Az „Egy sertés farka – így hagyja maga mögött Európa a rutinszerű farokkurtítást” című friss összehasonlító jelentés arra mutat rá, hogy több európai országban már sikerült visszaszorítani, sőt egyes esetekben teljesen elhagyni a sertések farokkurtítását.

Finnország, Svájc, Svédország és Norvégia példája azt bizonyítja, hogy a farokrágás problémája nem szükségszerűen jár együtt a farok levágásával.

Működő európai példák

A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az európai „jó gyakorlatok” közös alapja a tartási környezet tudatos javítása. Ezekben a rendszerekben nagyobb férőhelyet biztosítanak az állatoknak, elérhetővé tesznek számukra lefoglaltságot biztosító anyagokat – például szalmát –, és olyan protokollokat alkalmaznak, amelyek a farokrágás első jeleinél azonnali beavatkozást és a kiváltó okok feltárását írják elő.

Finnország esetében a farokkurtítás gyakorlatilag teljesen kivezetésre került. Svájc 2008 óta tiltja a beavatkozást, és egy szakértői felmérés szerint az érintett állatok aránya mindössze körülbelül 2,5%. Svédország esetében azt hangsúlyozzák, hogy az állományokban alapvetően ép farkú sertéseket tartanak, miközben a farokrágás csak korlátozott mértékben jelentkezik. Norvégia pedig gyakorlatilag nullára csökkentette a farokkurtítás arányát.

Ezzel szemben Egyesült Királyság helyzetét a jelentés egyértelműen végrehajtási problémaként írja le.

Az Animal Law Foundation vizsgálatai szerint 13 ellenőrzött telep közül 11-ben találtak farokkurtítást, ami mintegy 85%-os előfordulást jelent, és jól mutatja, hogy a tiltás ellenére a gyakorlat sok esetben tovább él. Európai uniós szinten a rutinszerű farokkurtítás tilalma és a „csak végső esetben” alkalmazható beavatkozás elve már évtizedek óta érvényben van.

Bár a rutinszerű farokkurtítás tilalma már az 1990-es évek közepe óta része az uniós szabályozásnak, a gyakorlatban még ma is számos tagállamban jelentős a nem megfelelés aránya.