Kórokozók
A kórokozók közül a nyár második felében gondot okozhatnak a moníliás rothadás és a különböző levélbetegségek (pl. diplokarponos betegség, lisztharmat).
A monília a birs legveszélyesebb kórokozója. Gyakran és súlyos károkat idéz elő. Tavasszal a hajtáscsúcsot fertőzi és a fiatal gyümölcsök lehullását okozza.
és ha ekkor csapadékos az idő, az a termés nagy részét tönkreteheti. A hajtáscsúcson lévő virág alatti leveleken gyorsan terjedő vörösesbarna elhalás mutatja a fertőzés létrejöttét. A levelek elszáradnak, de lombhullásig a fán maradnak (1. kép). A virág látszólag nem károsodik, a kötődés is zavartalan, de a fiatal gyümölcsök megbarnulnak és lehullanak.
Nyáron a kórokozó a kifejlett gyümölcsöket támadja. A fertőzött gyümölcsön apró, gyorsan terjedő, akár az egész felületet beborító barna rothadás jelentkezik, felületén penészpárnák képződnek
(2. kép). Ha virágzáskor csapadékos az idő, a téli, tavaszi mechanikai védekezéseken túl – amikor a fertőzött részeket eltávolítjuk, elégetjük –, csak kémiai védekezéssel menthetjük meg a termést. Mivel a kórokozó sebparazita (pl. almamoly hernyójának befúrási helyén keresztül fertőz), a molykártevők elleni rendszeres védekezésnek nagy szerepe van a gyümölcskártétel megelőzésében.
A diplokarponos betegség rendszeresen előfordul a fiatal és termő fákon egyaránt, és korai lombhullást, gyümölcsfoltosodást okoz. A fertőzés következtében tavasszal a leveleken 3-4 mm átmérőjű világosbarna foltok keletkeznek, közepükön fekete pontszerű acervuluszokkal. A levélnyélen, a hajtáson a foltok oválisak, kissé kiemelkedők. A gyümölcsön besüppedő, barna, elhaló foltok jelzik a fertőzést (3. kép). A fertőzési források a lehullott, beteg levelek, ritkábban a vesszők. A betegség ellen fakadástól rendszeresen kell gombaölő szerrel permetezni. Védekezésre az alma ventúriás varasodása ellen javasolt szerek használhatók. A nyári időszakban csak akkor kell permetezni, ha a leveleken, a hajtásokon vagy a gyümölcsökön a betegség tüneteit észleljük.
Csapadékosabb nyár esetén csak rendszeres növényvédelemmel előzhető meg a betegség nagyobb mértékű fellépése. Birsen kívül faiskolákban, vadkörte alanyokon is előfordul. A kórokozó a beteg, lehullott levelekről már a sziromhullás után fertőz.
Meleg nyári időjárás esetén a birslisztharmat veszélyezteti a fákat. Elsősorban a birs levelein okoz kárt, de megfertőzheti a hajtásokat és a gyümölcsöket is. A fertőzés nyomán a levelek színén szürkésfehér bevonat látható, amelyben később fekete kleisztotéciumok képződnek (4. kép).
A betegség kémiai védekezésekkel eredményesen leküzdhető. A fertőzési források a beteg növényi részek, ahol a kórokozó micéliummal telel át. A birset fertőzheti még az almafalisztharmat kórokozója is.
Kártevők
A kártevők közül a sodrómolyok, az almamoly, a birsgubacsatka, a közönséges teknős pajzstetű és esetenként az amerikai fehér szövőlepke gyümölcs- és lombkártétele ellen is védekezni kell.
Figyelem!
A molyok kártétele és annak várható nagysága részben a korábbi fertőzöttség mértéke, részben a rajzás menetének és intenzitásának megfigyelése alapján állapítható meg. Ezért a molykártevők elleni védekezések megfelelő időzítéséhez hetente legalább 1-2 alkalommal ellenőrizzük a szexferomon-csapdák fogásait!
Mire figyeljünk még?
Augusztusban, a gyümölcsszíneződés-érés időszakában is folytatni kell a növényvédelmi munkákat a betegségek (lisztharmat, varasodás, monília), valamint az aknázómolyok, kaliforniai pajzstetű, atkák nyári nemzedékeinek folyamatos kártétele miatt. Az alma szedése július közepétől (pl. Vista Bella, Julyred) október végéig tart. A nyári almafajták (pl. Jonager, Piros, Nyári zamatos, Summerred, Mollies Delicious) augusztusban is folyamatosan szüretelhetők. A szüret előtti permetezések fő célja az idei termés megóvása.
A sodrómolyok kora tavasszal a rügyek odvasításával károsítanak, majd a fiatal leveleket lazán egymáshoz szövögetik és hámozgatják. Nyáron már a fejlődő gyümölcsökhöz odaszőtt levelek alatt rágnak. A birsfákon a barna rügysodró (5. kép), a ligeti sodrómoly és a zöld sodrómoly károsít a leggyakrabban.
Az almamoly a birset gyakran megtámadja. Évente két nemzedéke van. Az első május közepétől, a második július közepétől rajzik. A fertőzött gyümölcs húsában egyenes vagy gyengén hajlított járat látható, ami a magház felé tart. A kifurakodási nyílás vörösesbarna, feketés ürülékkel szennyezett.
A keleti gyümölcsmoly is károsíthatja a birset. Ellene gyakran kell védekezni mivel évenként 3 nemzedéke fejlődik. Lárvaállapotban a gyümölcsfák védett ágrészeiben, a gyepszintben vagy a talaj legfelső rétegében telel.
A birsgubacsatka kártételének következtében a levelek színe felé kidomborodó, fonákukon pedig fehéres, himlőszerű dudorok keletkeznek. Ezek kezdetben sárgás, majd barna, végül fekete színűek. A himlők csoportosan alakulnak ki, levelenként akár 10-30 folt is megfigyelhető.
A közönséges teknős pajzstetű soktápnövényű kártevő. A birsen a kártétele abban nyilvánul meg, hogy a hímek és a nőstények ellepik a vékonyabb ágakat, a lárvák pedig a leveleken szívogatnak és mézharmatot ürítenek. Ezen megtelepszik a korompenész, ami erősen gátolja a növények asszimilációját, légzését.
A hajtások nem fejlődnek megfelelően, és a termésmennyiség is jelentősen elmarad a kívánatostól. Évente egy nemzedéke fejlődik, és lárvaként telel át a 2-3 éves ágakon. Ha nyáron újabb pajzsok jelennek meg az ágakon, augusztus-szeptemberben egy-két alkalommal permetezzünk.
