0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. október 21.

Aranyszínű rém a szőlőkben

Sokan, sok helyen hívták már fel a figyelmet a fitoplazma okozta veszélyre. Remélem, ennek a hulláma tovább gyűrűzik, s a szükséges lépések megtételére létezik elegendő forrás és egységes szakmai akarat

A közelmúltban „A szőlő egészsége a bor jövője, az aranyszínű sárgaság fitoplazma és védekezési lehetőségek” címmel – Tarsoly Róbert zalai borász kezdeményezésére – szervezett ismeretátadó tanácskozást a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Szőlő Fitoplazma Szőlész Csoport Zalaszentgróton, hogy a résztvevők átfogó képet kapjanak a betegség természetéről, a védekezési lehetőségekről, valamint a gyakorlati tapasztalatokról. A helyszín választása sem véletlen, hiszen hazánkban Zala vármegyében találták meg először.

A magyar szőlőültetvényeket egyre súlyosabban fenyegető aranyszínű sárgaság fitoplazma napjaink egyik legnagyobb kihívása a borászok, szőlősgazdák és a növényvédelem szakemberei számára. A betegség gyors terjedése, a terméskiesés és a tőkék pusztulása miatt az időben történő felismerés és a hatékony védekezés kulcskérdéssé vált.

„Még ma is ott tartunk, hogy sok termelő nem vesz róla tudomást, vagy elhallgatja attól félve, nem tudja eladni a borát. Nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert a fertőzés attól még nem áll meg”

– hívta fel a figyelmet Tarsoly Róbert, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke és gyakorló szőlősgazda, aki hisz abban, hogy meg lehet menteni a szőlőnket, de ahhoz több tudásra, összehangolt védekezésre van szükség. Molnár Ákos, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Szőlészeti Szekciójának elnöke hasonlóan nyilatkozott: nem menthetetlen a kialakult helyzet, csak sokkal felelősebben kell hozzáállni. Elvitathatatlan a HNT munkája ebben a folyamatban, a szervezet az edukációban, az egyeztető tárgyalásokban is oroszlánrészt vállalt. A szakember önkritikát is megfogalmazott: „Márai szavaival élve: a társadalmi jóra való restség bűnébe estünk mindannyian.” Szerinte nem csak a gazdák, de a hatóságok, a jogalkotók és a teljes szakmai közösség mulasztott az elmúlt években.

Szőlő Fitoplazma Szőlész Csoport

A rendezvényen elhangzott, a Szőlő Fitoplazma Szőlész Csoport saját költségen, önkéntes alapon már februárban megalakult, s szinte ezzel egy időben megkezdték az egyeztetéseket az illetékesekkel. Ahogyan Molnár Ákos, az egyik alapító elmondta, az AM-el történ egyeztetésen felhívták a figyelmet, hogy a kormányhivatali növényvédelmi szervezetek önmagukban nem alkalmasak a helyzet kezelésére. A készenléti terv már 15 éves, ami megérett az aktualizálásra, a felderítést hatékonyabbá kellene tenni, laborok, szakemberek bevonásával. A kommunikáció ne csak a szakmai köröket, az agrárirányítást érintse, hanem a szélesebb közvélemény is értesüljön a súlyos helyzetről. A növényvédő szerek engedélyeztetése, az egyeztetések folyamatosak, miközben „mentes” borvidékekről, „jó” gyakorlatokról beszélnek, elhallgatás, be nem jelentés tapasztalható.

A célokat megfogalmazva elhangzott, a veszély jellegéből adódóan központilag – borvidéki, borrégiós és országos szintű – koordinált védekezési stratégia kialakítására van szükség. Nem mellékesen a FD következtében kárt szenvedett termelők méltányos kártalanítási rendszerét kell kidolgozni a mostani, a zárlati kártevők megjelenésére vonatkozó helyett. Hiszen a kivágni kényszerült tőkék bevételkiesése, illetve ültetvények esetében az elmaradt bevételek – a termőre fordulásig – 3-6 évbe is beletelhetnek. De itt van az AKG támogatások előírásait nem teljesítő ültetvények esetében a tőkekiesés vagy teljes kivágás miatt a szankciók alóli mentesség.

Kivont rovarölő szerek

„Az egész sokkal komplexebb probléma, mint amit csak növényvédő szeres kezelléssel meg lehet oldani”- hangsúlyozta a Csoportot alapító Stiglicz András. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy elnyújtott hatással és egyedülálló hatékonysággal bíró rovarölő szereket vontak ki az elmúlt években. Ilyen a Luzindo, az Actara SC vagy az Actara WG.

Ezekkel akár egy kezeléssel is tartósan alacsony szinten tartották a kártevők szintjét az állományban. Bár a szerhasználattal veszélyeztetett méhek számára a szőlő nem állandó táplálékforrás, ám a sorköztakarók állandó virágszőnyeget biztosítanak számukra.

A rendezvényen a hozzászólások között hangzott el, hogy bár az Alföldön sok rezisztens szőlőfajtával dolgoznak, ezek gyakran érzékenyebbek az aranyszínű sárgaságra, mintsem toleránsak. Tapasztalatok szerint a Sárgamuskotály, a Syrah vagy éppen a Nektár kevesebb tünetet mutat, míg a Hybernal és a Pölöskei muskotály érzékenyebbnek mutatkozik. Hajlandóság mutatkozik a kutatásokra, ám forrást még nem találtak rá.

Az elhanyagolt szőlőültetvények állandó utánpótlást jelentenek a fertőzés számára. Fejlettebb országokban a szőlőtermesztést abbahagyó gazdák kultúrállapotot hagynak maguk után.

Már nem csak növényvédelmi, hanem társadalmi problémáról is szó van. Sokan, sok helyen hívták már fel a figyelmet a fitoplazma okozta veszélyre. Remélem, ennek a hulláma tovább gyűrűzik, s a szükséges lépések megtételére létezik elegendő forrás és egységes szakmai akarat, s akkor nem kell temetnünk egy nagy hagyományokkal és jelentős gazdasági súllyal rendelkező ágazatot.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu