A Madeira folyó Brazíliát átszelő szakaszán, a Teotonioi vízesésnél fekvő régészeti lelőhelyen vizsgálódtak a Sao Paulo-i Egyetem kutatói, akik az itt talált bizonyítékok alapján megállapították, hogy a növénytermesztés évezredekkel ezelőtt rendkívül fontos szereppel bírt a kor amazóniai közösségei számára. A szakemberek mintegy kilencezer évvel ezelőttről fennmaradt talajrétegeket és növényi maradványokat elemeztek, majd vélték egyöntetűen: a terület a több ezer éves emberi tevékenység egyfajta mikrokozmosza. Mint kiderült ugyanis, körülbelül nyolcezer évvel ezelőtt kezdtek növényeket termeszteni – legkorábban maniókát – az amazóniaiak, akik ezt követően egyebek közt tök, bab, édesburgonya, pálma, valamint paradio termesztésével is foglalkoztak.
A szakemberek szerint az akkoriak olyan, tápanyagban gazdag földeket hoztak létre, amelyek lehetővé tették a folyamatos gazdálkodást s a talaj újrafelhasználását ahelyett, hogy ki kellett volna terjeszteni a földterületek nagyságát. Az amazóniai gazdák földhasznosítása kulcsfontosságú volt a térségben növekvő populáció ellátására szolgáló élelmiszermennyiség előállításában, illetve – ahogyan azt a Madeira folyónál talált bizonyítékok is alátámasztják –, rendkívül fontos szereppel bírtak az Újvilági Amerika növénytermesztésének történetében is.
A földnek ez a típusú felhasználása persze merőben eltér attól, mint ami a mai Amazóniában zajlik, amikor is a területek nagy részét ipari méretű gabonafélék termesztésére és szarvasmarhák legeltetésére használják. A szakemberek szerint azonban sokat lehet tanulni – példaként a természetvédelmi szakembereknek – az őshonos földhasználatról, ezzel együtt pedig az esőerdő védelméről. Ez pedig napjainkban különösen fontos, hiszen az Amazonas-medencében egyre nagyobb mértékű az erdőirtás és a mezőgazdasági területek növekedése, amik az aszályos időszakok emelkedésével párhuzamosan globális hőmérséklet-emelkedéshez vezetnek.
