Szerző:
Marázi Judit
HR-szakértő, szervezetfejlesztési szaktanácsadó

Az e havi lapszámunkkal útnak indítunk egy cikksorozatot a családi vállalkozásokról és azok utódlásáról. Az agráriumban ez egy nagyon időszerű téma, hiszen jelenleg is zajlanak az országban a gazdaság­átadásról szóló fórumok, a generációváltást segítő pályázatokról. A sorozat az alábbi témákat fogja részletezni: családi vállalkozások Magyar­országon és a világban; jelen és jövőképalkotás; értékrendek és érzelmek; cégérték és családi vagyon; konfliktus­kezelés és Családi Alkotmány.

A magyarországi családi vállalkozások fogalmát, történelmét és utódlási problémáit nem szabad a nyugat-európai országok tapasztalataival párhuzamba állítani. Magyarországon a családi vállalkozások alapításának két nagy korszakát különíthetjük el Arató Balázs író szerint:

• 1867 körül, a kiegyezést követő időszakot (Dreher – 1796/1840, Zwack – 1840, Pick – 1869, Törley – 1882, Herz – 1882) és
• 1990 körül, az államosítás megszűnését követő időszakot.

Az 1980-as évek közepétől megjelennek az állami cégek mellett a magán kis­iparosok és a különféle csoportosulások, azaz a nagyüzemhez kapcsolódó kistermelés is teret kapott. Ilyen vegyes működésű forma volt a VGMK (vállalati gazdasági munkaközösség) és a GMK (gazdasági munkaközösség), illetve egy másfajta működési elv alapján a Kisszövetkezet. A GMK-kat az adott területen tevékenykedő alegység (csoport, műhely, brigád) munkavállalói alapították.

A magánvállalat alapításakor nem ugyanazok a szempontok voltak az irányadók, mint az ugyanezen időszakban a nyugati országokban létrehozott cégeknél. Az alapítók kockázatvállalási képessége kimagasló, biztos karriert adtak fel sok esetben azért, hogy magánvállalkozók legyenek. Jellemzőjük, a „nem gyors meggazdagodás”, sokkal inkább a stabilitás, a szorgalom, a „biztonsági játék”, de vállalkozói attitűd.

Általában ezen vállalkozások mellék- vagy másodállást jelentettek. Az iparosok a legtöbb esetben egyedül végezték a munkájukat, 1988-ban az átlagos létszám ezekben a szervezetekben 1,6 fő volt. A mai családi vállalkozások egy része is így kezdte meg működését.

Összefoglaló táblázatomat Arató Balázs (2023) könyve alapján készítettem.

Az utódlás, átörökítés esetén fontos kiemelni és tudatosítani a résztvevőkkel, hogy ez nem egy esemény, nem egy pillanat műve, hanem egy hosszabb ideig tartó folyamat. Ami már azelőtt elkezdődik, hogy az átvevő belép a szervezetbe. A teljes utódlás akkor valósul meg, amikor az előző generáció a tulajdonlás jogát is átadja a következő generációnak és kivonul.

A cégek átörökítése 35 százalékban sikertelenül zajlik le a többgenerációs, fejlettebb piacgazdasággal rendelkező országokban. Előreláthatóan ez az arány idehaza még kedvezőtlenebbül fog alakulni.

Ennek egyik oka, hogy az alapítók „belügynek” tekintik cégük megmaradását, illetve nem szeretnének, vagy nem tudnak tanácsadói segítséget igénybe venni. A hiányzó menedzsmentismeretek miatt kérdéses, hogy az átörökített cég meddig képes életben maradni.

Elmondható, hogy a családok belső viszonyai és az utódlás kérdése téma a legtöbb családi vállalkozásban, a „vasárnapi ebéd” közben, de nem ismerik a lehetőségeket a folyamat megtervezett véghezviteléhez, nincs modell és módszertan (példa) előttük.