A történetírók szerint a vesztőhelyről küldte utolsó – azóta szállóigévé vált – üzenetét az egyik börtönőr lányának amelyet így írt alá: „a Te Valentinod”. Ez a mondat azóta a férfiak odaadását, figyelmességét és érzéseit is kifejező gondolattá vált az angolszász kultúrában. Az ünnep az eltelt évszázadok során újabb és újabb szokásokkal és jelentéstartalommal gazdagodott, egy dolog azonban nem változott: ajándékot adni jó.
Valóban létezik hímbor, nőbor? Túlságosan nagy általánosításnak tűnik a nemek dualizmusát lefordítani a bor nyelvére. Mégis a borleírásokban feltünően gyakori a gyengébb nemre történő utalás. Azt sem tudjuk, hogy van-e összefüggés a nők borfogyasztási szokásai és azon tény között, hogy a nőknek kifinomultabb az ízlelőrendszere, de bizton megállapíthatjuk, hogy sokszor megfeledkezünk a gyengébbik nem borszakértelméről. Sok helyen hallhattuk már, hogy a nők szaglása jobb a férfiakénál, ám az érzékelés cizelláltsága nem korlátozódik csupán e területre.
A nők több részletet, több apró nüanszot érzékelnek az ízekből, amit nem utolsósorban annak köszönhetnek, hogy a Teremtő egészen egyszerűen több ízlelőbimbóval áldotta meg őket. A nőknek született képességükből adódóan nagyon kifinomult érzékük van a borokhoz, borkóstoláshoz. Ezen kívül a statisztikák kimutatták, hogy sokkal több nő vásárol bort, mint férfi, talán ez lehet az oka, hogy a gyengébbik nem szépen lassan kezébe veszi az irányítást ezen a területen is.
De vajon, milyen is a bor, ha női? A bor finom. A bor jó, de a bor, ha női, akkor egyszerűen más energiái vannak, mint annak, melyet az erősebbik nem készít, hiszen megjelenik benne egy feminin felhang és némi szexepil. A borász pedig, ha nő, másként prezentálja a saját borát, mint egy férfi.
Valentin napon – is – érdemes Hamvas Bélát idézni:
S, végül mi férfiak ne feledjük: a bor tökéletes kiegészítő minden alkalomhoz, így egy randinak is elengedhetetlen kelléke. Ha járatos vagy a borkultúrában, akkor valószínűleg nagyobb sikered lesz a nőknél.
