Vannak, akik hatalmas gátakat vagy hidakat építettek ezekre a kis patakokra, mások beletapicskolva ismerkedtek a talpuk alatt lévő kövekkel, vagy csak felfrissítették arcukat a nyári nagy melegben a vízfolyás hűs vizével. A patakban mozgó apró élőlényeket azonban legtöbben észre sem vették.

A középhegységek vízfolyásaiban – ahogyan a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. által kezelt Soproni-hegyvidék erdeiben csörgedező Rák-patakban is – megannyi apró vízi makrogerinctelen él. Ezeknek a szabad szemmel látható gerinctelen állatoknak fontos szerepük van a patakvizek ökoszisztémájában.

Nagy lakmározásuk során csupán a levelek erezetét hagyják meg. Emellett pedig nagy számukból adódóan táplálékforrást jelentenek más szervezeteknek, például a halaknak vagy a kétéltűeknek. Az oldalirányban lapított, félhold alakú élőlények világszerte a legelterjedtebb édesvízi rákok közé tartoznak. Nevüket onnan kapták, hogy potrohlábaik segítségével szökellve úsznak.

A szintén szerves törmelékkel táplálkozó törékeny testű kérészek (Ephemeroptera) már a karbonkorban (azaz kb. 300 millió évvel ezelőtt) is léteztek, ám egykor sokkal fajgazdagabb rovarcsoportot alkottak. Egyes kérészfajok maradványait megtalálták borostyánkőben konzerválódva. Legismertebb fajuk a tömeges rajzásáról híres tiszavirág (Palingenia longicauda). A domb- és hegyvidéki patakjaink mentén azonban számos más kérészcsalád is él, például az erezett kérészek (Heptageniidae). Az ide tartozó fajok lárvái legtöbbször tiszta vizű és jó oxigén-ellátottságú, kavicsos aljzatú patakokban fejlődnek, jelenlétük pedig kiváló indikátora az adott vízfolyás vízminőségének.

A fajok többsége az esti órákban rajzik. Ilyenkor a hímek és a nőstények együttesen lejtik fel-le hullámzó násztáncukat a patakok fölött. A megtermékenyítés után a nőstények a vízhez repülnek, és a vízfelszínre rakják petecsomójukat, mely aztán alámerül.

A Soproni-hegység különleges, fokozottan védett szitakötőfaja a balkáni hegyiszitakötő (Cordulegaster heros), ami a legnagyobb termetű szitakötők közé tartozik. Fekete alapszínét élénksárga minták díszítik. Lárvája 3-5 évig fejlődik, s a vízben élő rovarlárvákkal táplálkozik. Taktikája a vadászat közben az, hogy beássa magát az üledékbe, így várja a zsákmányt. A lárva fejlődése során többször levedli bőrét, ám az utolsó vedlését már a vízből kimászva, a közeli vízparton vagy vízparti növényzeten megkapaszkodva végzi. A levedlett lárvabőrt sokszor meg lehet találni a patak mentén. A balkáni hegyiszitakötők imágói csupán néhány hétig élnek. A hímek a repülési időszakban (júniustól augusztusig) alacsonyan a patak felett oda-vissza járőröznek, a nőstények pedig függőleges tartással, föl-le repülve rakják le petéiket. A faj természetvédelmi értéke egyedenként 100 000 forint.