Mobil karámrendszerek
A nyári időszakban is előfordulnak állományszintű kezelések a húsmarháknál. Lehet ez vemhességvizsgálat, borjúválasztás esetleg vérvételek, oltások. Ha kisebb állománnyal rendelkezünk, és meg tudjuk oldani a behajtást a teleltető telepre, akkor kézenfekvő, hogy az ottani karámrendszerrel oldjuk meg a kötelező feladatot. Ha azonban távol vagyunk a telepeinktől, vagy bármi oknál fogva nem tudunk, vagy nem akarunk behajtani, akkor a legelőterületünkön kell megoldanunk a kezeléseket. A borjúválasztás egy olyan eset, amikor jobb a legelőterületen megoldani a választást és a mérlegelést, ugyanis a tehén vissza akar térni arra a helyre, ahol leválasztottuk a borját.
Tehát ha a legelőterülettől több kilométerre lévő telepen választottunk, akkor jó esély van rá, hogy oda megpróbál visszatérni.
A mai húsmarhatartási gyakorlatban nagyon jó, praktikus, könnyen mozgatható mobil karámrendszerek terjedtek el.
A különböző gyártók és forgalmazók segítik a húsmarhatartókat, nekünk csak az a dolgunk, hogy a számunkra szimpatikusabbat (ár-érték arány figyelembevételével) kiválasszuk. Általában elemekből állíthatjuk össze ezeket a karámokat, a vásárlásnál így akkora méretet és annyi elemet tudunk választani, amennyi számunkra elegendő és praktikus.
A mobil karámrendszer különböző méretű és formájú elemeiből gyorsan és könnyen összeállítható a karám, amelyet azon a legelőszakaszon állítsunk össze, ahol éppen szükség van rá. Az összeállításnál arra kell figyelni, hogy a felállított karám mérete és a kezelni kívánt gulya mérete összhangban legyen, vagyis nem praktikus se kicsit, se túl nagyot összeállítani, mert az a munkánkat nehezíti meg. Ha kicsit építünk, akkor kezdetben a zsúfoló térben, tölcsérben túl sok az egyed, balesetveszélyes köztük mozogni, illetve, az összetömörült jószág megmozdíthatja a karámunkat. A túl nagyra építettben viszont a nagy tér miatt nehéz a behajtás a folyosóba. Ezért praktikus az, ha nagyobb állományt kezelünk, a végén szűkítjük a zsúfolót.
A mobil karámrendszer stabilitását merevítő elemekkel és a „falak” ívre való felépítésével oldjuk meg. A karámot a legelőterületünk viszonylag sík terepviszonnyal rendelkező részén építsük fel.
Figyelni kell arra is, hogy úgy helyezzük el a karámunkat, hogy oda könnyen be tudjuk terelni a jószágot, s a már kezelt egyed oda tudjon kimenni, ahova az nekünk praktikus is.
A beépíthető tolóajtók megkönnyítik a kezelőfolyosó szakaszolását, a különböző ívű elemek a rendszer stabilitását segítik elő.
A gyártók/forgalmazók ajánlott felépítési tervrajzot is mellékelnek majd, de néhány használat után úgyis mindenki maga fogja kitapasztalni, hogy neki miként praktikus. Sok esetben lehet látni, hogy a zsúfoló egy csepp alakot képez, majd erre egy egyenes, vagy enyhén ívelt szakasz jön, ami a kezelő, és kész is van a rendszer.
Az elemek variálhatósága és az oldalra nyitható kis kapuk lehetőséget adnak arra, hogy a karámrendszer segítségével többfelé szétszedjük a gulyát. Vemhes – üres; leválasztott borjú – tehén; üsző borjú – bikaborjú; leellett tehén – még vemhes tehén stb.
A mobil, digitális mérlegek elterjedésével könnyen és gyorsan tudunk a legelőn borjakat választani és mérni. A mobil mérlegek könnyen mozgathatók, az érzékelő talpakat egyenes terepre kell elhelyezni, gyorsan tárázhatók, a mozgó állatot is jól mérik, a karámrendszer folyosórészébe egyszerűen beilleszthetők. A mérlegelés után pedig közvetlenül mehet az osztályozóba a leválasztott egyed. A mérleg előtt és után 1-1 tolókaput kell beépíteni, amelyeket gyorsan és könnyedén tudunk működtetni.
mert nem kell rámpán felmenni a jószágnak, hanem csak egyet lépni fel a kocsira. Ezekkel az állatszállítókkal bármikor könnyen ki és beszállíthatók az állatok a legelőről. Beruházási költségük magasabb, mint a régi rámpát igénylő állatszállítóknak, de parktikus működése miatt megtérülő költségtöbbletet jelent.
Kezelő kaloda
A mobil karámrendszer kezelő folyosójába szintén könnyen beilleszthető elem a mára igen elterjedt szarvasmarha-kezelőkaloda, ami egy-egy egyed egyedi kezelését teszi lehetővé a legelőn is. Ez az úgynevezett klasszikus texasi kezelőkaloda, amely általában 2500 mm hosszú, 1600 mm magas és 1000 mm széles, rendelkezik nyakszorítóval, elől és hátul könnyen kezelhető ajtók vannak, és az oldalán is van 2-2 ajtó, hogy bárhonnan hozzáférjünk a jószághoz. Az állat faránál, annak méretétől függően, meg lehet szorítani, hogy ne tudjon kitolatni a kalodából, ha kinyitjuk az ajtót.
Termékenyítő kaloda
Ahol mesterséges termékenyítést alkalmaznak, és nem hajtanak minden nap a legelőről, ott szükséges egy mobil termékenyítő kaloda. Azért kell, hogy ez mobil legyen, hogy lehessen a gulya után mozgatni, ahogy az halad előre a legelőterületen. A kaloda egy 2400 x 1700 x 6000 mm nagyságú, 2”-os csövekből összeépített téglatest (lásd a képen). Csúszó talpakra van szerkesztve, így biztosítva a mobilitást. A kaloda első harmadában (2000 mm hosszban) 3 állás van kialakítva (egyenként 750 mm szélességben). Az elején minden állásból ajtókon tud távozni a jószág, míg hátrafelé rúdfával rögzítjük, meggátolva ezzel, hogy ki tudjon tolatni az állásból. A rúdfa legyen legalább 10 cm csúcsátmérőjű akácrúd, nehogy túl gyorsan leamortizálják az állatok. A rúdfának kiképzett részben könnyen mozogjon a rúdfa. Vascsövet nem javaslok, mert azt könnyen meggörbíti a marha. A kaloda hátsó részébe (4000 x 1700 mm) hajtjuk be az állatokat (max. 3 egyed), majd a kétszárnyú ajtókat bezárva állítjuk be őket az állásba.
Jómagam a marhaköteles megoldást találtam a legjobb megoldásnak, ez könnyen cserélhető, és jól megkötve csak egy mozdulat az oldás.
Az állatok kalodába történő beterelése általában villanypásztor segítségével történik. A kaloda mellé, a hátsó ajtóra csatlakozva, a villanypásztorból tölcsért képzünk (kvázi egy zsúfolót), és ebből hajtjuk be a mobil kalodába a kiszemelt egyedeket. Ha a legelőszakasz és a kaloda elhelyezése lehetővé teszi, akkor a tölcsér elhagyható. Ott, ahol ezt a gyakorlatot űzik, 90%-ban működik, tehát az egyek 90%-a könnyen behajtható a kalodába. De mi lesz a maradék 10%-kal? Ezeket az egyedeket praktikus kiszedni a gulyából, s vagy karámrendszer segítségével termékenyíteni, vagy tenyészbika mellé párosítani.
Szálas takarmányok etetése legelőn
Szénát nagy nedvességtartalmú fű legeltetésekor hasznos etetni, amikor a magas szárazanyag-tartalmú takarmány etetésével javíthatjuk az emésztés hatékonyságát. Késő ősszel, amikor a fagy már kicsit megkapta a legelőt, akkor táplálóanyag-kiegészítés szempontjából is hasznos lehet a széna etetése.
A gyakorlatban kis pótkocsira szerelt szénarácsokkal lehet találkozni, ha egyáltalán látunk ilyet, mert ez egyre inkább kiszorulóban van. Az a baj vele, hogy a széna betáplálása problémás, hisz ez elsősorban ömlesztett szálasra való, és ma már általában nagyméretű bálákat használunk.
Jobb megoldásnak tartom, az alumínium kör, vagy négyszög alakú etető alá szerkesztett egyszerű csúszó talpat, melyre ráhelyezzük az etetőt, az etetőbe a bálát, s könnyedén tudjuk a gulya után vontatni.
E csúszó talpnak legyen pereme, hogy a köretető oldalirányú mozgását megakadályozzuk. De ugyancsak jó megoldás, ha a szénaetetőt hárompont felfüggesztéssel, vagy homlokrakodóval tudjuk tovább szállítani. A lényeg, hogy könnyen tudjuk mozgatni ezeket. Ami fontos, hogy a szénaetetők körül ki fogják taposni a marhák a legelőt, tehát az etetők helyét célszerű változtatni.
