A tartós, vastag hótakaró és a több napig fennmaradó erős fagy olyan körülményeket teremtett, amelyek az elmúlt évtizedben ritkán fordultak elő Magyarországon. A Hajdúszoboszló térségében mért mínusz 12-16,7 °C közötti minimumhőmérsékletek komoly stresszt jelenthettek volna a téli vetések számára, azonban érvényesült a 30-35 centiméteres hótakaró védőhatása, és pozitív irányba billentette a mérleget, tudtuk meg Varga Gábortól, az Irrifarm Kft. ügyvezetőjétől.
Télállósági vizsgálatra is tökéletes
A térségben október 20-án vetett negyven hektár őszibúza- és ugyanekkora területű olajretek-állomány a hótakarónak köszönhetően jó állapotban telel. A hó természetes szigetelőrétegként működik, megakadályozza a talaj mély átfagyását, így a gyökérzóna hőmérséklete nem süllyed kritikus szint alá. A három hektáron beállított őszi vetésű zöldborsókísérlet szintén jól viseli a szélsőséges körülményeket.
A vastag hótakarónak agronómiai szempontból több előnye van. A lassú, fokozatos olvadás egyenletes vízutánpótlást biztosít, javítja a talaj vízháztartását és csökkenti a felszíni eróziót. A beszivárgó, majd újrafagyó víz hozzájárul a morzsás talajszerkezet kialakulásához, amely alapvetően meghatározza a tavaszi magágy minőségét. Bár a jelenlegi csapadékmennyiség önmagában nem elegendő az országos talajvízhiány érdemi mérséklésére, a vízgyűjtő területeken lehullott hó javíthatja a tavaszi vízmegtartási lehetőségeket.
Január végén megindult az olvadás, februárban már elkezdődhetett a talaj lassú szikkadása. Amennyiben a folyamat zavartalanul zajlik, március közepére a szántóföldek járhatóvá válhatnak, így a tavaszi munkák – köztük a korai zöldborsó vetése – várhatóan időben megkezdhetők. A jelenlegi tél tehát nem késlelteti érdemben a tavaszi munkálatokat, feltéve, hogy nem érkezik újabb, hó nélküli hidegbetörés február végén vagy március elején.
A hótakaró miatt a talaj nem fagyott át extrém mélységig, a lassú olvadás pedig kedvező vízellátást biztosít. A tartós hideg várhatóan gyéríti a kártevőket és kórokozókat, ami mérsékelheti a korai állományok növényvédelmi terhelését. A kockázatot elsősorban a tavaszi időjárás alakulása befolyásolja, különösen a márciusi lehűlések lehetősége.
A szakmai várakozások szerint a zöldborsó termőterülete várhatóan marad 7-8 ezer hektár. Ezzel szemben a csemegekukorica területe tovább csökkenhet, részben a késztermék értékesítésének nehézségei, részben az elmúlt évek aszályos időjárása miatt. Míg öt évvel ezelőtt a csemegekukorica termesztése öntözetlenül is jövedelmező lehetett, a kockázatok növekedése miatt mára 10% alá csökkent a nem öntözött állományok aránya.
