Állókultúrákban sokféle betegség és kártevő veszélyezteti a termést, ezért általában sok növényvédelmi kezelésre van szükség egy tenyészidőben, mondta a növényvédő szerek hatékonyságának fenntarthatóságáról szóló előadásában Kleofász Mátyás. A hosszú ideig egy helyben maradó állományokban fölszaporodik a fertőzőanyag, ami növeli a betegségek kockázatát.
Az 1970-es évekig nem fordult elő hatástalanság a növényvédelemben, mert csak általános hatású növényvédő szerek léteztek.
Azután megjelentek a speciális hatásmódú gombaölő szerek, például a benomil, amit számos készítményben használtak, és rövid idő alatt kialakulhatott ellene rezisztencia a kórokozókban. Azok képesek a leghamarabb ellenállóvá válni egy-egy speciális hatóanyagra, amelyek fejlődési ciklusa gyors, tehát többször kell védekezni ellenük, és mindegyik permetezés lehetőség az „ellenállásra” a kórokozó számára. Ugyancsak a rezisztenciát elősegítő tulajdonság az erős spóratermelés, a rendszeresen ismétlődő ivaros szaporodás, valamint a széllel való terjedés is.
Sajnos az Európai Unió rendkívül szigorú, és szakmailag vitatott újraengedélyezési eljárásai következtében sok ismert és hatékony hatóanyagot vontak vissza, aminek az a következménye, hogy a meglévőket gyakrabban vagy nagyobb adagban kell használni, miközben csökken a szerrotáció lehetősége is. Mindez nagyobb környezetterheléssel járhat, emelkedhet a szermaradékok értéke, és nem mellékesen a rezisztencia kialakulását is elősegíti.
Ha a manapság gyakran használt hatóanyagcsoportokat tekintjük át, azt mondhatjuk, hogy a ditiokarbamátok addig maradnak hatékonyak, amíg engedélyezett a használatuk. A triazolok első tagját éppen a Bayer fejlesztette ki 40 évvel ezelőtt, és máig jól használhatók. Ha kialakult is ellenük valahol rezisztencia, az nagyon lassú folyamat volt, a gombaölő szerek kiszámíthatóan működnek.
A nagyon hatékony strobilurinokat viszont néhány év alatt sikerült tönkretenni – fogalmazott az előadó, ugyanis egyetlen gén változása elég a kórokozóknak arra, hogy egyik évről a másikra ellenállóvá váljanak ellenük. Sajnos a jó szereket hajlamosak vagyunk éjjel-nappal, önmagukban használni, ami nagyon kockázatos a rezisztenciaveszély miatt.
A legújabb, széles hatású hatóanyagcsalád az SDHI-k (szukcinát-dehidrogenáz gátlók), és a gyártókon meg a felhasználókon múlik, meddig lehet hatékonyan használni a szereket. A Bayer Luna Experience készítményében gyári kombinációban triazol hatóanyaggal együtt szerepel a fluopiram, így a rezisztenciaveszély eleve kicsi. Az engedélyezett alacsonyabb dózisban lisztharmat ellen hat, a magasabb dózist a varasodás elleni védekezésnél kell használni. Mindez azt is jelenti, hogy lisztharmat ellen várhatóan nagyon sokáig hatékony marad a készítmény. Ugyancsak gyári kombináció a Flint Max, amiben a trifloxistrobint tebukonazol egészíti ki.
Kratancsik Elvira, a Bayer fejlesztési és regisztrációs vezetője az európai növényvédelem jövőjét latolgatta az uniós felülvizsgálatok fényében. A hatóanyagok uniós engedélyezése során kizáró kritériumok alapján döntenek, míg korábban a kockázat nagysága volt a mérvadó szempont. A döntéseket pedig sokszor politikai alapon, a környezetvédők nyomására hozzák meg, mondta. Nem csoda, hogy különösen kevés új hatóanyagot vezetnek be az Európai Unióban.
A Bayer egyaránt kínál vetőmagot, kémiai és hamarosan biológiai védekezési eljárásokat, integrált gyomszabályozást. Fontosnak tartják a kiskultúrás engedélyezést, a termékkövetés során felhívják a figyelmet az ember, a környezet és a vizek védelmére, és olyan korszerű eszközöket kínálnak, mint az easyFlow® cseppmentes adapter a permetezőtartály megtöltéséhez, vagy a Phytobac® rendszer, amely baktériumok segítségével, helyben hatástalanítja a permetezőgépek tisztításakor összegyűjtött szennyvizet.
