Schams Ferenc szudétanémet polgári családban született 1780-ban. Prágában folytatta gyógyszerészi tanulmányait. Ez a természettudományos képzettség a 18-19. század fordulóján ritkának számított, és annak köszönhetően más szemmel nézett a borra – mondta el előadásában Beck Tibor főmuzeológus. Péterváradon lett gyógyszerész, és aktív szakmai munkája elismeréseként a Szentpétervári Gyógyszerész egylet tagjává választották. A Szerémségben kezdett szőlőt művelni, mert fölismerte az ágazat gazdasági jelentőségét, majd eladta patikáját és 1817-ben Budára költözött. Helytörténeti írásokat közölt Budáról és Pestről. Tíz éven át járta a magyarországi bortermelő vidékeket és az Osztrák császárság borvidékeit. Alaposan fölmérte a helyi szőlőfajtákat, borkészítési eljárásokat, és föltárta az elkövetett hibákat is.
Öt évvel később jelent meg ugyancsak németül az Osztrák Császárság borvidékeit számba vevő műve három kötetben. Jó lenne lefordítani ezeket magyarra – tette hozzá az előadó.
Ő indította az első magyar nyelvű szőlészeti-borászati folyóiratot Magyarország bortermesztését és borkészítését tárgyazó folyóírás címmel.
Nagy érdeme volt, hogy 1834-ben elkezdte begyűjteni borvidékenként a termesztett fajtákat és eltelepítette azokat a Sas-hegy aljában alapított szőlőiskolájában.
Megelőzte korát a borászati eljárások javításának, és a szövetkezetalapításnak a fölvetésével. Rájött ugyanis, hogy az alapanyag minősége és a pincehigiénia az a két lényeges elem, ami meghatározza a bor minőségét. Az első magyar borászati szövetkezet is jócskán 1839-ben bekövetkezett halála után, 1873-ban alakult meg.
