Kis kerttörténet

A kert az emberi alkotószellem és az élővilág sokféleségének közös műve. Megjelenésében hűen tükrözi mind természeti környezetét, mind azt a társadalmi-történelmi szituációt, amelyben született. A díszkertek azon túl, hogy békességgel és szépséggel ajándékoznak meg minket, a művészet, a kultúra, a vallás és a filozófia, általában a világról való gondolkodás változásának leképződései. A kerttörténet történelemkönyvként tárja elénk az emberi civilizáció fejlődésének fordulóit. Olvassunk a kertekből!

Az első valódi, gondozott kertek a nagy ősi civilizációkban jelentek meg sok ezer évvel ezelőtt. Ezek a szántóktól és ültetvényektől eltérően gondozott, épületekhez közeli kertek azonban nem dísz-, hanem inkább haszon- vagy vallási célból épített kertek voltak. Azóta a kertek mint élő organizmusok elpusztultak ugyan, de írásos nyomaik különböző formában megmaradtak, stílusjegyeik pedig a későbbi korok kertjeiben élnek tovább.

Szent kertek

Az ókori kertek közül az egyiptomiakról tudunk a legtöbbet, a gazdag sírábrázolások és a szerves régészeti maradványok révén. Például Tutanhamon híres sírkamrájában épen maradt virágokból, levelekből készült nyakgallérokat, temetési virágcsokrokat, edényekben gyümölcsöket találtak. Hasonlóképpen informatívak a kőbe vésett reliefek, sírfestmények és a papiruszra írt dokumentumok.

A nagyobb óegyiptomi kerteket uralkodók és magas rangú hivatalnokok reprezentatív lakókörzetében vagy szentnek tartott vallási helyeken hozták létre. Közös jellemzőjük, hogy akár gazdasági célú gyümölcsösökről, szőlőültetvényekről, akár magán- vagy templomi kertekről van szó, azok nagy, általában agyagtégla fallal körülkerített, architektonikus kialakítású kertek voltak, melyeket öntözőcsatornák kereszteznek. Fontos volt a szimmetria, mert a szabályos elrendezésű, egyenes vonalakkal lehatárolt terek és építmények a világban uralkodó isteni rendet voltak hivatottak leképezni. Az utak mellé fasorokat ültettek, az árnyékot pergolákra futtatott növények, leginkább szőlő, valamint pavilonok biztosították. A privát kertekben ezeknek azért volt nagy jelentőségük, mert a mindennapi élet nagy része valószínűleg a kertekben zajlott, ezért fontos volt a naptól való védelem.

A kertekben is megjelent a víz, a központi helyre gyakran négyszögletes vagy T alakú tavakat építettek. Ezek sokszor olyan nagyok voltak, hogy hajózni is lehetett rajtuk, mely fontos társasági eseménynek számított. A vizek partjára papiruszt és sásféléket ültettek, a víz színén tündérrózsák úsztak.

Sírok virágoskertjei

Az ókori egyiptomi kertekről a sírkamrák falfestményeiről tudhatjuk meg a legtöbbet, bár azok szimbolikus, túlvilági mitikus kerteket és életképeket ábrázolnak.

Ezt mutatja, hogy az egyik híres ábrán Szennedzsem, a királysírokon dolgozó kézműves, valamint felesége ünnepi ruhában és parókában végzi az aratást egy élethűen megfestett kertben. A szántóföldet öntözőcsatornák hálózzák be, partjukon gyümölccsel teli datolyapálmák, dumpálmák, szikomorfügék virítanak, és egy kert mandragórákkal és színes, pi­pacshoz, búzavirághoz hasonló virágokkal.

A megjelenített növények sokszor szakrális jelentőségük miatt kaptak helyet a rajzokon.

Egy csatorna partján állt Szennofer kertje is, aki ókori egyiptomi hivatalnok, Théba polgármestere volt, Ámon földjeinek, kertjeinek és jószágainak felügyelője a Kr. e. 15. században. A közel 3500 éves sírrajz egy nagy kertet ábrázol, épületekkel együtt. A kertet fal keríti körül, közepén szőlőskert, a növények pergolára vannak futtatva. A sétányokat szabályosan beültetett datolyapálma-, dumpálma-, gránátalma- és fügefasorok árnyékolják. A négyszögletes medencékben kék tündérrózsák ringatóznak, vízimadarak úszkálnak. A kertekben cserepes növényeket is neveltek. Itt már a kert mint díszítőművészet jelenik meg.

Különösen szép sírábrázolásokat találtak Nebamun sírkamrájában, aki Thébában, Ámon templomában volt a magtárak írnoka Kr. e. 1350 körül. Túlvilági kertje jól bemutatja az ókori jómódú egyiptomiak evilági kertjeit. A magas falak a hívatlan vendégektől, az állatoktól és a sivatagi homokviharoktól védték a pihenőkerteket, a fák gyümölccsel látták el a birtokot, a medencék a szépség és a jólét jelképei voltak a folyóvíztől függő Egyiptomban. Egy csodálatos és híres rajz Nebamunt és családját vadkacsavadászat közben mutatja be a buja mocsárvilágban, nemcsak az élet élvezetét hangsúlyozva, hanem azt is, hogy az egyiptomiak számára fontos volt az újjászületés és a természettel való szoros kapcsolat.