Az szőlő aranyszínű sárgaság betegség következtében ugyanis gyakran már fürtök sem képződtek a tőkéken, vagy ha mégis, azok ronthatták az alapanyag minőségét. Ahol jóval szüret előtt felismerték a betegséget és gondos gazda módjára rövid időn belül kivágták a fertőzött tőkéket, ebből is tetemes terméscsökkenés adódott.

Az idei év talán legnagyobb gazdasági kártételét a fitoplazma okozta. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az egyéb, általánosan elterjedt károsítókról sem, melyek fellépése az alkalmazott növényvédelmi technológiák, illetve agrotechnikai tényezők mellett az időjárás függvényében alakult. Az időjárás pedig, ahogy már megszokhattuk, legtöbbször nem az elvárásoknak megfelelően változik, így tehát növényvédelmi szempontból bőven volt esemény.

Ha csak visszagondolunk a hűvös, száraz tavaszra vagy az időnként csapadékos virágzási időszakra, könnyen beláthatjuk, hogy a szélsőséges klimatikus viszonyok között a kötődési rendellenességek, valamint a virágzáskori peronoszpórafertőzés ellen nagyon kevés esélyünk volt. Az átlagosnál melegebbre forduló júniusban és júliusban a betegségek terjedéséhez szerencsés módon nem mindenütt kedveztek a körülmények, de országos viszonylatban ekkorra már nagyon eltért az ültetvények állapota. Ugyanis míg az Alpokalján, valamint a Dunántúl egyes térségeiben a szórványos esők és az átmeneti magas páratartalom miatt a peronoszpóra és lisztharmat számottevő kárt okozott (elsősorban házikertben, érzékeny fajtákon), addig az Alföldön az aszállyal küzdöttek a szőlőtermesztők is. Így ott a betegségek lényegesen kisebb áttelelő mennyiségével kell számolni, ami a jövő évre kedvezőbb növény­egészségügyi pozíciót jelenthet.

A peronoszpóra fertőzése csupán a kritikusan száraz, meleg időszakokban lassult egy kicsit, de a meleg enyhülésével és a kisebb, szórványos esők következtében lassan, alattomosan szaporodott fel a kórokozó a fiatal hajtások levelein, de az idősebb leveleken is, melyekben végül áttelel. A nedvességigényes feketerothadás is tette a dolgát egészen a zsendülésig, az újabb és újabb bogyótünetek megjelenése az esőkhöz köthető. A fertőzött ültetvényekben, még ha alacsony is volt a fertőzöttség, a jövő évre fertőzési forrásként szolgáló fürtöket el kell távolítani, az esetleg ott maradt fertőzőanyag miatt lemosó permetezést javasolt végezni. A lisztharmat lombfertőzése a vegetációs időszak nagy részén kedvezően alakult, amit elsősorban a száraz, meleg időjárás és a magas UV-sugárzás határozott meg. Egészen szeptember elejéig tartott ez a biztató helyzet, akkor ugyanis a meleg mérséklődésével és a fungicides beavatkozások elmaradásával erőre kapott a betegség.