♦ A közelmúltban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) közölte, hogy az erdőgazdaságok gazdálkodását átláthatatlannak találta, és számos kritikát, valamint két esetben bűncselekmény gyanúját is megfogalmazta a működésükkel kapcsolatban. Mire gondolt, mikor ezt meghallotta?
– Mindenekelőtt hadd szögezzem le: minden becsületes erdőgazdaságért és erdészért kiállunk. Akár az ÁSZ, akár a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) jelentését vesszük alapul, mindkettőben többségében vannak az olyan megállapítások, amelyekkel vitatkozni tudnék. Akadnak persze olyanok is, amelyeken el kell gondolkodnunk. Ez utóbbiak esetében elképzelhető, hogy a vonatkozó jogszabályok vagy az azok alapján létező rendszerek nem megfelelőek. Van egy állítás, amely szerint az erdészetek nem működnek megfelelően, és erre valamit reagálnunk kell majd. Ezek az állítások ráadásul olyan szervektől érkeztek, mint az ÁSZ és a KEHI, tehát nem lehet azt mondani, hogy pusztán vádaskodnának. Több kérdést tisztáznunk kell az elkövetkező időszakban.
♦ 2015 gyakorlatilag az előző év végi jelentős jégkárral kezdődött. Akkor úgy tűnt, hogy komoly veszteséget szenvedtek el a magyar erdők. Sikerült helyrehozni a károkat?
– Sok feladat vár még ránk. Az ilyesmit nem is lehet teljesen rendbe hozni egy esztendő alatt. Mindenesetre az erdőgazdaságokban dolgozókat nem érte váratlanul a tavalyi jégkár, hiszen néhány évente bizony adódik ilyen vis maior helyzet a magyar erdőkben. A Pilisi Parkerdő Zrt. és az Ipolyerdő Zrt. szenvedett akkor a legtöbbet, és komoly károk voltak a Vértesben és Eger környékén is. Máshol viszont nem volt számottevő jégkár. A csapás óta megtisztítottuk az erdőket, az utakat, rendbetettük az épületeket és a közjóléti létesítményeket. Ezután fogtunk hozzá azoknak a területeknek a rendbetételéhez, ahol a törzs vagy a fakorona eltörött. A tavalyi jégkár több milliárd forintos kárt okozott. Igaz, ezt valamelyest enyhítette, hogy a rendbetétel során rengeteg fát kitermeltek, amit értékesíteni lehetett. Mindenesetre a természeti csapás számos üzleti tervet felülírt, hiszen tűzifát csinált sok olyan fából is, amelyet kiváló minőségű rönkfaként szándékoztak értékesíteni. Hirtelen megnőtt az erdőgazdaságok terveiben a kitermelendő tűzifa mennyisége, és ezzel a kitermelési költség is. Évtizedek múlva viszont a tervezett rönkfa egy része hiányzik majd. Amiatt a korábbi terveket újra kell gondolni, de tragédia nem történt.
♦ Ezzel együtt milyen évet tudhatnak maguk mögött az erdőgazdaságok?
– A magyar erdők – az állami és a magánerdők egyaránt – összességében véve jó évet zártak, annak ellenére, hogy a hatósági és jogi szabályozás nagyban nehezíti a tevékenységüket. Éppen ezért új erdőtörvényt készítünk elő a tárcánál, amelyet a jövő év elején már társadalmi vitára bocsátanánk, tavasszal a parlament elé vinnénk, és az a célunk, hogy legkésőbb nyárig el is fogadják a képviselők. A törvényben számos kérdést újraszabályoznánk, alapvetően életszerűbbé tennénk az erdőgazdálkodás feltételeit.
♦ Tudna példát említeni?
– Például felmerül a kérdés, hogy a vegetációs időszakban érdemes-e teljes egészében tiltani a kitermelést. Alapvetően persze egyet lehet érteni ezzel, de ha mondjuk júliusban jön egy széltörés, akkor nem hiszem, hogy hónapokat kellene várni a kitermelésével, mert addigra az értéke a töredékére csökken. Kérdés az is, hogy a vágásérett kor meghatározása elmozdulhat-e felfelé. Vajon több mókus szaladgál egy 110 éves tölgyön, mint egy 130 évesen? Nyilvánvalóan nem, ráadásul az öregebb fa széndioxid- megkötése sem olyan jó már, mint a fiatalabb példányoké. Az erdők közjóléti és környezetvédelmi funkciójának további erősítése ellenére sem kívánjuk hátrébb sorolni a gazdasági szempontokat. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon annyira gazdag ország vagyunk-e, hogy minden évben rengeteg fát kinn hagyjunk kitermelés helyett. Ezen a ponton persze el lehet választani a parkerdőket és az üzemi erdőket. Azt hiszem, újra kell gondolni a kerítésépítési láz kezelését is, mert a jelek szerint ezzel nem lehet megoldani a vadkár problémáját.
♦ Az elmúlt években felélénkültek az erdészetek közjóléti beruházásai. Ezeket tekintve milyen volt az idei év?
– Ezt tekintve az egyik legsikeresebb év volt a 2015-ös. A legegyszerűbb erdei lakoktól az igényes, kiváló színvonalú szállásig sok mindent építettek vagy felújítottak idén. Megújultak turistaútvonalak, létesült csillagvizsgáló, bicikliút, ökoturisztikai centrum, és számos létesítmény korszerűbbé vált. Ez azért is fontos, mert egy évtizeddel ezelőttig az állami erdők külön világot képeztek, a nagyközönség számára nem voltak igazán elérhetők, és pláne nem volt kiépített infrastruktúra az erdei turizmus szolgálatára – az effajta igények kielégítése csak 2010 után kapott lendületet. Az erdőgazdaságok több milliárd forintot fordítanak ezekre a szolgáltatásokra, a beruházásokra és a kiépült létesítmények fenntartására. Már ott tartunk, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. például évente 20 millió látogatóalkalmat regisztrál. Több kisvasút működik az állami erdőkben, például Lillafüreden, a Gemencben, az Ipolyerdő és a Zalaerdő területén, illetve Kaszón és Szilvásváradon. Ezek ma már évente milliós látogatószámmal működnek. Galyatetőn világszínvonalú látogatóközpont épült, amely akár Svájcban is megállná a helyét. A létesítmény energiagazdálkodása, a csúszásgátlók, a speciális reggelik lehetősége és számos egyéb dolog miatt elmondható, hogy ez egy igazán sok extra szolgáltatást nyújtó szállás lett.
♦ Az erdőgazdaságokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a közelmúltban megszületett az új vadászati törvény. Erre a jogszabályra miért volt szükség?
– A korábbi, 1996-os jogszabály mára elavult, javítani kellett rajta. Ezen felül az új vadászati törvény megújítja a gazdák és a vadászok viszonyának szabályozását, a köztük lévő ellentéteket egyszer és mindenkorra tisztázni igyekszik a jogszabály. A törvény elfogadását egy évnyi munka előzte meg, és az elfogadottságára jellemző, hogy feles törvény létére is mintegy 80 százalékos támogatottságot kapott az Országgyűlésben. A vadászati törvény legfontosabb célja a nagyvadállomány csökkentése, a trófeák minőségének javításával egyidejűleg. Ezzel egy időben az apróvadállomány növelése is cél.
♦ Jelenleg az érdeklődés középpontjában álló téma az állami földek értékesítése. Emiatt rengeteg kritikát kapott a kormány. Mi indokolta a program kezdeményezését?
– Az igény a gazdáktól ered. Az már csak következmény, hogy a földértékesítés ötletével a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara állt elő, elvégre 2014. január elseje óta mintegy hétezer ilyen irányú kérelem érkezett gazdáktól: ennyi esetben írtak a termelők a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek kérelmet, hogy földet szeretnének vásárolni. A programnak tehát nem politikai okai vannak: a gazdák földet akartak, és ez találkozott a kormány elképzeléseivel is.
♦ Mik ezek az elképzelések?
– Azt a társadalompolitikai célt, amelyet a középosztály megerősítésével lehet jellemezni, idestova húsz éve viszi ez a politikai kultúra, amelyet a Fidesz képvisel. Ennek alapja, hogy a földtulajdon a családi gazdaságok kezében legyen. A magyarországi termőföldek nagyjából 10 százaléka állami tulajdonú. Kérdés, hogy ezeknek a nagyüzemeket kell-e szolgálnia, mint 2010 előtt, vagy a családi gazdaságokat. Korábban a kormány a földbérletek segítségével igyekezett földhöz juttatni a családi gazdálkodókat, de most lehetővé tesszük, hogy az általuk megművelt területek tulajdonosai lehessenek. Fontos, hogy nem a kormány dönti el, hogy ki kaphat földet. Mindenki indulhat az árveréseken, aki megfelel az előre lefektetett, világos feltételeknek. Nyilvános liciten dől el, hogy ki lesz a tulajdonos. Az értékesítendő birtoktestek mind szántók, néhány kisebb gyepet és legelőt leszámítva. Nincs szó erdők vagy védett területek eladásáról. Az árveréseken olyan szántók szerepelnek, amelyeket eddig is bérbe adott az állam, nem újdonság tehát, hogy valaki más gazdálkodik rajtuk.
♦ Többen azt kifogásolják, hogy nem tudnak részt venni a programban, nem egy helyen „beragad” a licit, mert senki nem jelentkezik a meghirdetett földre, máshol pedig csak egy jelentkező van, aki kikiáltási áron viszi el a birtokot.
– Az eddig meghirdetett birtokok mintegy ötven százalékát vásárolták meg. Ez lehetne több is, de én ezt is sikerként értékelem. Számos különbség van az értékesítésre kijelölt területek között, és a vásárlók között is. Vannak, akik azt a földet veszik meg, amelyet már most is művelnek, vagy vannak olyan területek, ahol a bérleti jog két év múlva jár le, és van, ahol húsz év múlva. Vannak drága és kicsi, valamint drága és nagy területek. Ezeket a területeket végül megvásárolták a gazdák, volt amikor kikiáltási áron, de volt, ahol kétszázszor emelték fel a tárcsát, mire a végleges ár kialakult. A kikiáltási árat pedig eleve úgy határoztuk meg, hogy a piaci ár felett legyen, és csak felfelé lehet eltérni tőle, lefelé nem. Így nem érhet minket az a vád, hogy ár alatt adjuk el az állami földeket. Fontos az is, hogy a bevételből csak az állami vagyont lehet gyarapítani, nem lehet működési költségekre fordítani.
♦ Sokaknak mégis elérhetetlenek a meghirdetett árak, így nem minden gazda tud részt venni a programban.
– Sokan mondják, hogy drága az állami föld, de erre én azt mondom, hogy a magánföldek is drágák. Nem osztogathatjuk el fillérekért a termőföldeket. Egyébként az állami hitelprogram, amelyet a földértékesítéshez kapcsoltunk, tehát az MFB által biztosított kölcsön 1,95 százalékos kamattal érhető el, kedvezményes feltételek mellett.
♦ A napokban jelent meg a sajtóban, hogy az eredeti elképzelések ellenére külföldiek is vettek földeket. Ezt hogyan értékeli?
– Azt, hogy külföldiek részt vehetnek a licitáláson, egyedül az ellenzéknek köszönhetjük. A kormány világosan beleírta a vonatkozó rendeletbe, hogy a vásárlók csak magyar állampolgárok lehetnek, és ezt az ellenzéki pártok együttesen támadták meg az Alkotmánybíróságnál. Hangsúlyozom: minden párt együtt ágált ez ellen. A Jobbik is, noha rendszeresen azt a látszatot kelti, hogy nemzeti ügyekben nem ismer alkut. Nyomás alá helyezték a kormányt, mert Brüsszel is figyelemmel kísérte az ügyet. Így végül kénytelenek voltunk úgy alakítani a szabályokat, hogy bárki indulhasson a liciten. Egyébként mindazon „külföldiek”, akik sikeresen licitáltak, magyar állampolgárok, egy személyt kivéve. Évtizedek óta itt élnek, gazdálkodnak, lassan már jobban beszélnek magyarul, mint az anyanyelvükön.
