Alkalmazkodjunk!
Az éghajlatváltozás hatásait nem tudjuk mérsékelni, csak alkalmazkodhatunk hozzá. A hosszan tartó száraz időszakok átvészelésére alakítsuk ki az öntözés lehetőségét, illetve a túlzott, áradásszerű csapadék, jégeső ellen gyorsan fölhúzható árnyékolóhálóval védekezzünk. Nem árt, ha az árnyékoló/jégvédő/madárvédő hálórendszer tartóoszlopait, valamint a kereszttartó huzalokat állandóra építjük meg, hogy a hálót könnyen és gyorsan ki tudjuk feszíteni. Erre a célra bármelyik gazdaboltból beszerezhetünk ún. raschel-hálót. Árnyékoló feladatot is betölt, megvédi a súlyos terméskárosodást okozó napégéstől például a paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt vagy a csemegeszőlőt.
A túlzott csapadék is nagy károkat okozhat, különösen a rossz szerkezetű, kötött talajon alakulhatnak ki pangó vizek. Javítsuk a talaj szerkezetét és vízelvezető képességét szerves trágyával, illetve talajkondicionáló készítményekkel (pl. Amalgerol). Vessünk a letermelt zöldségágyásokba zöldtrágya-növényeket (mustárt, pillangósokat), amik nemcsak javítják a talaj szerkezetét, vízháztartását, de a gyomokat sem engedik fölszaporodni a parlagterületeken.
Termesszünk a betegségekkel szemben természetes ellenálló képességgel rendelkező, hazai zöldség- és gyümölcsfajtákat. Törekedjünk a fajok változatosságára; a haszonnövények mellé ültessünk a kertbe rovarcsalogató dísz- és fűszernövényeket, a fészkelő madaraknak cserjéket, fákat.
Szamócaszaporítás
A szamóca legkönnyebben az ostorindákon fejlődő indanövényekről szaporítható augusztusban. Amíg az érés ideje alatt a termőképesség fokozása, a növény erőnlétének megtartása érdekében célszerű az indákat eltávolítani, addig a letermett növényen meghagyott sztólókon fejlődő utódokat fölhasználhatjuk az állomány megújítására, bővítésére, illetve hiányok pótlására. Akkor a legkönnyebb a dolgunk, ha már gyökeres indanövényt választunk le az anyanövényről. Ha legyökeresedett, és máshová szeretnénk átültetni, akkor jól öntözzük be a tövét, és ássuk ki a talajból. (Augusztusban a szamócaágyást már nem öntözzük, ezért a talaj száraz lehet.) Célszerű a legfejlettebb indanövények közül választani.
A gyökereztetést elvégezhetjük helyben is, úgy, hogy nem választjuk le az indanövényt az anyanövényről, csak majd meggyökeresedés után. Ilyenkor célszerű hajlított drótdarabbal a talajba lerögzíteni a növényt. A jól meggyökeresedett indanövényt önállóan ültessük el megfelelően előkészítetett, laza szerkezetű tápdús talajba.
Ha az anyaállományt még fönn akarjuk tartani, akkor vágjuk le a fölösleges indákat, és a szívleveleken kívül az összes levelet. Gyomláljuk ki, lazán kapáljuk föl, pótoljuk a tápanyagot. Vigyázzunk, hogy a műtrágya ne szóródjon a szívlevelek közé.
Ha meg vagyunk elégedve a kertünkben termő fajtával, akkor az indanövényes módszert minden évben alkalmazhatjuk. Ha új fajtákat is kipróbálnánk, akkor tavasszal kertészeti árudában vásárolt palántáról telepítsünk.
Elhanyagolt szőlőskertek betegsége
Napjainkban az aranyszínű sárgaságot tartják a szőlő egyik legveszélyesebb betegségének, amit a Flavescence dorée fitoplazma okoz. Terjesztője az amerikai szőlőkabóca, így az ellene való védekezéssel tudjuk megelőzni a betegség okozta terméshozam-csökkenést, tőkepusztulást. Karantén kórokozó, ezért tűzzel-vassal irtani kell!
Az amerikai szőlőkabóca a kéregrepedésekben tojás alakban telelő egynemzedékes rovar. Tápnövénye a szőlő. A kifejlett egyed 4-6 milliméter hosszú, a szőlő levélfonákán szívogat. A fertőzött növényről fölvett és a testében fölszaporodó fitoplazma a szívogatás során kerül át az egészséges szőlőnövényekbe. A kifejlett kabócák rajzása – az időjárás függvényében – július elején-közepén kezdődik, és több hullámban egészen szeptember végéig, október elejéig, illetve akár a fagyokig is eltart, ami ragadós sárga lappal jól előre jelezhető.
Először az alsó leveleken jelenik meg, így a sárga lapokat is ide célszerű elhelyezni. A kabócák 5-10 kilométert is képesek repülni.
Célzott védekezéssel most a terjedését és a tojásrakást előzhetjük meg.
A permetszerekre a fejlett lárva a legérzékenyebb, ez a stádium általában a szőlő virágzása idejére vagy közvetlenül a virágzás utáni időszakra esik, így ha biztosan számíthatunk a jelenlétére, akkor már olyankor védekeznünk kell. Idén azonban a meleg tavasz miatt több ültetvényben már a virágzás előtt bekövetkezett.
A beteg szőlőtőkék már tavasszal gyengébben fejlődnek, későn fakadnak. A jellegzetes levéltünetek azonban csak a nyár közepe-vége felé válnak láthatóvá: a levelek a fonák felé sodródnak, kanalasodnak és háromszög alakúak, a levéllemez papírszerűen megkeményedik. A fertőzött hajtások jellegzetesen csüngenek, szomorúfűzre emlékeztetnek. A fehér szőlőfajtáknál a levéllemez sárgulása, a kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg.
Különösen érzékeny a Chardonnay, de a Cabernet sauvignon, a Sauvignon blanc, a Pinot noir és az Olaszrizling is ide sorolható. Az amerikai szőlőkabóca ellen hatásos szabadforgalmú, tehát bárki által megvásárolható rovarölő szerek a Decis, a Fendona 10 EC, a Kaiso Garden, a Karate Zeon 5 CS, a Klartan 24 EW és a Spin Tor.
Termesszünk rebarbarát!
A rebarbara azon kevés, zöldségként hasznosított növény közé tartozik, amelyek nem igényelnek különösebb gondozást. Kevés a kártevője és a betegsége, rendkívül életképes, már-már igénytelen növény. Évelő faj, amely – ha nem tartjuk kordában – gyomosíthat a kertben. A család ellátására egy-két tő elegendő.
majd ezeket 20-30 cm mély gödörbe ültetjük, földdel takarjuk és alaposan beöntözzük. Viszonylag nagy a térigénye, a kedvező tenyészterület 1-1,5 × 1,5-2 méter.
A rebarbara gazdasági értelemben vett termését, a 30-35 centiméter hosszú, húsos, lédús levélnyelet a 2-3 éves tövekről március végétől, áprilistól szedhetjük, amikor még kevés zöldség és gyümölcs érik a kertben. Májusban képződő magszárán hozza mutatós virágzatát. Annak megjelenése után a levélnyél már rostossá, fogyaszthatatlanná válik. Ha azonban a virágszárat időben kivágjuk, a levélnyelek hosszabb ideig maradnak kellemesen zsengék.
Szereti a párás klímát és a nedvesebb talajokat. Fényigénye nem nagy, így a kert félárnyékos részére is ültethetjük. Kedvező feltételek mellett 8-10 évig is helyben hagyható.
A rebarbara levélnyele rostban, ásványi anyagokban és vitaminokban rendkívül gazdag. Savanyú ízét oxálsavtartalma adja, ezért csak mértékkel fogyasszuk. Édes gyümölcsökkel, almával, eperrel vegyesen kellemes lekvár, szörp főzhető belőle, de savanyúságnak is elkészíthetjük.
