Az MMG Direkt műsorában most a sokat hangoztatott precíziós gazdálkodás által szolgáltatott adatok valódi hasznáról beszélgettünk a szakemberrel.
A siker nem csak a technológiában rejlik
A precíziós mezőgazdálkodásról szóló szakmai diskurzusok gyakran a technológiai fejlődésre, az adatgyűjtésre és az automatizációra helyezik a hangsúlyt. Műholdképek, szenzorok, drónok, autonóm gépek – mind-mind a siker ígéretével. Ugyanakkor egyre világosabban látszik, hogy a siker kulcsa nem önmagában ezekben az eszközökben rejlik, hanem abban az emberben, aki képes értelmezni és döntésekké formálni azokat.
Attila amellett, hogy látja a precíziós megoldásokban rejlő lehetőségeket, az ,,emberrel akarja megváltani a világot”, az emberben hisz. Bár a munkaerő kérdés napjainkban nagy problémát jelent a cégek esetében, sokan azt állítják, hogy a digitalizáció hatására egyre inkább mellőzhető lesz az humán jelenlét. A cégvezető ezt másképp látja, hiszen inkább arról van szó, hogy más képességekkel, más tudásanyaggal rendelkező munkatársakra lesz szükség.
A heterogenitás a precíziós gazdálkodás melegágya
Minél homogénebb egy terület, a precíziós technológiák annál kevésbé mutatják meg hasznukat. Természetesen a közgazdasági környezettől nagyban függ a technológia végső sikeressége. A jövő gazdaságaiban olyan kollégákra van szükség, akik képesek rendszereket működtetni, adatokat értelmezni, és mindezt a helyi tapasztalatokkal ötvözni.
A precíziós mezőgazdálkodás nem egy kötelező technológiai csomag, hanem sokkal inkább egy „svédasztal” – hozza a hasonlatot a szakember – amelyről minden gazdaságnak azt kell levennie, ami a saját adottságaihoz leginkább illeszkedik. Ennek megítélése több tényezőtől függ: a termőterületek heterogenitásától vagy homogenitásától, az elérhető inputanyag-megtakarítástól vagy terméstöbblettől, a közgazdasági környezettől, valamint a humán kapacitásoktól.
Megkerülhetetlen elemzések
A precíziós technológia bevezetése előtt elengedhetetlen az alapos elemzés: mit nyerünk vele agronómiai, környezeti és gazdasági értelemben, és milyen megtérülési feltételek mellett, vagyis, hogy milyen közgazdasági környezet adta keretrendszerben tervezünk. Alacsony kamatkörnyezetben sokkal könnyebben térülnek meg az új technológiák, mint egy magas kamatszint mellett. Ezért a precíziós fejlesztések nem lehetnek reflexszerűek, minden esetben az adott időszak realitásaihoz kell igazítani őket.
Csepregi Attila tapasztalatai szerint az általuk is alkalmazott tőszámdifferenciálás például már jelentős gazdasági haszonnal párosul. A közönséges technológiával vetett növények átfedéséből adódó állománysűrűség-növekedés komoly termésdepressziót okozhat, amely akár a teljes kukoricatermés 1%-át is elviheti, és nagy területen ez már egyetlen év alatt fedezheti a beruházás költségét.
A precíziós gazdálkodás egyik veszélye a túlzott adatgyűjtés, vagyis a már említett ,,túlprecízkedés” úgy tűnik nem a siker útja. Az „adatfetisizmus” könnyen zavart okozhat a döntéshozatalban. A cél nem az, hogy minél több adat álljon rendelkezésre, hanem hogy az adatok érthetők, áttekinthetők és valóban hasznosak legyenek.
A precíziós mezőgazdálkodás egyik legmélyebb értelmezése az, amikor a termelés a táji és talajtani adottságokhoz alkalmazkodik. Nem „megerőszakoljuk” a területet, hanem elfogadjuk annak korlátait.
Heterogén táblák esetében a változó tőszámú vetés és a differenciált tápanyag-kijuttatás nemcsak gazdasági, hanem környezeti szempontból is indokolt. Ugyanez érvényesíthető a talajok heterogenitásából adódó differenciált tápanyag-kijuttatás esetében, hozamtérképek alapján.
Mi a fő korlátozó tényező?
A precíziós technológiák bevezetésének legnagyobb akadálya gyakran nem a pénz vagy a technika, hanem a maga ember. A gépkezelők és szakemberek szerepe kulcsfontosságú, hiszen ők működtetik a rendszereket a mindennapokban.
A mezőgazdasági munkaerőpiacon alapvető szemléletváltás zajlik. A korábban meghatározó „érzék” – a gépkezelés ösztönössége – háttérbe szorul, és átadja a helyét az elemző gondolkodásnak, a beállítások és szoftverek kezelésének. Ez sok tapasztalt szakember számára komoly kihívást jelent, miközben a fiatalabb generációk természetesebben mozognak a digitalizált környezetben. Az oktatás azonban nem képes lépést tartani a technológiai fejlődés ütemével, így egyre nagyobb szakadék alakul ki a technika és az emberi felkészültség között. Ennek áthidalása tudatos vállalati stratégiát, képzést, türelmet és empatikus vezetést igényel.
