Rekord: 777!

De ami ennél is fontosabb, hogy amikor helyt kell állni – mint ahogy a 23. Vince-napi Borverseny és Borkóstoló alkalmával szükség volt rá –, akkor ha kell, több mint száz embert is mozgósítani tudnak a közösség ügyének szolgálatában.

Ez annak volt köszön­hető, hogy a borversenyre közben meghívták a délvidéki testvérszervezetek borászait, és a bor­kós­tolót is meghirdették, ami azt eredményezte, hogy a bortermelőkön túl a borkedvelők is eljöttek megízlelni a felhozatalt, azok pedig csak jöttek, számolatlanul, az egész Vajdaságból.

Néhány éven át aztán a szövetkezeti otthonnál jóval tágasabb ifjúsági otthon nagyterme volt a borverseny és borkóstoló helyszíne, de miután a magyarországi, majd a Kárpát-medence más országaiból is idesereglő borászokról kiderült, hogy évről évre szívesen térnek vissza Temerinbe, a rendezvény átkerült a 2 ezer férőhelyes városi sportközpontba.

Egy hétre rá következett az egész napon át tartó kóstoló, ahol péksüteményeket és sertéspörköltet kínáltak a vendéglátók borkorcsolyaként – amit természetesen maguk készítettek el –, még a disznókat is maguk vágják le és dolgozzák fel néhány nappal a rendezvény előtt. Ilyenkor nem jelent gondot mozgósítani a kertbarátkörbe kollektíven betagosodott Kézimunkázó Szakkör asszonyait sem, akik népviseletbe öltözve szolgálják ki a borbírákat, egy hétre rá pedig a bő 2 ezer, az évek óta visszatérő borkedvelőket. A temeriniek idén már ott tartanak, hogy a hazai, az anyaországi, a romániai, a kárpátaljai, a felvidéki és a horvátországi borszakértőknek nem kevesebb, mint 777 bormintát kell elbírálniuk. A fejlődés azonban 22 év után is töretlen.

Hogy hol a határ? Erre a kérdésre is választ kerestünk helyszíni riportunkban.

Majoros Tibor sommelier, okleveles borbíráló, a borverseny és a borkóstoló szervezőbizottságának koordinátora elmondta: – A 777 beérkezett bor rekordnak számít, ennyi mintát még soha nem neveztek be a versenyre.

Ilyenkor felajzott méhkashoz hasonlít a kertbarátkör. Egy hétre rá következik az eredményhirdetés, és a borkóstolón minden érdeklődő hozzájuthat a kódolt sorszámú borok adataihoz, hogy azt kóstolja meg, amelyiket kívánja. Arra törekszünk, hogy a borokat önköltségi áron forgalmazzuk, hogy a gyengébb anyagi helyzetben lévőknek se kelljen elszalasztaniuk ezt a kiváló alkalmat, a rendezvény vége felé pedig meghirdetjük a megmaradt, felbontatlan borminták értékesítését, ugyancsak kedvező áron, így is szolgálva a borkultúra népszerűsítésének ügyét.

– Hol a határ?

– Szerintem 800 bor körül van a határ. Ennyi bort tud a bő száz borszakértő elbírálni egy nap alatt úgy, hogy szakmai téren ne érhesse szó a ház elejét – mondja Majoros Tibor.

Hogy mit jelent a temeriniek számára ez a hatalmas tehervállalás és annak látványos eredménye, hiszen mindent egyedül, ingyen és bérmentve csinálnak? Erről Kókai Zoltán, a kertbarátkör elnöke nyilatkozott. – Maga az a tény, hogy idén 23. alkalommal rugaszkodtunk neki a szervezésnek, ami a bő két évtized alatt mindig gördülékenyen ment, sok mindent elárul a jól bejáródott folyamatról. Ez a történet úgy fel van építve, hogy szétrombolni sem volna egyszerű. És ez a rendezvény csak egy a sok közül, amelynek a szervezését felvállaltuk. Ez is erősíti a tagságon belüli egységet. Jó látni, hogy mindenki dolgozni akar, és senki nem húzza ki magát a munka alól.

Nagyon örülünk annak, hogy nálunk jól érzik magukat az egész Kárpát-medencéből ide érkező magyarok, és hogy szerb szomszédaink is megtisztelnek bennünket azzal, hogy elhozzák boraikat, és eljönnek a kóstolóra is.

– Az ide érkezők közül sokan nem egy napra jönnek, így közben alkalmuk nyílik ellátogatni egy-két pincegazdaságba, és a Dél-Bácskában fellelhető történelmi nevezetességekkel is megismerkedhetnek. A kertbarátkörben generációváltás zajlik. Az alapítók közül, akik anno útjára indították a rendezvényt, már sokan nem élnek. A fiatalok köréből pedig, hála Istennek, – annak ellenére, hogy sokan elhagyták a szülőföldet –, folyamatos az utánpótlás, így nem csökken a létszám. Az a munka, amit közösségünkért teszünk, erőt ad a kapaszkodáshoz, az itthon maradáshoz – teszi hozzá Kókai Zoltán, az egyesület vezetője.

Debella László Felsőnyék polgármestere: Felsőnyék Tolna-megye északi csücskében, három megye határán fekszik, Siófoktól 20 kilométerre délre. Nálunk mindig sok szőlő volt, jelenleg 165 hektáron termesztünk szőlőt. Jómagam is 55 hektáron művelem. Én vagyok az észak-tolnai hegyközség elnöke. Hegyközségünk területén 750 hektárnyi szőlőültetvényen közel 450 termelő gazdálkodik. Mi már tavaly is itt voltunk a temerini borversenyen. Az akasztói, a solti és a kiskőrösi barátainkon keresztül kerültünk kapcsolatba a temeriniekkel, aztán érkezett a kedves meghívó, azóta jövünk. Most is hoztunk magunkkal mintegy ötven bormintát.

– Nyékfalván mi is számos rendezvényt szervezünk, köztük európai pikniket, borversenyt. Büszke vagyok rá, hogy tavaly harmadik alkalommal szerveztük meg a Kárpát-medencében található 14 nyékfalu, köztük a vajdasági Nyékinca képviselőinek a találkozóját. Ezt még az Európai Unió is támogatja – meséli Felsőnyék polgármestere.

Csegzi Tibor Erdélyből, Bala­vásárról félezer kilométert utazott, hogy borával jelen lehessen a temerini rendezvényen: „Magyarországi barátainktól hallottunk először az itteni rendezvényről, aztán kiderült, hogy a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete már korábban vendégeskedett a Vajdaságban. Idén mi is csatlakoztunk a csoporthoz. Balavásár környékén sok a borász, de nincsenek nagy szőlészetek, a legnagyobb talán egy 1,5 hektáros szőlőültetvény. Nálunk a klimatikus tényezők miatt a száraz fehér borok dominálnak.

Ezért szervezünk mi is borversenyeket, és ahová tudunk, magunk is igyekszünk eljutni. Eddig több magyarországi bormustrán vettünk részt, és most itt vagyunk, a Vajdaságban” – hallottuk az erdélyi borásztól.

Horvátországot a baranyai háromszögből érkezett Szabó Attila, a karancsi Szabó-pincegazdaság tulajdonosa képviselte, ahová feleségével és lányával érkezett. Kínálatukban védett földrajzi eredetű, kiváló minőségű száraz borok, az Olaszrizling, a Sauvignon blanc, a Pinot blanc, a Cabernet sauvignon és a Merlot is megtalálhatók.

„Családom szántóföldi haszonnövények termesztéséből és borturizmusból él. Van egy hatvanszemélyes fogadónk, ahol saját borainkat kínáljuk a bejelentkező csoportoknak. Manapság Horvátországban sem könnyű borászként fennmaradni, hiszen óriási a kínálat és a konkurencia az EU-ban, aminek néhány éve Horvátország is tagja. Nekünk az a szerencsénk, hogy termékeink egy részét az Adriai-tenger mentén értékesítjük. Főként szállodák vásárolják borainkat. A tengermellékre rengeteg turista érkezik, a jó bornak pedig nem kell cégér. Családomban én már a negyedik borászgeneráció tagja vagyok, és büszke vagyok a családomra, mert a lányaink és vejeink továbbviszik a gazdálkodást – újságolja a baranyai borász.”

Viniczai Sándor, a Magyar Mezőgazdaság rovatvezetője és szerkesztője, a Borászati Füzetek felelős szerkesztője 10 éve megszakítás nélkül bírálja a borokat a temerini borversenyen:

Temerinben is így van ez. A bor egyébként nagy vonzerő, errefelé az ókor óta összehozza az embereket. A kultúrának és a művészetnek is része. Mi ugyan most elsősorban szakmai oldalról közelítjük meg ezt a területet, és nagyon sok ember számára, ahová eljutunk, a bor megélhetés is, amiben – folyamatosan tanulva ezt a szakmát – mi tudunk segíteni. Egy borverseny ugyanis nemcsak arról szól, hogy a termék kap egy pontszámot, hanem tanácsokkal is ellátjuk az előállítóját. Menni kell tovább előre ezen az úton” – tette hozzá a szak­újságíró.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.