Mezőtrend ’94 Kft. hűtőháza. A központban jobbra az egykori csepeli vasgyáros, Weiss Manfréd kastélya ma szociális otthon. Kissé odébb, a művelődési ház szomszédságában áll a szebb napokat látott állami gazdaság egykori irodaépülete, jelenleg üresen. A kultúrház másik oldalán működik a Brillír Kft. vágóhídja és húsüzeme, vele szemben pedig az egészségház és a községháza, amelyek tetejét elfedik a napelemek. A község tágas főterén szintén megújuló energiaforrás működteti a köztéri fényforrásokat. A polgármesteri hivatal bejáratánál egy emléktábla jelzi, hogy idén 30 éve vezették be a földgázt a faluba.
A polgármester hitvallása
Az 1700 lelket számláló település helyhatóságának vezetője gyakorló agrármérnök. Szabó István polgármester Szarvason végzett, és az ottani állami gazdaságban, majd annak utódjánál volt agronómus, amíg létszámfelettivé nem vált. Emellett jó húsz éven át foglalkozott fóliás és szabadföldi hajtatásos zöldségtermesztéssel. A negyedik ciklusát kezdte meg polgármesterként tavaly ősszel, és függetlenként kihívó nélkül – ahogy errefelé mondják – csont nélkül nyerte meg a választást.
Arra a kérdésre, hogy mi a titka, az irányítása alatt mitől fejlődik ilyen látványosan a község, azt válaszolta: – Nincsen ebben semmi trükk! Egyszerűen szeretjük azt csinálni, amit ránk bízott a falu egyébként nagyon összetartó és jószándékú lakossága. A munkák elvégzésére sikerült egy nagyon jó csapatot összekovácsolni, a képviselőtestület és a polgármesteri hivatal munkatársai tekintetében egyaránt. Kistelepülés lévén itt nem jellemző a pártoskodás: valamennyien független, de a község iránt elkötelezett emberek vagyunk, akik közül senki sem nézi, hogy mikor telik már le a munkaideje.
Ennek a szemléletnek pedig látszik is a hozadéka: a polgármester roskadásig teli vitrinjében különböző hazai és uniós díjak sorakoznak.
De vajon milyen út vezetett odáig, hogy Derekegyház, példának okáért, 2013-ban a négy hazai Klíma Sztár-díjas település egyike lehetett, majd a következő esztendőben hasonló elismerésben részesült az Európai Klímavédelmi Szövetségtől is? Szabó István felsorolta ennek a nagyon is egymásra épülő elemekből összeállt folyamatnak az állomásait: a mindössze 78 méterrel a tengerszint felett – a polgármester szavai szerint „a lavór aljára” – épült településen azzal indult az egész, hogy 2010- ben pályázati forrásból és lakossági önrésszel megépítették a gravitációs csatornahálózatot, és egy környezetbarát saját szennyvíztisztítót hoztak létre. A vegyszermentesen megtisztított vizet egy frissen telepített, a község hosszabb távú gazdasági érdekeit szolgáló nyárfaültetvény öntözésére használják. A majorokkal körülvett faluban a Paptelekre vezető kerékpárút mára akár életmentő beruházásnak is tekinthető. Azután sikeresen pályáztak a belvízelvezető rendszer teljes felújítására is, amit az elmúlt hónapok óriási mennyiségű csapadékának elvezetésével kiválóra vizsgázott a faluban. A tanyagondnoki, a házi gondozói szolgálatokról és a családi napköziről is beigazolódott, hogy nem haszontalan ötletek. Működik óvoda és alsó tagozatos iskola is a faluban, sőt, közel 200 főre főző konyhát is üzemeltet az önkormányzat.
– A falun élő embereknek is van igénye a normális, funkcionális környezetben élt életre – érvel a polgármester a LEADERpályázatokon való elindulás mellett. A parkolók, a kerékpárút és a főtér felújítása mindmind ennek köszönhetők. Nagy hangsúlyt fektetnek Derekegyházon a fenntartási költségek minimalizálására is, ezért több középületen van napelemrendszer, amely egyrészt az intézménynek, sőt, még a parkok öntözésének is zavartalan energiaellátást biztosít, másfelől a hálózatába juttatott fölösleges áramot a szolgáltató minden évben jóváírja a falu közüzemi számláin. Az intézmények (óvoda, iskola, művelődési ház és polgármesteri hivatal) fűtését pedig a Dalerd Zrt. és a környező vízügyi szervek által felajánlott, a község által kimondottan e célra telepített nyárfaerdőkben keletkezett, illetve a közterületeken összegyűjtött és a lakosságtól átvett hulladékfát közmunkásokkal ledaráltatva készített üzemanyaggal oldják meg.
A szociális szövetkezettől a puszta-ötösig
Derekegyház első embere büszkén meséli, hogy náluk miként működik a sokat kritizált közmunkaprogram. A tavaly beállított két és fél hektáros kertészetük ellátja a falu konyháját friss zöldséggel és gyümölccsel, illetve néhány feldolgozott termékkel: őrölt fűszerpaprikával, savanyúsággal és lekvárral, a juhászatuk és a mangalicatelepük pedig hússal. Hamarosan baromfit is tartanak majd, hogy ezzel is szélesítsék a helyben megtermelt alapanyagok körét. A környék csatornapartjain temérdek kökény, som, szilva és csipkebogyó terem vadon, és ezeket is közmunkások szüretelik le és dolgozzák fel: lekvárként vagy szörpként a helyi konyhát, pálinka formájában pedig a falu látogatóit szolgálják.
Vendége pedig jócskán akad a falunak az utóbbi időben, hiszen olyan, a település és a megye határain jóval túlmutató rendezvények váltak mostanra hagyománnyá náluk, amelyek vonzzák az idegeneket, büszkélkedik Szabó István. Példaként említette a több Guinnessrekordot felállító Palacsintafesztivált, majd a Furioso Fogathajtó Emlékversenyt, az éjszakai akadályversenyt, a Süteményfesztivált és a falunapot. És ha valaki több napot tervez itt tölteni, annak sincs akadálya, hiszen számos különböző kategóriájú szálláslehetőség közül lehet választani a faluban és a környékén.
És merre tovább, Derekegyház? A vidékfejlesztés csak jó közlekedéssel valósítható meg, hiszen nemcsak a lakosság, hanem a beruházók is csak jó úton szeretnek járni – kapom a polgármesteri választ. De ő nagyon fontosnak tartja az utak rendbetételén túl azt is, hogy helyben legyen munkájuk az itt élőknek.
– Derekegyház soha nem lesz Szilícium-völgy, itt az emberek nagy része mindig a mezőgazdaságból élt. Ha valaki szívvel- lélekkel dolgozik, vallom, hogy olyan minőséget lehet előállítani, ami értékesíthető. Az önkormányzat rendelkezésére álló lehetőségeket ki kell használni, hogy munkalehetőséget teremtsünk. Most egy zöldségtermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó szociális szövetkezetet akarunk létrehozni, ahol fel is dolgozzuk a terményeinket és az állatainkat. Saját értékesítést célzunk meg, a helyi termékeket a helyi piacon értékesítve. Erre hoztuk létre a Szegvárból, Nagymágocsból, Árpádhalomból, Székkutasból és a mi falunkból álló, „Puszta Ötös” nevű nonprofit civil szervezetet, amely a helyben előállított, adalékok nélküli, valóságos alapanyagokból készített hústermékektől a házi főzésű szappanig mindent önköltségi áron kínál.
Vass Sándor pihenésként pihentet
Derekegyház első emberétől elköszönve a falu egyik különösen szép pontja felé tartok.
Keresem a tulajdonost, és a tavakon belül, egy nagyon új illatú épületben meg is találom.
Vass Sándor még aktív évei alatt szerzett sok tapasztalatot az általa irányított Dalerd Zrt.- nél, abban, hogy a meglévő adottságokat továbbgondolva és -fejlesztve miként lehet ezeket hatékonyan hasznosítani a turizmusban. Így az állami tulajdonú cégnél vezetőként levezényelt projektekre alapozva nyugdíjasként létrehozta saját Ökoturisztikai Parkját Derekegyház határában, négy új munkahelyet teremtve a községben. Mint az uniós támogatásból felépült impozáns horgászház trófeákkal díszített vadásztermében vendéglátóm fogalmaz: egy ilyen turisztikai beruházáshoz nem elég az elképzelés és két tányér gulyás. Majd sorolja szépen sorjában a hozzávalókat: minden kell hozzá, ami a jóérzést, a tele hasat és a nyugalmat szolgálja. No és van még egy fontos dolog, ami nem is pénzkérdés, mégpedig az itt élők fogadókészsége és vendégszeretete.
És hogy személy szerint Vass Sándor mit kínál az ide érkezőknek?
Apróvadban gazdag vadászterületet turistaúttal, kilátóval, erdőt-mezőt, természetes élőhelyükön megfigyelhető vadakat- madarakat, és végül, de nem utolsó sorban, kapitális méretű pontyokkal, amurokkal, szürke harcsákkal, sőt, még lénai tokkal is betelepített, igényes horgászhelyekkel kialakított tavakat. Mindezek mellé a tóparton nyolc szobával kínál szálláslehetőséget, amely baráti társaságoknak, családoknak és munkahelyi közösségeknek is kiváló körülményeket nyújt, elsősorban több éjszakás itt tartózkodáshoz. De azon sem lepődöm meg, amikor a tó- és erdőgazda arról tájékoztat, hogy rendre itt látják vendégül a községbe érkező külföldi testvértelepülések küldöttségeit is.
No, és számomra már-már magától értetődő, amikor azt kezdi taglalni, ő személyesen miben segít még a falunak. Merthogy nemcsak a turizmusban szerzett tapasztalatokat egykori munkahelyén, hanem a megújuló energiára alapozott fűtési rendszerek kialakításában is. Vagyis az ő szakmai tanácsai alapján termelik a falu határában a tűzifát és kezdték fűteni vele a község intézményeit.
Ez a hozzáállás szemlátomást Derekegyház egészére igaz. Hiszen ez a falu élni akar, és tud is élni a lehetőségekkel!
