Többféle módszerrel próbáltak szilva-levélbolhát, illetve kajsziültetvényekben előforduló más vektorokat gyűjteni a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének (NAIK GYKI) munkatársai.
A kutatóintézet érdi állomásának munkatársa, Kelemen Dóra élénksárga és zöldessárga színcsapdákat, valamint kopogtatásos és hálózásos módszert is kipróbált. Balatonvilágoson idős Tom Cot és Flavor Cot, valamint fiatal Tom Cot és Zebra ültetvényben helyezték ki a csapdákat április 7-én, a fák fölső részére. A fogás értékelésére hét alkalommal került sor, július hatodikáig bezárólag. Sem a fajták, sem a csapdák színe alapján nem találtak különbséget. A ragadós sárga lapokon június elején hirtelen megugrott a rovarok száma, valószínűleg akkor kezdték elhagyni a kajszit, hogy átvonuljanak a téli tápnövényükre. Ennek az ültetvényben való mozgásnak a nyomon követése további kutatásokat igényel.
Nagy Csaba, a NAIK GYKI újfehértói állomásának munkatársa Boldogkőváralján vizsgálódott, és megfigyeléseit nem korlátozta csupán a szilva-levélbolhára, amiről eddig bizonyították a vektorszerepet. Két, eltérő mértékben fertőzött parcellán csapdázta és gyűjtötte a szipókás rovarokat tavaly április elsejétől kezdve, 13 alkalommal. Összesen mintegy 20 levélbolhát talált meg az ültetvényben, legnagyobb számban (70 példány) a galagonya-levélbolha (Cacopsylla melanoneura) fordult elő, kétszer annyit fogott belőle, mint szilva-levélbolhából (Cacopsylla pruni). Ezek a rovarok a galagonyán, a fűzön és a tölgyön is táplálkoznak. Számos kabócafaj is élt a kajszisokban, például a vektorként ismert recéskabócák (Hyalesthes obsoletus, Reptalus panzeri) és a leggyakoribbnak számító Empoasca-fajok. Ahol a legnagyobb volt a kajszipusztulás, ott feltűnően sok volt a Neoaliturus fenestratus, ami gyanúra ad okot, de a vektorszerepe még tisztázásra szorul. Összesen körülbelül 50 kabócafajt gyűjtött be Nagy Csaba, közülük a nagyobb egyedszámban megtalálhatókat kellene tovább vizsgálni.
Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében három éve kezdtek a vektorok kutatásával foglalkozni, számolt be a munkáról Mergenthaler Emese. Kopogtatással gyűjtenek szilva-levélbolhát, meghatározzák, melyik biotípusba tartoznak és kimutatják belőlük a fitoplazmát, ha hordozzák a kórokozót. Kajszin, szilván, kökényen, mirobalánon, galagonyán és más Prunus-fajokon gyűjtik be a szilva-levélbolhát kopogtatással, a példányokat 70-80 százalékos alkoholban tárolják, amíg a fitoplazma-kimutatásra sor kerül. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a befogott példányok 10-14 százaléka hordozta a kórokozót. Az is kiderült, hogy a sarjakon, a kökényen és a galagonyán több szilva-levélbolhát lehet találni, mint a kajszin. A legtöbb egyedet áprilisban találták, májusban már a lárvák tartózkodtak a növényeken.
Egyelőre nem tudjuk, milyen feltételei vannak a kórokozó átvitelének, közvetlenül is terjesztik-e a levélbolhák, vagy csak miután visszatértek a téli tápnövényről a gyümölcsösbe. A szilva-levélbolha ugyanis nyolc hónapig fenyőféléken él, és feltételezések szerint az onnan visszatelepülő „öreg” bevándorlók terjesztik a kórokozót. Hazánkban pontosítani kell a téli tápnövények körét is. Az irodalom szerint több tíz kilométerre lévő fenyvesekből is képes berepülni a gyümölcsösbe, és az alma söprűsödés fitoplazma esetében megállapították, hogy a berepülő egyedeket jobban vonzzák a már fertőzött fák. Mindezek alapján vizsgálni kellene a téli élőhelyeket is, mondta Mergenthaler Emese.
|
További vizsgálatok A további vizsgálatokhoz Voigt Erzsébet, a NAIK GYKI nyugalmazott kutatója azokat a módszereket javasolta, amelyekkel folyamatosan lehet megfigyelni az állatot. Hazánkban mindenütt megtalálható kis egyedszámban, de jó lenne tudni, hogy van-e különbség az országrészek közötti elterjedtségében. Véleménye szerint más átviteli lehetőségeket is meg kell vizsgálni. Ehhez a véleményhez kapcsolódott Ripka Géza, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal növényvédelmitechnológia-fejlesztési osztály vezetője, aki szerint nem szabad túlértékelni a rovar szerepét. A hivatal 2004-es fölmérésében Siófok és Kecskemét térségében nem találták meg a szilva-levélbolhát, amit amúgy is nagyon nehéz elkülöníteni más fajoktól. A fenyőn telelő levélbolhák tavasszal keresik a tápnövényüket és aközben jelenhetnek meg a kajszin is. Nem tudjuk többek közt, hogy a lárvája táplálkozik-e a kajszin, és hogy a tenyészidőben mekkora népesség tartózkodik a kajszin. Érdemes lenne a hajtásokon és a leveleken figyelni a lárvákat, mert ellenük könnyebben lehetne védekezni. |
