Augusztus 31-ére virradóra nagy esőzés volt Debrecen környékén. Három héten át tikkasztotta az égető hőség a kapásokat, mígnem a kukorica-, a napraforgó- és a szójakísérlet bemutatásának napjára leesett 61 milliméter eső. Így aztán, minden jó szándék ellenére, a szép számban összegyűlt szakmai közönség mégsem tudta megtekinteni a gyomirtási vizsgálatok helyszínét, pedig az ebben az évben is beszédes volt. A huszonhatodik e témában tartott tanácskozás illusztrálása mégsem volt megoldhatatlan számunkra, mert

két nappal előtte Pepó Péter professzor azt javasolta, előzzük meg a vihart, nézzünk körül a fajták és a hibridek között, amíg még szabályosan állnak és az átlagosnál szebbet mutatnak.

A tanácskozáson előadást tartott Kovács Tamás, a Bunge Zrt. magyar-osztrák értékláncának igazgatója és Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke is. Utóbbi a gabona helyzetével foglalkozott, és már többször is idéztünk tőle, ezért most a napraforgóról elmondottakat emeljük ki. Pepó Péter külön előadást tartott, amit később dolgozunk fel, ezért most a két meghívott előadóra fókuszálunk.

Ez az év relatíve csapadékos esztendőnek bizonyult. A 30 éves átlaghoz képest, a növénytermesztésben szokásos hidrológiai évet vizsgálva kiderül, hogy szeptembertől márciusig 180 milliméterrel több esőt kaptunk, mint általában. Ez a többlet az előzőleg csonttá száradt termőtalajt feltöltötte nedvességgel. A március végi

állapotok arra utaltak, hogy idén jó kukoricára számíthatunk.

Augusztus elejéig a kukorica és a napraforgó rekordot ígért, ám az augusztus 8. utáni három hétben 35-40 Celsius-fokok következtek, s engedni kellett a bocskor szíján. Szerencsére ekkorra a növények túl voltak a virágzáson, a termést hozó méret addigra kialakult. Eztán következett a telítődés ideje, ami a vártnál is nagyobb szárazságot hozott.

Ezzel együtt kiderült, hogy a jobb kukoricahibridek egy-egy csövén 20 szemsor és soronként 35 szem található, ami 300 grammos ezermagtömeget feltételezve csövenként 21 dekagramm májusi morzsoltat jelent. Innen már egyszerű a további számítás: 70 ezer tövet figyelembe véve körülbelül 14-15 tonnás kísérleti átlag várható. Igaz, olyan hibridet is láttunk, aminek a termést hozó csövei nagyon rövidek voltak, ezek legfeljebb 8-9 tonnát ígértek. Összegzésként megjegyezhető, hogy a háromhetes augusztusi hőségben minden egyes hibrid veszített korábbi ígéretéből, és hogy a hozam mérséklődése legalább 1 tonnát elvett a gazdáktól.

Kovács Tamás a Bunge Zrt. nevében úgy fogalmazott, hogy cége összekötő kapocs a termelő gazdaságok és a végfelhasználók között. Ilyen kemény és hektikus évvel a hátunk mögött nem nagyon nyugodhatunk meg, mert a napraforgót változatlanul elég sok bizonytalanság övezi. Több, mint ezer termelővel áll kapcsolatban Magyarországon a vállalat, és a hazai termés 30-40 százalékát itthon dolgozza fel.

Természetesen, mindenkit az árak izgatnak, amik napról napra változnak. Általánosságban érvényes, hogy a covid kezdete óta folyamatosan emelkednek, az étolaj tőzsdei ára 1700 és 2200 dollár között mozog. Ha a 2200 dollárt vesszük figyelembe, akkor az a jelenlegi 700 dolláros árnak a két és félszerese volt – és ugyanilyen arányban csökkent a napraforgó felvásárlási ára is.

Jelenleg az étolaj tőzsdei ára 700 dollár körüli szinten stabilizálódni látszik, de az előrejelzést megnehezíti az energia árának folytonos váltakozása. Szintén nehézség a forint-euró árfolyam ugrándozása. Ebben a gazdasági évben volt már 430 forint az euró, a tanácskozás napján pedig 380 forint ért 1 eurót. Összességében azért megállapítható, hogy a napraforgó tonnánkénti ára 130 ezer forint körül alakul. Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy nem egészen egy évvel ezelőtt jóval meghaladta a 300 ezer forintot. A repce tonnájáért 140 ezer forintot ígérnek, és ez a legtöbb, amit el tudtak mondani róla.

A napraforgó világtermelése mintegy 55 millió tonna, amiből az EU 27-ek 10 millió tonnával, Oroszország 16 millió tonnával, Ukrajna 14 millió tonnával részesedik. Meghatározó még az USA termelése, az 1,1 millió tonna. Argentínáé 3,72 millió, Törökországé pedig 1,55 millió tonna.

Érdemes még tudni, hogy az EU 10 millió tonnás termeléséből négy ország tesz ki 8 millió tonnát, Franciaország, Románia, Magyarország és Bulgária.

A repce 2023-as termése kb. 75 millió tonna lesz a Földön, amiből az EU 27-ek 20 millió tonnával, Kanada pedig 17 millió tonnával részesednek.

Az étolaj világpiacán nehézségek és bizonytalanságok éreztetik hatásukat. Ezek egyike, hogy Ukrajnából ki tud-e jönni időben az ott megtermelt mag, és hogy az milyen áron szállítható. Amit a Dunán visznek, annak a szállítása olcsóbb, de az EU-tagországokba szárazföldön jön az ukrán olajosmag.

Végezetül szólni kell a termelési költség irgalmatlan drágulásáról, mert a korábban oly jövedelmező napraforgó és repce emiatt veszített kedvező pozíciójából. A Bunge szakemberei úgy tapasztalják, hogy a repce vetésterülete némiképp csökkent idehaza, a napraforgó válik kedveltebbé. Még az is hozzátartozik a tanácskozáshoz, hogy a Bunge bejelentette: regeneratív mezőgazdasági programot indít a talaj gyógyítása érdekében. Ezáltal egészségesebbé válik a termés, a művelés javítja a termőterületek vízmegtartó képességét, és az így előállított étolajra van fizetőképes kereslet.