A friss zöldség-gyümölcs ellátási lánc világszerte átalakul, átmenetben a hagyományos és az új alaptípus között.
A hagyományos ellátási lánc központi intézménye a keresletet és a kínálatot öszszegyűjtő nagybani piac, ahol számos nagykereskedő működik. Ebben a modellben a hazai áru a következő utat követi: kistermelők – nagykereskedők – hagyományos kiskereskedők (zöldség-gyümölcs szaküzletek). Az importáru útja: külföldi termelők – külföldi exportőr nagykereskedők – hazai importőr nagykereskedők – hagyományos kiskereskedők.
A modern ellátási lánc fölépítését a kereskedelmi rendszerben kulcsszerepet betöltő, a forgalom döntő részét lebonyolító üzletláncok igényei határozzák meg, amelyek lehetőség szerint a közvetítők kikapcsolására törekednek. A hazai eredetű áru útja: nagytermelők vagy termelői értékesítési szervezetek (tészek) – üzletláncok.
A külföldi eredetű áru útja: külföldi nagytermelők vagy tészek – üzletláncok.
A fejlett országok legtöbbjében ma már a modern ellátási lánc az uralkodó, ha nem
is kizárólagos modell. A hagyományos ellátási lánc szereplői mind határozottabban elkülönülnek az új modell szereplőitől, ahogyan az áru is más-más csatornákon mozog a két modellben. Az üzletláncok ellátásában ma már alig van szerepe a nagybani piacoknak és a nagykereskedőknek. Nem így a hazai gyakorlatban, ahol még ma is jelentős szerep jut a nagykereskedőknek, ők a hagyományos ellátási lánc kulcsszereplői.
Ennek fő oka az, hogy a magyar kistermelői kínálatot a hazai tészek még nem tudják kellő mértékben koncentrálni, ezt helyettük részben a nagykereskedők teszik meg.
A Magyarországon működő láncok az importárut igyekeznek közvetlenül a termelő országból beszerezni, illetve a beszerzési döntéseket (kitől és mennyiért vásároljanak?) az importőr nagykereskedők helyett inkább maguk hozzák. Itt is marad azonban feladatuk a hazai nagykereskedőknek, még ha kisebb is a hagyományos importőrfunkciónál: logisztikai szolgáltatók. A közvetlen import mellett a láncok a külföldi eredetű áru jelentős részét ma is magyar importőr nagykereskedőktől szerzik be.
A friss zöldség-gyümölcs ellátási lánc Magyarországon ma még „hibrid” jegyeket mutat, amiben a nagykereskedőknek is jelentős a szerepük.
Nagykereskedő-típusok
Nagykereskedőknek a továbbiakban azokat a piaci szereplőket nevezzük, akik legalább részben nem közvetlenül fogyasztóknak adnak el, azaz nagy tételben árusítanak. Bár a zöldség-gyümölcs nagykereskedőket nem lehet egyértelműen „tiszta” típusokba besorolni, mégis fölismerhető közöttük néhány egymástól eltérő üzleti modell.
Az üzletláncokat kiszolgáló nagykereskedők („láncellátók”) közé tartozik a Budapesti Nagybani Piac (BNP)
raktárbérlői közül a három legnagyobb cég, de több olyan nagykereskedő is, akik nem bérelnek raktárt a piacon, hanem külső telephelyeikről látják el vevőiket, elsősorban a láncokat. A Nagykőrösi úton raktárt bérlő „láncellátók” eladásaiból a piac részesedése mindössze 10-15 százalékos, így számukra a BNP
lényegében csak az árufölösleg levezetését szolgáló csatorna. A láncellátó nagykereskedők rendszerint közvetlenül importálnak.
Az importőrök közvetlenül vásárolnak külföldről, nagyrészt külföldi eredetű árut for galmaznak, a BNP-n
raktárt bérelnek, és onnan árusítanak nagy- és kiskereskedőknek. Az általunk megkérdezett importőrök eladásainak 75 százaléka a BNP-n történik, így erősen kötődnek a piachoz.
A közvetítő kereskedők („nepperek”) termelőktől vagy importőröktől szerzik be az árut, és nagy- vagy kiskereskedőknek adják el azt. Beszerzéseikben és eladásaikban is erősen, nem ritkán 100 százalékban a BNP-hez kötődnek.
Közülük néhányan az utóbbi években alaposan megerő-södtek, ma már több száz millió forint értékű árut forgalmaznak, többet, mint sok importőr. A piacon raktárt és/vagy sátrat bérelnek. Minden közvetítő kereskedő a kiskereskedőkből és vendéglátókból álló vevői körének megrendelései alapján szerzi be az árut. Mivel nem maguk importálnak, nem kerülhetnek eladási kényszerbe, mert mindig a vevőik igényeinek pontosan megfelelő mennyiségű és minőségű árut vásárolják meg. A nagy tételben importált áru kisebb tételekben történő értékesítésével az egész kereskedelmi rendszer mű-ködtetése szempontjából fontos szerepet töltenek be. A piacon működő cégekkel folytatott kereskedés egyébként a nagykereskedők más típusaira is jellemző. Célja a választékbővítés, a „beszorult” áru értékesítése, megmentése és a vevői rendelések teljesítéséhez hiányzó árumennyiség beszerzése.
A vidéki nagyvárosokat övező körzeteket ellátó nagykereskedők vásárolni járnak a Nagykőrösi útra, ahogy a hazai termelési idényben esetenként a szeged-dorozsmai nagybani piacra is. Néhányan közvetlenül is importálnak Lengyelországból, Olaszországból vagy Törökországból.
A HoReCa-ellátó nagykereskedők elsősorban a BNP-n szerzik be az árut, és rendszerint kiszállítják azt szállodákba, éttermekbe, iskolákba stb.
Az exportőrök a hazai árut vásárolják fel és exportálják, de van rá példa, hogy részt vesznek a magyarországi üzletláncok ellátásában is. Sem a beszerzésben, sem az értékesítésben nem kötődnek a BNP-hez.
Sok kicsi
A nagykereskedők tevékenységének és helyzetének alaposabb megismerésére 14 interjút készítettünk a piacon jelentős raktárterületet bérlőkkel. Közülük többen banánérlelők tulajdonosai, illetve bérlői, néhányan pedig sátrakban és szabadtéren is árusítanak. A cégek tevékenységét, nagyságát, értékesítési csatornáit tekintve a kiválasztott minta jól tükrözi a bérlők sokszínűségét. A fölmérésben szereplő raktárbérlők nagykereskedő-típusok szerinti megoszlása a következő: 4 láncellátó, 3 importőr, 4 közvetítő kereskedő, 1 HoReCa-ellátó és 2 korábbi nagykereskedő, aki ma már főként kiskereskedelmi tevékenységet folytat.
A BNP-n 2013-ban jelentős raktárterületet bérlő 50 nagykereskedő cég 2012. évi nettó árbevétele alapján három csoportba sorolható: 3 nagy cég (4-5 milliárd forint); 8 közepes méretű (700 millió – 2,3 milliárd forint)
és 39 kis cég (600 millió forintnál kisebb árbevétel). A piacon működő cégek méret szerinti összetétele az ezredforduló óta alaposan megváltozott. Az egyik vezető nagykereskedő véleménye szerint akkor 10-15 nagy piaci szereplő mellett közel 30 közepes méretű cég volt jelen, ma viszont két-három nagy cég
mellett rengeteg a kicsi. Az akkori vezető cégek közül jó néhány nyom nélkül eltűnt, mások összezsugorodtak.
A cégek árbevételének alakulását 2006 és 2013 között követtük nyomon. Az utóbbi években számos cég eltűnt, és helyettük új bérlők jelentek meg, ez azonban többnyire csak névváltozást jelentett.
Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy egy-egy termékkel mind többen foglalkoznak, és ígyélesedik a verseny. Az egyes nagykereskedők árbevétele és a piacon bérelt raktárterületük nagysága nem mutat szoros összefüggést. Néhányan kizárólag a Nagykőrösi úton szerzik be az árut, és csak ott értékesítenek, míg mások számára a piac csupán a számos beszerzési és értékesítési csatorna egyike.
A 14 megkérdezett közül a zöldség-gyümölcs kereskedelem mellett más tevékenységet csak két cég folytat (fuvarozás, illetve szeszesital-értékesítés). A cégek többsége széles, lényegében teljes zöldség-gyümölcs termékskálát kínál, de néhányan egy-egy termékcsoportra szakosodtak olyan módon, hogy vagy
csak azt árusítják, vagy eladásaikból ezek a cikkek nagy arányban részesednek. Így a banánérlelővel is rendelkező nagy cégek eladásaiból a banán 20-50 százalékot tesz ki; egy spanyol többségi tulajdonú cég csak spanyol zöldséget árusít; egy-egy cég a kevésbé kényes, kevésbé romlékony „tömegárura” szakosodott (burgonya, vöröshagyma, citrusfélék, banán); egy pedig jól kiépített beszerzési
kapcsolataira támaszkodva a spanyol zöldség és az olasz citrusfélék szakértője.
A beszerzés helye
A 14 megkérdezett cég közül öt „kétlaki”, azaz van másik, a BNP-n kívüli telephelye is; egy pedig négy telepet mű-ködtet az ország különböző részein. Az egyes nagykereskedő-típusok számára a BNP
jelentősége attól függ, hogy beszerzéseik és eladásaik mekkora hányada valósul meg a Nagykőrösi úton.
Az egyes nagykereskedő-típusok közül a piac mint beszerzési forrás a közvetítő kereskedők, a vidéket ellátó nagykereskedők és a HoReCa-ellátók számára a legfontosabb; értékesítési csatornaként pedig az importőrök és a közvetítő kereskedők számára. Ennek megfelelően az importő-röknek és a közvetítő kereskedőknek feltétlenül raktárt (területet) kell bérelniük ott.
A részletesen vizsgált cégek beszerzéseiből és eladásaiból a piac részesedése széles skálán változik; átlagosan a beszerzésben 56, az értékesítésben 44 százalékos. Az értékesítési oldalon az átlagtól
lényegesen eltérő arányokat mutat az üzletláncokat ellátó három nagy cég: eladásaikban a piac 12 százalékos részesedésével inkább csak kiegészítő, az árufölösleget levezető csatorna. Néhány kis-
és közepes méretű cég ugyanakkor beszerzéseiben és eladásaiban is igen erősen kötődik a BNP-hez.
A nagykereskedők eladásaiban a külföldi eredetű áru aránya átlagosan 62 százalékos, a négy láncbeszállítónál azonban csak 42 százalékos – valószínűleg azért, mert a külföldi üzletláncok az utóbbi években arra törekednek, hogy kínálatukban minél magasabb legyen a magyar zöldség-gyümölcs részesedése.
Öt nagykereskedő – és nem csak a nagy cégek – az áru döntő részét maga importálja. Az utóbbi években
azonban több cég, köztük a legnagyobbak egyike is áttért a közvetlen importról a más nagykereskedőktől történő vásárlásra, mert nem bírta a versenyt az „áfazsonglő rökkel”. A közvetett import mellett szól az is, hogy így a nagykereskedő nem kerülhet eladási kényszerbe: nem nyomja a már beszerzett árumenynyisége, hiszen mindig csak annyit vásárol, amennyire szüksége van; emellett külkereskedőt sem kell alkalmaznia.
A hazai árut a nagykereskedők többsége a BNP-n árusító kistermelőktől vásárolja meg, de megrendeléseik alapján a piacon bérelt raktáraikba olyan termelők is beszállítanak, akik árusítani nem, vagy csak ritkábban jönnének a piacra.
Néhány cég régebben termeltetett is, de a szerződött termelőik gyakran becsapták őket, ezért feladták a korábbi gyakorlatot. Az egyik vezető nagykereskedő viszont a hazai áru zömét ma is 10-15
megbízható állandó termelő partnerétől szerzi be, akikkel a szállítás előtt tíz nappal állapodnak meg a mennyiségről és az árról. Külföldi termeltetésre ma is van példa: a téli idényben zöldpaprikát termeltetnek Marokkóban.
A Budapesti Nagybani Piac friss zöldség-gyümölcs forgalma
Budapesti Nagybani Piac 1991-es megnyitásakor a nemzetközi tapasztalatok alapján arra lehetett számítani, hogy a termelői eladások rovására növekedni fog a nagykereskedői értékesítés, illetve hogy az üzletláncok térfoglalásával csökkenni fog az egész piac forgalma. Ez azonban a vártnál lényegesen lassabban megy végbe.
A piacon eladott zöldség-gyümölcs mennyiségéről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, de a társaság
becslései alapján az éves forgalom az utóbbi években is 400 ezer tonna körül alakult, és alig csökken. 2014-ben a kínálat 48,4 százalékát nagykereskedők, de 51,6 százalékát még mindig termelők hozták a piacra.
A BNP szereplőinek döntő többsége a friss zöldség és gyümölcs piacán működik, ettől elkülönül a konzerv- és hűtőipari felvásárlás, ezért a forgalmat a friss piac egészéhez célszerű viszonyítani. Friss árunak ebben az összefüggésben az olyan zöldséget és gyümölcsöt tekintjük, amelyet a lakosság nem iparilag feldolgozott formában fogyaszt el.
A friss zöldség-gyümölcs piac nagyságát úgy becsültük meg, hogy a teljes hazai termelést csökkentettük a feldolgozók által felvásárolt árumennyiséggel és a friss exporttal, illetve növeltük a friss importtal. Ez adja a friss fogyasztás nagyságát, amelyből a lakossági saját termelésből származó fogyasztás levonásával kapjuk a kereskedelmi forgalomba kerülő árumennyiséget, azaz a friss zöldség-gyümölcs piac nagyságát.
A friss zöldség-gyümölcs piac 2006 és 2012 között erőteljesen zsugorodott: 1,22 millió tonnáról 727 ezerre
csökkent, és az adatok alapján 2013-ban is ezen a szinten maradt. Ugyanebben az időszakban a lakossági saját termelésből származó fogyasztást és a feldolgozott zöldséget és gyümölcsöt is magában foglaló egy főre jutó összes fogyasztás 211-ről 174 kilogrammra esett (KSH).
A korábbi várakozások ismeretében igencsak meglepő, hogy a BNP részesedése a friss zöldség-gyümölcs hazai forgalmazásából az utóbbi években határozottan nőtt: a 2010–2012. évek átlagában 49 százalékot tett ki, míg az előző két, szintén 3-3 éves szakaszban egyaránt 39 százalékos volt csupán. A látványos részarány-növekedés a friss piac zsugorodásának a következménye, miközben a piacon forgalmazott áru mennyisége alig változott.
Vevők szerint szakosodtak
A bérlő nagykereskedők legfontosabb vevői a zöldségesek és piaci árusok (az eladások 37 százalékával), az üzletláncok (26%) és más nagykereskedők (23%). A HoReCa-vevők részesedése 8%, az exporté és a fogyasztóknak történő eladásoké 3-3 százalék.
Ezek az átlagok azonban elrejtik a nagykereskedők értékesítési csatornák, illetve vevők szerinti
szakosodását: 4 nagykereskedő az üzletláncok kiszolgálására szakosodott; 4 cég fő vevői a hagyományos kiskereskedők (zöldségesek és piaci árusok); egy importőr döntő részben más nagykereskedőknek ad el; egy nagykereskedő pedig HoReCavevők kiszolgálására szakosodott.
A négy láncbeszállító a vevők igényeinek megfelelően maga osztályozza, válogatja, csomagolja, címkézi az árut, és kiszállítja azt a láncok elosztó központjaiba. További három cég szintén kiszállít kiskereskedő és HoReCa-vevő partnereinek. Feldolgozást (tisztítást, darabolást, konyhai előkészítést) csak a HoReCa-vevőkre szakosodott cég végez.
