Egyes vélemények szerint sokak fejében a kis családi borászatok jelennek meg, ha a kézműves jelzőt hallják, és arra gondolnak, hogy ezek az italok egyediek, jobban képesek kifejezni a borász egyéniségét és a termőterületet, mint a nagy mennyiségben készült technológiai borok. Azt gondolhatjuk, hogy kézműves borok készítése során a borász a költséghatékonyság érdekében nem áldoz fel semmit,
Attól, hogy egy borászat kicsi, még nem feltétlenül kézműves, hiszen a kisebb pincék is haladnak a korral, technológiai fejlesztéseket hajtanak végre annak érdekében, hogy megfeleljenek az uniformizált közízlésnek és a költséghatékonyságnak a megélhetés és a pincészet fenntarthatósága érdekében. És nem mellesleg nem minden bor jó attól, hogy kis pincészetből kerül ki. Ezért a kézműves jelző nem tekinthető minőségi kategóriának, sok esetben inkább csak marketingfogásnak.
Másrészt nincsenek könnyű helyzetben azok, akik meg akarnak felelni a kézművesség kritériumának, és a boraikat értékesítik. Hiszen ez esetben
történetesen arra, hogy ne várja azt, hogy minden évben ugyanolyan lesz az adott bor, hiszen az időjárás és a szőlő sem egyforma. És akkor se legyen morcos, ha egyszer csak elfogy a kedvenc bora, hiszen ez esetben kis tételek készülnek, és pont a fent említett okok miatt kicsit jobban ki kell nyitnia a pénztárcáját vásárláskor. Hiszen ezek a borok igazán egyediek, és nem azért készülnek, hogy a piackutatók által meghatározott trendeknek feleljenek meg. Hitelességét nem a szabványok és technológiai beavatkozások garantálják, hanem a termőföld, a szőlő és a borász.
Egyre inkább terjed az a vélemény, hogy a kézművességet ne technológiaként definiáljuk, inkább szemléletben, fejben fogalmazódjon meg, ahogyan él egy kép a fejünkben arról, hogy milyennek gondoljuk a kézműves bort. Illetve
a kis pincészetek, hanem például a környezettudatos borászkodásban, vagy az organikus borok készítésében.
