A pincészet közvetlenül a szőlőtáblák szomszédságában található, kánikulában a szőlőlevelek adnak árnyékot a pergola alatt, hatalmas dézsákban virágoznak a leanderek és élénkpiros muskátlik szegélyezik a teraszt. A füves pincetetőről pedig csodás kilátás nyílik a Szársomlyó hegyre.
A tőke közelében
• Az ön és Villány neve az évek során összefonódott. Mindig Villányban élt?
– Tulajdonképpen igen. Amikor 1965-ben végeztem a kertészeti főiskolán, a villányi állami gazdaságban helyezkedtem el. Amikor később az állami gazdaság a borforgalmival összeolvadva nagy borkombináttá vált, én Pécsre kerültem a központba. Másfél év után visszajöttem Villányba, mert szeretek a tőke közelében lenni.
• Hagyomány volt a családban a szőlőtermesztés, a borkészítés?
– A szüleim szőlőjét a szocializmusban elvették tőlük, ám amikor lehetett, újra vásároltak szőlőterületeket. A főiskola elvégzése után én is megvettem a saját földemet és a nagyüzemi munka mellett azt is műveltem.
• A családi hagyományok miatt lett szőlész-borász?
– Valójában nem ezt a pályát választottam, pedig ez lett volna a kézenfekvő, hiszen édesapám a villányi állami gazdaság szakembere volt. Én orvos akartam lenni, de édesapám betegsége miatt kérdéses lett, hogy a család tudja-e finanszírozni az orvosi tanulmányaimat. Közben a villányi gazdaságtól ösztöndíjat kaptam a kertészeti főiskolára azzal, hogy annak befejeztével térjek vissza Villányba, ami nem esett nehezemre. Így alakult, hogy 17 évig az állami gazdaságban, majd 10 évig a szövetkezetben dolgoztam. A rendszerváltással egy időben privatizáltam magam, és visszatértem a természetes közegembe.
Ugyanabban az évben idehaza az Év Bortermelője lettem, amit szintén én kaphattam meg elsőként. A laudációt Láng György, a Gundel tulajdonosa tartotta, ami azt is jelentette, hogy azután nyitott ajtók fogadtak a gasztronómiában. Így könnyű volt az indulás – jegyzi meg szerényen Tiffán Ede.
Napfény és bor
• Miben rejlik a Villányi borvidék egyedisége?
– Villány az ország legdélebbi hegyvidéki borvidéke, kiváló a vörösborszőlő termesztésére. A globális fölmelegedés, leszámítva a szélsőségeket, egyelőre kedvező hatású a vörösbor-termelésre. Az idei jó évjáratnak néz ki, a vegetáció legalább három héttel előrébb van, a szüretek is évről évre egyre korábban kezdődnek. Villány a Villányi-hegység legkeletibb pontján helyezkedik el, annak legmagasabb csúcsa, a Szársomlyó oldalán lévő, a hűvös irányokból védett két medence klimatikus többletet ad a borvidéknek. Magas a napfényes órák száma és az éves átlaghőmérséklet, ezek kedvezően befolyásolják a kékszőlőtermesztést, a vörösborkészítést. A vörösbor mediterrán termék, és ide akadálytalanul áramlanak a mediterrán légtömegek, különösen a vénasszonyok nyarán – egészíti ki huncut mosollyal a tudományos magyarázatot. – De hozzá kell tennem, hogy nincs két egyforma borász, sőt nincs két egyforma bor sem, hiszen minden bor magában hordozza a borász egyéniségét.
• Az eddigiekből úgy tűnik, hogy kedvence elsősorban a szőlővirág lehet, beszéljünk most mégis a virágokról.
– Bár virágtermesztéssel nem foglalkoztam, szeretem a virágokat és szeretem, ha virágok vannak körülöttem. Ha körbenéz, rengeteg leandert, muskátlit, kaktuszt lát. A leander is délszaki növény, úgy tűnik, hogy szereti itt a helyét, hiszen hatalmasra nő. Az éghajlat mellett fontos az is, hogyan sikerül az átteleltetés.
A borász borízlése
• Azt tartják önről, hogy maximalista ember, a minőségből soha nem engedett.
– Erről voltam mindig híres, még a nagyüzemben sem ismertem el a középszerűséget. Fontosnak tartottam a fejlődést is, ezért évenként több alkalommal elmentem – néha a többi borásszal együtt – a világ különböző borvidékeire, hogy tanuljunk és tapasztalatokat szerezzünk. Ennek lett az eredménye például az is, hogy Magyarországon elsőként Villányban alakult borút, és a mai napig népszerű.
• Melyik borára a legbüszkébb? És számon tartja-e, hogy mennyi érmet hozott el a borversenyekről?
– Nem tudok egyetlen bort kiemelni, amire a legbüszkébb vagyok, mert sok ilyen van, hiszen az elmúlt közel 30 évben a nagy évjáratokban nagy borok készültek. Ezek, mint például a Grande Selection, az Elysium a világ nagy borversenyein komoly díjakat kaptak. A legutóbbi sikerünk, hogy ebben az évben a Challenge International du Vinen aranyérmet nyert a 2015-ös Grande Selection borunk, amely csak év végén kerül forgalomba. Azt nem tudom, hogy mennyi érmet kaptak a boraim a pályafutásom alatt, de a legfontosabb elismerések a kóstolótermek falain láthatók.
• Vajon milyen bort szeret az ország egyik legjobb borásza, milyen a borízlése?
– Egyfelől szeretem a nagy borokat a megfelelő fogásokkal párosítva. És nagyon szeretek kvaterkázni, arra pedig könnyebb, lágyabb, kerekebb, bársonyosabb nedűt választok.
Most a legkedvesebb kvaterkázós borom az Immortal nevű cuvée, amit kifejezetten ahhoz készítettem, és ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia bora is lett. Egyébként csak vörösbort iszom, viccesen meg szoktam jegyezni, hogy sajnálnám, ha egyetlen szürke agysejtem is nem vörösbortól halna el.
• Ön sikeres, megszámlálhatatlan díj és elismerés birtokosa, mit jelent az ön számára, ha megkoronázzák mindezt egy életműdíjjal is?
– Az ember 76 éves korában már nem igazán vár elismerést, ezért ez meglepetésként ért. A díjat most alapították, és első alkalommal én kaptam meg – mint annak idején az Év Bortermelője díjat is –, állítólag egyhangúlag szavaztak rám. Ez rendkívül megtisztelő, megható és váratlan volt.
Ifjú Tiffán a borászatnál
A családi borászatban megjelent a legifjabb nemzedék is, ifj. Tiffán Zsolt, az unoka. Elvégezte a kertészeti egyetemet, aztán a franciaországi Montpellier-ben és Németországban folytatta tanulmányait mesterképzésen, és az idén főszerepet kapott a borászatban.
• Az ember úgy gondolja, hogy a családban felnövőknek meghatározott az útjuk, ezért talán nem véletlen, hogy ön is borásznak állt – elegyedünk szóba a legifjabb Tiffánnal.
– Meghatározó volt a borászat, hiszen ebben nőttünk föl, de érdekelt is, ezért választottam. Ez szerencsés együttállás, de ha más szakmát választok, biztosan beleegyezett volna a család, nem volt rajtam nyomás, hogy nekem ezt kell csinálnom.
• A nagyapja szerint önök kiválóan tudnak együtt dolgozni. Nincsenek generációs gondjaik?
• Mit tud ilyen fiatalon hozzátenni a borászat értékéhez?
– A borok minősége változatlan, de a dizájnt kicsit frissíteni fogjuk, és szeretnénk erősíteni az online jelenlétet. Ugyanakkor nem szeretnénk teljesen meglovagolni az aktuális trendeket, kissé igazodunk a mostani borfogyasztási divathoz, de a hagyományainkhoz hűek maradunk a borkészítésben.
• Mit gondol, mit fog csinálni tíz év múlva?
– Itt a pincészetnél dolgozom, a termelésben is szeretnék részt venni.
Tiffán Ede a választ hallva elégedetten sóhajt, továbbra is jó kezekben lesz a borkészítés a családi pincészetben.
