Ez az örökség szállt apáról fiúra a Sebestyén családban, ahol a természet tisztelete kiegészült az erdő- és a vadgazdálkodás szenvedélyével.
A Mezőföldet kettészelő Sárvíz-völgy a változatos élőhelyfoltjaival számos állat- és növényfajnak ad otthont. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet Táctól mintegy 20 kilométer hosszban nyúlik el Sárszentágotáig, ezen szakaszon hozzávetőleg 200 hektáros fokozottan védett természetvédelmi területet találunk. Ebben a vízben, nádasokban, galériaerdőkben gazdag világban nőtt fel id. Sebestyén János. Bátyájával elsőgenerációs erdész, illetve vadász a családban, János Szombathelyen, a mai Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban tanult. Gyakorlatát „odahaza”, a VADEX Mezőföldi Zrt. jogelődjénél töltötte, majd 1974-ben, az iskola elvégzése után ott kapott állást. A Soponyai Erdészet kerületvezető vadászaként levelező tanrendben technikus-minősítést szerzett Sopronban, majd ’82-től a Soponyai Erdészet Belsőbárándi Vadászkerületében kerületvezető vadászaként dolgozott.
„Még gyerekcipőben járt idehaza az apróvadnevelés, amikor az erdészetnél belekezdtünk. Fóliasátorban tartottuk a madarakat, fektetett kéménnyel fűtöttünk nekik, de a hatékony tenyésztési eredmények várattak magukra. Emlékszem, még a fényprogramos időszakban április elejét írtunk, már kezdett alkonyodni, amikor a fejem felett erdei szalonkák húztak el. Én csak néztem őket, ahogy cvikkekben repülnek, míg én a fektetett kémény kályhaterét felügyeltem, hogy ki ne aludjon benne a tűz. Rengeteg időt szenteltem a fácántenyésztésre, és ahogy a technológia fejlődött, egyre többet.
Mondhatom, akkoriban Soponya-kispuszta volt Közép-Európa legnagyobb működő előnevelő fácántelepe” – ismertette büszkén id. Sebestyén János.
Az erdészet vaddisznós kertjeinek üzemeltetése is a feladata volt: ő felelt a szabadterületről befogott vaddisznók kertbe szállításától egészen a vadaskertben zajló vadászatok sikeres lebonyolításáig tartó folyamatokért. Aztán egy ismeretlen lépett az életébe, aki sok mindent megváltoztatott.
„2002-ben szülőföldemre, Sárszentágotára érkezett egy tehetős vállalkozó, aki 2600 hektáros vadászterületet bérelt a Társaságtól. Azt mondta, szeretné kipróbálni a vadászatot, és egy vadban gazdag területet kívánna létrehozni a vadászterületen. Ehhez tervszerű vadgazdálkodásra volt szükség, amihez szabad kezet kaptam. Rengeteg éjszakát töltöttem odakinn a vad viselkedésének megfigyelésével. A vállalkozó vadásztatása során pedig, akit a mai napig jó barátomnak tudhatok, ügyeltem arra, hogy válogatva hozzuk terítékre a vadat. Ennek eredményeként néhány éven belül sikerült feljavítani az ott élő nagyvadállományt.
– mesélte vadásztatásban szerzett szakmai kihívásait és sikereit id. Sebestyén János a több mint ezer darabos, vadászati témájú könyvgyűjteményét tartó könyvesszekrény előtt. A könyvek összegyűjtéséhez egy életen át tartó szakmai tudásszomjra volt szükség. A szakember nyugdíjasként is abban a házban él, amely egykoron az ő szolgálati lakása volt, s mára a nappali falait Pál Antal korondi fazekasmester népi motívumokkal festett munkái díszítik.
