Viaszmirigyek
Csak a munkásméhek rendelkeznek viaszmirigyekkel, amelyek a lépek anyagát adó viaszt termelik. Párosával találhatók a potroh hasi lemezein a jobb és bal oldalon. Tulajdonképpen csoportokban elhelyezkedő mirigytestekről lehet beszélni, amelyeket szorosan egymáshoz simuló mirigysejtek alkotnak. A szoros elhelyezkedésből adódóan – szabad szemmel nézve – a mirigytestek egységesen sima, tükörszerű felületnek tűnnek. Innen a viasztükör elnevezés. Ha jobb és bal oldali mirigytesteket egyszerre látjuk, alakjuk szemüveghez hasonlít. Valójában minden mirigysejt felső felén mintegy 30–50 mikroszkopikus méretű nyílás van, amelyeken keresztül a folyékony viasz kiszivárog. Levegővel érintkezve a folyékony viasz megszilárdul, és pikkely formában figyelhető meg a mirigysejtek felületén. A viaszpikkelyek lehetnek domborúak vagy homorúak, attól függően, hogy a potroh hasi szelvényeinek elülső vagy hátulsó részéről származnak.
Ritkán el lehet lesni olyan pillanatot, hogy egy méh a rágói között viaszpikkelyt szállít az építés helyére. A viasz leadását követően visszatér a fürtbe, hogy újabb viaszpikkelyt termeljen. Aktív viaszmirigyekkel rendelkező méh bőséges virágporfogyasztás hatására néhány óra alatt újabb viaszpikkelyt képes előállítani.
Ha építés közben a saját viaszpikkelyét használja fel a méh, mindkét első lábával függeszkedik, majd a középső lábán lévő tüskével leválasztja a viaszpikkelyt, és az első lábaihoz továbbítja úgy, hogy a függeszkedést a középső pár lábai veszik át. Az első pár lábaival és rágóival formálja, közben a rágótövi mirigy váladékával puhítja, teszi képlékennyé és felhasználhatóvá a viaszt.
Építési lehetőség hiányában a viaszpikkelyeket a méhek elhullatják.
Nasonov-mirigy
Illatmirigyként is ismerjük, ez a munkásméhek utolsó potrohgyűrűjének háti részén található. Az anyának csökevényes az illatmirigye, ennélfogva működésképtelen, a heréknek pedig nincs.
A munkásméhek mirigyének működéséhez anya jelenléte és bőséges virágporfogyasztás szükséges. A mirigysejtek váladéka illatos és feromonokat tartalmaz. Minden méhcsaládra más illat jellemző, és feromontartalma is eltérő. A mirigy a potroh háti szelvényeire választja ki a váladékot, amelyet a méhek szárnyaikat rezegtetve párologtatnak szét.
Ez a folyamat csak rendben lévő családnál működik, tehát ha van anya, ha nem akarják leváltani, és ha nem készülnek rajzásra. Rendben lévő családra utal, ha a kijárónyílásban néhány méh megemelt potrohhal és szárnyát rezegtetve áll, szétterjesztve az illatot, miközben a hazatérő méhek zavartalanul jutnak be a kaptárba. Ez nem tévesztendő össze a kijáróban szárnyukat rezegtető, ide-oda szaladgáló, a hazatérő méhekhez ide-oda kapkodó helyzettel!
Agymögötti mirigy
A munkásméheknek, az anyának és a heréknek is van agymögötti mirigye. Az anya esetében nem tisztázott a szerepe, sőt az sem, hogy egyáltalán termel-e váladékot. A herék mirigye átalakult, csupán zsírsejtek csoportja alkotja.
A munkásméhek mirigye zsírban gazdag, szinte emulziószerű váladékot termel. Enzimtartalma nincsen, tehát feltehetően sem a méz kezelésében, sem a táplálkozásban nem játszik szerepet.
Ha a méhek kikelnek a fedett fiasításból, illetve ha az anya petézési lendülete miatt helyet kell biztosítani a petézéshez, a sejteket elő kell készíteni.
A fiasításra szánt sejteket a munkásméhek az agy mögötti mirigyük váladékával kenik ki. Ezeken a sejteken, sejtcsoportokon méhek alig tartózkodnak, várják, hogy az anya belepetézzen.
Alsó ajakmirigy
A munkásméhekben, az anyában és a herékben is megtalálható. Ez a mirigy már álcakorban is működik, de más szerepe van, mint kifejlett korban. Álcakorban szövőmirigynek nevezzük, és olyan fonalat választ ki, amellyel az álca az átalakulásai során körbeszövi magát.
Nagy valószínűséggel a lépek építésénél is használják, és minden bizonnyal a rágótövi mirigy váladékával keverve.
Vastagbélmirigyek
Az emlősök, sőt az ember bélrendszerében is vannak vastagbélmirigyek, hasonló a szereppel, mint a méheknél. „Rektális” elnevezésük is ismert. A mirigyek váladéka a vastagbél salakanyag-tartalmából vizet von el, ezzel csökkenti annak térfogatát. Téli időszakban van nagy jelentősége, amikor hosszabb ideig nincs repülésre alkalmas idő. Télen gyakran heteken keresztül kénytelenek a méhek a salakanyagot a vastagbelükben tárolni. Ezt az időszakot hosszabbíthatja meg és teheti biztonságosabbá a mirigyváladék.
A méhek mirigy- és enzimrendszerének rendkívül bonyolult összefüggéseit a vastagbélmirigyek esetében is megfigyelhetjük, például a kataláz enzim működését elemezve.
Télen megnő a vastagbélben a katalázenzim-tartalom, aminek oka az, hogy nyugalmi időszakban a méheknek nehezebb a sejtjeikből eltávolítani a salakanyagot, köztük a felesleges hidrogén-peroxidot. A kataláz enzimet nem a méhek szervezete termeli, hanem növényi eredetű. A virágok nektárjával kerül a mézbe, aztán a méhek szervezetébe, ahol kifejti jótékony hatását. Ez azt jelenti, hogy a cukoretetésből származó téli eleség nem tartalmazza a nélkülözhetetlen kataláz enzimet.
