„Nyugalmas, csodás élet”

Cikksorozatunk második részében Bartolák Mária győztes tanyáját mutatjuk be.

Első harmadának végéhez közeledik „Az Év Tanyája 2018” elnevezésű, a tanyasi élet és gazdálkodási forma népszerűsítése érdekében kiírt pályázat jelentkezési időszaka. A kezdeményezés mögött álló Agrárminisztérium idén „Az Év Tanyagazdasága”, „Az Év Hagyományőrző Tanyája”, „Az Év Határon Túli Tanyája” és „Az Év Tanyája Közönségdíj” kategóriákban díjazza azokat a gazdálkodókat, akiknek a példája jó eséllyel növeli azok számát, akik úgy döntenek, belevágnak e szocialista évtizedek előtt általánosan elterjedt, azonban a legtöbbek által mára elfeledett életmódba.

A többi között bennük kívánja feléleszteni az elhatározáshoz szükséges szikrát „Az Év Tanyája Közönségdíj 2018” kategória, amelynek nevezőit előzetes értékelés után a Facebookon mutatják be, és amelyek a beküldött fotók alapján a legesélyesebbnek bizonyulnak a győzelemre. A végső döntés a felhasználók kezében lesz, akik szavazatukkal dönthetik el, kié legyen a magas szintű minisztériumi elismerés és a vele járó díj.

Így történt ez a Frankó Tanya és Haluskaház esetében is, ami végül ezer vokssal szerzett többet a második helyezettnél. Így adta magát, hogy az előző cikkünkben bemutatott Szásztanyáról Békéscsaba felé vegyük az irányt, ahol a Bartolák Mária ötletei és tervei alapján épült közönségdíjas tanya áll.

A tulajdonos útmutatása alapján találtuk meg a város külterületén fekvő Frankó Tanya és Haluskaházat, ahová betérve az ember kipihenheti az odaút fáradalmait.

– fogadott bennünket mosolyogva Bartolák Mária, ezzel azt sugallva, hogy bizony hosszú látogatásnak nézünk elébe. Mint később kiderült, ez jelentős részben annak köszönhető, hogy az épület és környezete szinte minden négyzetméteren rejt valami érdekességet, ahol érdemes kicsit elidőzni. És ha mindez már túl soknak bizonyulna, egy szalmazsákot rejtő ágyban elteheti magát későbbre az ember; jelenleg legfeljebb öt fő.

– mesélt a rövid távú tervekről Bartolák Mária, aki 3 év alatt újította fel a saját elképzelései alapján gyermekkora egyik meghatározó helyszínét. A tanya ugyanis 1955 óta annak a Frankó családnak a tulajdonában állt, aminek tagja volt Frankó Pál is, a Békéscsabán sokak által ismert és kedvelt kisiparos, aki egészen haláláig e helyen tevékenykedett.

„Ő volt a keresztapám, akit Margit keresztanyámmal, feleségével együtt nagyon szerettem, és akikkel sok időt töltöttem együtt” – emlékezett vissza a házigazda, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, megőrzi az utókornak a tanyát, hogy azon tudja átadni a hagyományaikat – különös tekintettel a tót hagyományokra – az újabb nemzedékeknek. A tanyatulajdonos idén nyártól a falusi élet iránt érdeklődő gyerekeket is vár: 20-30 fős óvodás és kisiskolás csoportok érkeznek a Frankó Tanya és Haluskaházhoz, akik egyebek között a kerti munkákkal, az itt található állatokkal, illetve az egyre kevesebbek által ismert hagyományos szlovák étel, a haluska elkészítésével is megismerkedhetnek.

– folytatja a vendéglátónk, akinek egyébként a barátok vendéglátása is nagy élmény, és különösen akkor, ha a vendégek a kemence köré gyűlnek, miközben finom illatok lengik körül őket.

Vendéglátónk azonban nemcsak a főzésből veszi ki a részét: a tanyaépületet körbejárva megtudtuk, hogy a modern nyílászárókat korhűekre cseréltette, a családi hagyatékból származó bútorokat és tárgyakat pedig ismerősöktől és rokonoktól származó darabokkal egészítette ki, amelyek különböző korszakokból származnak ugyan, így együtt mégis különleges hangulatot árasztanak. Bartolák Mária elmondta, hogy náluk nincs wifi, se televízió, már csak azért sem, hogy megmutassák a fiataloknak, hogy ezek nélkül is működik a tanyasi élet, ez a „nyugalmas, csodás élet” – fogalmazott.

Van helyettük lemezjátszó, ami egy 35 fő befogadására alkalmas, fedett közösségi térben kapott helyett. Nem messze tőle pedig régi újságok halma, amiket a búbos kemence mellett lapozgatva csak a legfigyelmesebb vendégnek tűnhet fel: a helyiség néhány éve még gépszínként üzemelt.

„Az ajtók, az ablakok, a járólapok, a gerenda mind bontásból kerültek ide, és a sparheltet is mi építettük be” – árulta el Bartolák Mária, aki nagy gonddal, alaposan tervezte meg mindezt. Érthetően örül neki, hogy hamarosan mindenki számára látogathatóvá válik a tanyája. Egy kezdeményezés révén ugyanakkor

Nem sokkal ezután fölszállott a páva a tanya ablakába – a madár az Azúr névre hallgat –, mi pedig kimentünk az udvarra. Onnan jutottunk el a többi közt a kamrába is, ahol a gerendákról saját készítésű kolbászok és szalonnák lógtak. „A szűkebb család is harmincöt főt számlál, így aztán disznóvágásokkor két disznó kerül terítékre nálunk” – mondta házigazdánk, aki ezt követően megmutatta a náluk „termő” sokféle tojást, illetve magukat a tojásokat adó baromfit is, akik békésen csipegettek a macskák és kutyák társaságában.

Akadt még az udvaron többféle malac, nyulak, egy galambház, nem messze tőlük pedig holland törpe birkák és kecskék, amiket Bartolák Mária hamarosan egy Dexter szarvasmarhával egészít ki. Ami pedig a zöldségeket és gyümölcsöket illeti: a vetésforgóban jelenleg kukoricát termesztenek a tanya körül, de a kerítésen belül rengetegféle gyümölcs, zöldség, illetve fűszernövény található. Folytatva a kreatív elgondolások sorát, vasúti talpfákkal körbekerítve alakították ki az ágyásokat.

A Frankó Tanya és Haluskaháznál már most is sok a tennivaló, ám ha beindul a vendéglátás, még inkább szükség lesz egy szorgos csapatra. A tanya tulajdonosának többek között Kati, a tanyaszomszédja, illetve a tanyagazda nyújt nagy segítséget – ők azok, akik Mária családjával együtt viszik tovább a Bartolák és a Frankó család által ezen a helyen lefektetett hagyományokat, és ismertetik meg a hozzájuk betérőkkel a tanyasi élet szépségeit.