A szakmai előadásokban változatos témákat tárgyaltak, és négyet közülük külföldi szakember tartott. Gerrit Logemann, a Big Dutchman területi kereskedelmi menedzsere az alternatív tojórendszereket és irányítási rendszereiket tekintette át. A Nyugat-Európában egyre inkább nagy teret hódító ökotojás- termelést mutatta be, amit hamarosan nálunk is favorizálnak majd a kereskedelmi láncok. Rob ten Doeschate, a takarmánykiegészítőket fejlesztő gyártó AB Vista európai, közel-keleti és afrikai regionális technikai igazgatója az NSPenzimek tojótyúkok esetében kifejtett hatásmechanizmusáról értekezett, kiemelve az állatok számára egyébként emészthetetlen anyagok emészthetővé tételét.
Danuta Furmanek, az MSD Animal Health (a Merck gyógyszeripari vállalat leányvállalata. A szerk.) kelet-európai technikai és marketingmenedzsere a legújabb generációs rekombináns vakcinák keltetőkben való alkalmazásának lehetőségeit ismertette. Kísérleteik alapján ezek az új vakcinák alkalmasak a tojóállományok preventív védelmére.
Jérémie Renaud, a Bleu- Blanc-Coeur nemzetközi egyesület fejlesztési menedzsere a feltárt lenmagliszt etetésének a tojás omega-3-tartalmára gyakorolt hatásáról és az ilyen tojás piaci szereplésének franciaországi tapasztalatait ismertette.
Magyar részről friss kutatásokról számolt be Antal Emese dietetikus, szociológus, aki csokorba szedte azokat a tényeket és sajnálatos tévhiteket, amelyek az étkezési tojásról keringenek.
Mint látjuk, a fajsúlyos előadók még fajsúlyosabb témákkal igyekeztek lekötni a szinte teljesen szakmai hallgatóság figyelmét. Ennek megfelelően a konferencia levezető elnökének Horn Péter akadémikust, professzort kérték fel, aki sokadszorra bizonyította felkészültségét.
Farkas Sándor államtitkár is elismételte a szlogent, amit erre az alkalomra találtak ki a szervezők: „Ne törődjél semmivel, egyél tojást kiflivel”. Ezzel ekvivalens lett volna azt meghirdetni, vagy talán még jobb is, hogy „törődjél a szíveddel, egyél tojást bármivel”. Mint Farkas Sándor rámutatott, a Tojás Világnapi Konferenciát a 17. alkalommal tartottuk meg Magyarországon október 12-én. A Nemzetközi Tojásszövetség ugyanis 1990-ben hirdette meg először A Tojás Világnapját azzal, hogy az minden év októberének második péntekére essen.
Időnként fel-feltámad a vita a tojás körül, pedig tudnunk kell, hogy ősidők óta az emberiség alapvető és egyik legértékesebb tápláléka. Nem túl régen, még az 1970–80-as években is tévhitek lengték körül a tojást, a tojás fogyasztását, annak egészségügyi hatását. Mára kijelenthetjük, hogy
Itt érdemes visszautalni az ősi rómaiak hozzáállására. Tőlük származik az „ab ovo, usque malus” mondás. Szó szerint annyit tesz, hogy a tojástól az almáig, azaz – ugyancsak az eredeti értelménél maradva – a táplálkozást a tojással kezdjük és az almával fejezzük be. Mára ez mintha a feledés homályába merült volna, pedig a latin mondás igazságát ma sem vonhatjuk kétségbe, még ha az eredeti értelme meg is változott. Az „ab ovo” ma mindennek a kezdetét jelzi.
Ugyanakkor örvendetes fejlemény, hogy napjainkban minden jel arra mutat, az emberek is felismerték nálunk a tojásfogyasztás jelentőségét. Örülhetünk neki, hogy
Ez a növekedés azt is jelenti, hogy Magyarország teljes tojásfogyasztása az elmúlt 5 év alatt a korábbi évi 2,1 milliárd darabról 2,3 milliárdra növekedett. Tömegre átszámítva ez a 200 millió darabos tojástöbblet 1 főre vetítve kb. 1 kilogrammos többletfogyasztást takar, márpedig 5 esztendő alatt teljesítve ez megsüvegelésre méltó eredmény.
Farkas Sándor mint tojásszerető ember kicsit elgondolkodott az átlagosan 234 darabos hazai tojásfogyasztáson, és elismerte, hogy első hallásra ez túlzónak tűnik neki. Viszont ha nemcsak a sült és a főtt tojást nézzük az étrendben, hanem figyelembe vesszük a tojáshasználatot a palacsinta-, a kalács-, a tortakészítésnél stb., akkor a nemzetközi szinten is jegyzett 234 darabos tojásfogyasztásunk teljesen reális.
Ahhoz, hogy állandóan friss és egészséges tojás kerülhessen itthon az emberek asztalára, a termelők számára fontos, hogy a baromfiágazat összességében is minél jobb teljesítményt nyújtson. Éppen ezért – mutatott rá az államtitkár –,
Sajátossága az ágazatnak – és erre azért illik büszkének lenni –, hogy a rendszerváltás után döntően magyarok maradtak benne a tulajdonosok. Ez az arány baromfifajtól függően 75-80 százalék között alakul. Ez az az ágazat, amely nemcsak hogy ki tudja elégíteni a magyar fogyasztók folyamatosan növekvő igényeit, hanem az exportpiacait is következetesen növeli.
Közvetlenül a baromfiágazatban 50-60 ezer ember talál munkát és megélhetést, ami figyelemre méltó a foglalkoztatás területén. Mellbevágó adat, ugyanakkor büszkeségre is okot ad, hogy a magyar baromfi termékpályák által előállított termelési érték – kizárólag az alapanyag-termelés szintjén – mintegy 320 milliárd forint, a feldolgozott termékek szintjén pedig eléri a 450 milliárd forintot. Összehasonlításul, ez több, mint a teljes magyar kertészeti ágazat produktuma. Ezek a számok jól mutatják a baromfiágazat jelentőségét. Beszédes adat az is, hogy a teljes magyar mezőgazdasági termékkibocsátás 12,4 százalékát a baromfiágazat adja.
Mielőtt hátradőlnénk, hogy itt akkor most minden rendben van, néhány nehézségre fel kell hívni a figyelmet – ahogyan tette azt Farkas Sándor is. A számos kedvező tendencia ellenére nem mehetünk el szó nélkül az ágazatot sújtó betegségek, nehézségek és egyéb kihívások mellett sem.
Ugyanakkor mindent el kell követni annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsük a szennyezések, fertőzések, betegségek megjelenését, és terjedésük lehetőségét is. Kizárólag a legszigorúbb minőségi követelmények mellett termelhetjük a tojást (is), mert csak így lehetünk tartósan jelen mind a hazai, mind a külföldi piacokon. És itt egy újabb gondolatot vetett föl az államtitkár. A ketreces vagy a szabadtartásos tojástermelés favorizálását – illetve, hogy egyáltalán melyikkel lehet a nekünk szükséges tojásmennyiséget megtermelni – övező viták a következő években várhatóan fellángolnak, nagy kihívás elé állítva az ágazatot. Ő bízik benne, hogy a mostani, talán még nyugalminak nevezhető állapot eltart annyi ideig, hogy a magyar baromfiágazat szereplői felkészüljenek, így vagy úgy megvalósítsák a tőkekoncentrációt, mert ez teszi lehetővé, hogy választ adjunk az új kihívásokra.
Ennek eredményeként egyre több külföldről származó tojás jelent meg kiskereskedelmünkben. Az ágazat talpra állását és talpon maradását eddig is számos intézkedéssel segítette a kormány. Az elmúlt években számottevő nagyságrendben jelentek meg nemzeti támogatási jogcímek, elsősorban állatjólétiek, amelyek komoly segítséget jelentettek a baromfitartóknak. Nagy jelentőségű volt a 2017. január 1-jével 5 százalékra leszállított áfakulcs a tojás esetében, ami nemcsak a fogyasztók számára előnyös, hanem egyértelműen javította a termelők jövedelempozícióját.
Az egypercesek mestere, Örkény István is tollhegyére tűzte az október közepi konferencia témáját: „…a tojás a születés és az elmúlás egyszerre, a törékeny burokban múló idő. Egy tojásból minden lehet.” Farkas Sándor azért idézte őt, hogy felhívja a figyelmet e sorok súlyára, és különösen arra, hogy a mezőgazdaságban dolgozók mennyire tisztában vannak ennek jelentésével. „Számunkra – munkánk révén – legyen szó akár a tojásról, akár a búzaszemről, ezek nemcsak az egészséges ételeket jelentik, hanem a termelést és a megélhetést együttesen” – mondta.
Éder Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nevében megkockáztatta a kijelentést, hogy az értelmes ember uralkodóvá válásához a Földön nagy valószínűséggel a tojás is hozzájárult. Azután bűnös termék lett belőle, majd a tudomány ezt megcáfolta. Ebből számunkra az következik, hogy óvatosan az ítéletekkel. A Tojás Világnap hazai rendezvényének két üzenetével kell foglalkozni Éder Tamás szerint. Az első, hogy a szakmai szereplők jussanak hozzá minden információhoz. Ez azért fontos, mert bizonyos területeken igenis érezzük a lemaradást a nemzetközi színvonaltól. Mára a szakpolitika azt tűzte zászlajára, hogy a versenyképességet kell javítanunk, mert az ágazat fejlődését csak ezzel tudjuk szolgálni. Mindehhez szükségünk van a legmodernebb fajtákra és technológiákra, de legalább ilyen fontos szerepe van a naprakész szakismeretnek is.
Ezt a feladatot ne hagyjuk másra, mert ez a mi felelősségünk, ehhez mi értünk; éppen ezért a kevésbé tájékozottakat nekünk kell tájékoztatnunk. Roppant zajos médiavilágunkban sajnálatos módon ma minden és mindennek az ellenkezője is igaz – mindkettőre van akár tudományos vállalkozó is. Most az egyik ilyen téma nálunk a ketreces tojástermelés vs. ökológiai tojástermelés körüli vita. Akkor cselekszünk helyesen, ha a gazdák, a tojástermelők és a tojáságazatban dolgozók erőteljesen hallatják szakmailag megalapozott hangjukat.
Nekünk ezeknek a kihívásoknak is meg kell felelnünk, még akkor is, ha ezek a kívánalmak nem mindig tűnnek számunkra racionálisaknak. Az agrárágazat szereplőinek, tehát nekünk, ezen álláspont képviselőivel folyamatosan vitatkoznunk kell, a témát érthetően kell megbeszélnünk velük. Számunkra fontos, hogy a tevékenységünkről folyamatosan és transzparensen beszámoljunk. Elsőrendű célunk, hogy a mind kisebb ismeretekkel rendelkező, ám mind nagyobb társadalmi csoportokat megjelenítőket folyamatosan tájékoztassuk munkánkról, annak minőségéről. Ekkor teljesíti a küldetését az olyan rendezvény, mint A Tojás Világnapja, amely egyszerre bizonyult szakmai információforrásnak, és fórumnak, ahol üzenni lehet a társadalom számára.
