Annak érdekében, hogy eredményesebbé és könnyebbé tegyük a gazdálkodásunkat, az ellések megindulása előtt a következő feladatokat kell elvégezni:
• Alakítsunk ki komfortos életteret a borjúnak és az anyjának (nyugalmas, száraz, huzatmentes pihenőhely, csúszásmentes, könnyen megközelíthető etetőhely).
• Teremtsük meg a csoportosítás lehetőségét, hogy a leellett teheneket külön tudjuk majd tartani és takarmányozni a még vemhes és üres tehenektől.
• Készüljünk fel az esetleges fertőzések kialakulásának, elterjedésének megakadályozására (fertőzési láncot meg tudjuk szakítani).
• Az egyedi kezelés lehetőségét szintén lehetővé kell tenni. Gondok merülhetnek fel, például
- a borjúnak az anyja (vagy dajkatehén) alá szoktatásánál,
- a tehén fejésénél,
- a magzatburok elvételénél stb.
• Az ellési időszakot tervezzük meg: ne fedeztessünk egész évben, hanem tervezzünk ciklusokat. Lehetőség szerint minél jobban sűrítsük az elléseket, hogy minél több közel egykorú borjunk legyen, ami nem pusztán a figyelem koncentrálása, hanem a piacképesség szempontjából is kedvező.
Amire feltétlenül oda kell figyelni: az a csúszásmentes padozat az etetők és főleg (a lefagyás miatt) az itatók környékén. Praktikus és igen jó megoldás a pihenődomb alkalmazása abban az esetben is, ha istállóban teleltetünk. Az állatok szívesebben tartózkodnak a szabad levegőn, többet mozognak, ami meg is könnyíti az ellést (borjú helyezkedése). Plusz haszon még, hogy itt könnyebb az almozás, és a kitrágyázás is.
Az elletésnél és a korai borjúnevelésnél különböző megoldásokkal találkozhatunk a hazai gyakorlatban. Vannak igen egyszerű, de „kockázatosabb”, és persze vannak bonyolultabb (kisebb borjúkiesést eredményező) megoldások.
Csoportos (esetleg egyedi) elletés
Ebben az esetben néhány nappal a borjú várható születése előtt az elletőistállóba (ellető-bokszokba) válogatjuk a jószágot. A tehén itt ellik le, majd ellést követően 5-7 napig az elletőistállóban tartózkodik a borjával. Itt tudjuk a leginkább a készülődő ellést nyomon követni, majd a borjú vitalitását megfigyelni, hogy, ha szükséges, azonnal be tudjunk avatkozni, mivel itt csupán néhány tehén van egy-egy csoportban. Mivel a tehén itt ellett le, a fertőzés veszélyének is itt a legnagyobb a valószínűsége, ezért fokozott figyelmet kell fordítani a technológiai fegyelem betartására, betartatására.
Praktikus megoldás az, ha az ellés előtt álló teheneket külön tartjuk, és ott elletünk le, majd ellés után tesszük át kiscsoportba a teheneket a borjaikkal. Így már egy fertőzési faktort ki is iktattunk.
A kiscsoportos istállót, boxokat lehetőség szerint hetente almoljuk ki, majd fertőtlenítsük le.
Gulyában elletés, majd szoptató csoportban való felnevelés
Feltehetőleg ez a legáltalánosabban használt megoldás, amikor a tehenek az ellés megtörténtéig a gulyában maradnak, majd az ellés után kerülnek a tehenek borjastul a szoptató tehenek közé. Ebben az esetben fordítsunk fokozott figyelmet arra, hogy az elleni készülő egyednek legyen elég tere félrevonulni, hogy nyugodt legyen az ellés és megelőzhető a borjú megtaposása. Jó gyakorlat, amikor a frissborjas teheneket 5-7 napig kis csoportban tartjuk, hasonlatosan a csoportos elletéshez, hisz itt nagyobb figyelmet tudunk szentelni a borjúnak.
Mindezen megoldások megvalósításának feltétele, hogy megfelelő infrastruktúra álljon rendelkezésünkre. Legyen elegendő terünk, karámunk és istállónk/istállórészünk, a megfelelő csoportosítások megvalósításához.
Elletés gulyában, szoptató tehenek csoportban tartása
Pusztán a teljesség igénye miatt említem meg, mint lehetőséget, de én ezt rossz, követésre nem javasolható megoldásnak tartom. Még kisebb tenyészetekben sem ajánlott, még itt sincs lehetőség külön takarmányozni a kisebb igényű vemhes teheneket és a megnövekedett igényű szoptatós teheneket. A nagyobb állatlétszám miatt nehezebben áttekinthető, tehát az 1-1,5 hét alatti borjakat nehezebb ellenőrizni, hogy minden rendben van-e velük.
Ellések ellenőrzése
Ahol mesterséges termékenyítést alkalmaznak, illetve ahol alaposan megfigyelték, mikor fedezett a bika, ott viszonylag egyszerű a helyzet, hisz megvannak a várható ellési időpontok, és megvannak azok az egyedek, amelyekre fokozottan oda kell figyelni. De azokban a gazdaságokban, ahol természetes fedeztetés esetén nem fordítanak kellő figyelmet a fedezések megfigyelésére, ott csak a szemükre és a közeledő ellés jeleinek felismerésére hagyatkozhatnak.
Az első, amit ennek érdekében meg kell tennünk, az ellésre készülődő egyedek megfigyelése. A közeledő ellés jeleit tapasztalva nem szabad kapkodni, hagyni kell az állatot, hogy segítség nélkül ellje meg borját. Menjen el a vízhólyag, hogy tágítsa és síkosítsa a szülőutat, s várjuk a borjút. Ha 1-2 óra elteltével sem történik semmi, csak akkor avatkozzunk be. Rossz és helytelen gyakorlat, amikor a vízhólyag megjelenésekor már bele is „ugranak a tehénbe”, ezzel csak kárt okoznak, hasznot semmi esetre sem.
Például, ha valamiért nem tudja világra „tolni” a borját, segíteni tudunk, ha megszületett ellenőrizni tudjuk, hogy nem maradt-e a burokban, lélegzik-e? S amennyiben szükséges, akkor be tudunk avatkozni (burok felszakítása, légutak tisztítása, ha szükséges, akkor masszírozzuk a mellkasát a légzés beindulása érdekében). Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a „friss anyuka” veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mint egy bika, ezért legyünk fokozottan elővigyázatosak!
ezzel nem csupán letisztogatja az újszülöttet, hanem a masszírozó hatás következtében élénkíti a borjú vérkeringését is.
Köldökfertőtlenítő szerünk jelzőanyaggal kevert legyen, amely még napokig jól látszik, ez azért praktikus, mert ellenőrizhetjük (akár saját magunkat is), hogy minden borjú köldöke le lett-e fertőtlenítve. Ha nem felügyelet mellett született a borjú, akkor az első adandó alkalommal végezzük el a fertőtlenítést.
Ellés után a legfontosabb, hogy a borjú minél előbb megkapja a föcstej-adagját. Az ellés és az első szopás közötti időtartam változó, de általános nézet, hogy az ellés után 12 órával ez megtörténjen. Általában ezzel sincs különösebb gond, a borjú elég vitális a szopáshoz, s az anyja is hagyja, hogy szopja.
Milyen problémák (szerencsére ritkán) szoktak előfordulni a föcstej táplálás kapcsán?
• A borjú nem elég vitális, hogy szopjon.
• A tehén nem fogadja el a borjút, ikerellés esetén csak az egyiket fogadja maga alá.
• A borjú szopik, de a tehénnek nincs teje.
• Olyan nagyok a tehén tőgybimbói, vagy annyira csüngő a tőgy, hogy a borjú nem tud szopni.
Az első két esetben a tehenet kezelőkalodába kell rakni, a borjút melléhelyezni, és segíteni neki, hogy szopni tudjon. Ha ezt néhány napig 3-4 alkalommal elvégezzük, a tehén hamarosan elfogadja, és a borjú is megerősödik annyira, hogy ránk már nem lesz szükség (lehet, hogy 1-2 alkalom után bekövetkezik már). Előfordul, hogy a borjú nem mutat semmi szopási reflexet, ekkor itatni kell az anyja föccstejével. A gyakorlat azt mutatja, hogy 1-2 napon belül mindenféle segítség nélkül szopni fog a borjú.
A másik két esetben problematikusabb a dolog, főleg akkor, ha a vak bimbókat húzza a borjú, a felületes figyelő megnyugszik, hogy minden rendben van. Figyeljük meg, hogy a gyomor is telt-e a szopás után. A nagy tőgy szembetűnő. Itt szintén meg kell próbálni kalodában szoptatni a borjút. Ha nagyon nehezen megy a borjúnak, akkor a föcstej időszak után dajkásítsuk a borjút, a tehenet, pedig selejtezzük majd ki.
A leírtakban vázolt problémák egy része megelőzhető körültekintő bikahasználattal, szigorú, következetes szelekcióval. Segíti a munkánkat, ha az ellési időszak előtt áttekintjük, hogy az utóbbi években mely tehenekkel, milyen probléma volt, ezekre a tehenekre fordítsunk fokozott figyelmet. Ennek persze feltétele az, hogy a tenyésztési naplóba, vagy az egyedi kartonra jegyezzük fel ezeket a problémákat.
A szoptató tehéncsoportot könnyen fertőtleníthető, levegős (de ne huzatos), száraz helyen tartsuk, és lehetőleg szabadtéri pihenőteret is biztosítsunk a számukra. Hasznos és jó dolog a borjúóvoda, amely egy olyan elkerített rész, ahova a tehenek nem tudnak bemenni. Itt a borjaknak abrakot és igen jó minőségű szénát tudunk adni, ezzel elősegítjük a borjak emésztőrendszerének átalakulását.
Tudom, lesznek néhányan, akik ezek után azt mondják majd, hogy ezt a „pepecselést” nem lehet a húsmarhákkal elvégezni, mert nehezen kezelhetők, túl sokba kerül a munkaerő, és ehhez ember kell. Azonban azt is tudom, hogy igazán jó eredményeket elérni e szemlélet és gondolkodásmód megvalósítása nélkül nem lehetséges.
