Az Ausztrál Tengerkutató Intézet (AIMS) 1986 óta évente méri a korallborítottságot – vagyis azt, hogy egy-egy zátony felszínének hány százalékát borítja élő korall. A legújabb jelentés szerint a 2024-es tömeges korallfehéredés, majd két ciklon és árvizek következtében az egész zátonyrendszerre kiterjedő visszaesés történt- olvasható az euronews.com oldalán.
A 124 vizsgált zátony közel fele veszített a korallborítottságából – egyes esetekben akár 70 százalékos volt a pusztulás.

Gyors visszaesés az erősödő klímastressz hatására
Az elmúlt években néhány térségben megfigyelhető volt a korallállomány részleges helyreállása, ám a mostani hirtelen zuhanás aggasztó jele annak, hogy a helyreállási periódusok egyre rövidebbek.
Minden régió érintett – délen a legsúlyosabb a helyzet
A felmérés szerint a Nagy-korallzátony mindhárom fő régiója jelentős veszteségeket szenvedett el 2025-ben.
- Északi szakasz (Cape York–Cooktown):
A korallborítottság 39,8%-ról 30,0%-ra csökkent – ez közel 25%-os veszteség, ami a térség legnagyobb éves visszaesése a feljegyzések kezdete óta. Ennek ellenére a borítottság továbbra is a hosszú távú átlag fölött maradt.
- Középső szakasz (Cooktown–Proserpine):
Itt 13,9%-os csökkenést mértek. A kevésbé érintett, sőt enyhén javuló állapotú zátonyok többsége ebben a régióban található.
- Déli szakasz (Proserpine–Gladstone):
Ez a rész szenvedte el a legsúlyosabb károkat: a korallborítottság 30,6%-kal csökkent, és jelenleg kb. 26%-on áll – ez a legnagyobb éves visszaesés az egész zátonyrendszerben a mérés kezdete óta.







