0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 10.

Szüleiknél is súlyosabb fiókák

A fenyvescinege a közismert széncinegénél jóval kisebb, viszont rajzolata emlékeztet rá. Testén azonban a sárgával ellentétben inkább a fehér szín dominál. Nálunk terjeszkedő fajnak számít, egyre gyakrabban fordul elő az Alföldön is. Fenyves erdeinkben éppúgy megtalálhatjuk, mint arborétumokban vagy tűlevelűekben bővelkedő parkokban.

A fenyvescinege hímje a nászidőszakban gyakran eleséggel kedveskedik párjának. A fészket a tojó egyedül építi sok mohából, a csészét szőrrel és gyapjúval, néha néhány pihetollal béleli. Az első fészek építése többnyire hosszú ideig, akár 2 hétig is tart. A második mindössze néhány napig, de a tojó még a tojásrakás közben is hord bélésanyagot a csészébe. A lerakott tojásokat, amíg a fészekalj nem teljes, szőrrel letakarja.

Maga a fészekalj az első költésnél 8-10, a másodiknál 6-8 fehéres alapon rozsdásan foltos tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, de időről időre elhagyja a fészket, hogy táplálékot keressen. Ilyenkor a közelben őrködő hím nyomban csatlakozik hozzá, és néha eteti is. Hűvös, esős napokon a táplálkozási időszakok rövidebbek, a madár siet vissza a tojásokra. A hím a költés idején folyamatosan énekel, ha veszélyt sejt, elnémul, ezzel figyelmezteti párját. A fiókák 13-15 nap alatt kelnek ki, csupaszok, zárt szeműek, anyjuk eleinte rajtuk marad, melengeti őket.

A fiókák gyorsan fejlődnek, és mérések szerint 13 napos korukban súlyosabbak, mint az öreg példányok.

A fiókák egyszerre repülnek ki, általában a hajnali órákban, és nyomban felfelé igyekeznek az ágakon. A szülők önállóságukig etetik őket. A család napokig együtt jár, majd a már önálló fiatalok elszélednek. A fenyvescinege rovarokkal és pókokkal, télen magokkal táplálkozik, alkalmilag az etetőre is rájár.

Az írás Schmidt Egonnak a Kistermelők Lapjában márciusi számában közzétett cikke alapján készült, melyben részletesebben is olvashatunk e cinegefajról.

Forrás: Kistermelők Lapja