0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 12.

Az első szőlészeti leírások

Méltatlanul mellőzött szőlészről, Schams Ferencről rendezett műhelybeszélgetést a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár, ahol nagy jelentőségű könyveit is őrzik. Cseh származású patikusból Magyarországon lett szőlész szakember, aki végigjárta a Kárpát-medence borvidékeit és tudományos pontossággal számba vette a szőlőfajtákat és borkészítési eljárásokat.

Schams Ferenc szudétanémet polgári családban született 1780-ban. Prágában folytatta gyógyszerészi tanulmányait. Ez a természettudományos képzettség a 18-19. század fordulóján ritkának számított, és annak köszönhetően más szemmel nézett a borra – mondta el előadásában Beck Tibor főmuzeológus. Péterváradon lett gyógyszerész, és aktív szakmai munkája elismeréseként a Szentpétervári Gyógyszerész egylet tagjává választották. A Szerémségben kezdett szőlőt művelni, mert fölismerte az ágazat gazdasági jelentőségét, majd eladta patikáját és 1817-ben Budára költözött. Helytörténeti írásokat közölt Budáról és Pestről. Tíz éven át járta a magyarországi bortermelő vidékeket és az Osztrák császárság borvidékeit. Alaposan fölmérte a helyi szőlőfajtákat, borkészítési eljárásokat, és föltárta az elkövetett hibákat is.

A reformkor egyik legtermékenyebb szerzője volt, 1830-ban jelent meg a Magyarország borászatáról írt műve németül, két kötetben. Tokajon kívül a többi magyar borvidéket az ő munkájából ismerték meg az olvasói, és hosszú ideig, Keleti Károly 1875-ös statisztikai összeírásáig az egyetlen hiteles forrás volt.

Öt évvel később jelent meg ugyancsak németül az Osztrák Császárság borvidékeit számba vevő műve három kötetben. Jó lenne lefordítani ezeket magyarra – tette hozzá az előadó.

Ő indította az első magyar nyelvű szőlészeti-borászati folyóiratot Magyarország bortermesztését és borkészítését tárgyazó folyóírás címmel.

Nagy érdeme volt, hogy 1834-ben elkezdte begyűjteni borvidékenként a termesztett fajtákat és eltelepítette azokat a Sas-hegy aljában alapított szőlőiskolájában.

Megelőzte korát a borászati eljárások javításának, és a szövetkezetalapításnak a fölvetésével. Rájött ugyanis, hogy az alapanyag minősége és a pincehigiénia az a két lényeges elem, ami meghatározza a bor minőségét. Az első magyar borászati szövetkezet is jócskán 1839-ben bekövetkezett halála után, 1873-ban alakult meg.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu