Szerző:
Marázi Judit
A mezőgazdasági idénymunka megszervezése az elmúlt években egyre nagyobb kihívássá vált. Az idénymunka ma már nem rögtönzés kérdése, hanem tudatos tervezést igényel.
A hazai tapasztalatok alapján az idénymunkások toborzása leginkább helyi és regionális szinten működik hatékonyan. A személyes kapcsolatok, az ismeretségi háló és a helyi intézmények szerepe továbbra is meghatározó. Sok gazdaság sikerrel alkalmazza a települési és környékbeli Facebook-csoportokat, a falugazdász-hálózatot, a polgármesteri hivatalokat vagy a munkaügyi központokat.
Emellett nyári időszakban az agrárszakképző intézmények, illetve a diák- és nyugdíjas szövetkezetek is stabil munkaerőforrást jelenthetnek. Ezek a megoldások gyors létszámbiztosítást tesznek lehetővé, azonban komoly működési nehézséget okozhat, ha a közvetítő minden nap más munkavállalókat küld.
A folyamatos személycsere miatt elvész a betanításra fordított idő, csökken a munkatempó, nő a hibázás kockázata, és a meglévő csapat sem tud stabil munkaritmust kialakítani. A mezőgazdasági munkák jelentős része ugyan első látásra egyszerűnek tűnik, mégis minden gazdaságnak megvannak a saját munkamódszerei, amelyeket naponta új emberekkel kell újrakezdeni.
Sok helyen bevált megoldás az is, ha a jól teljesítő munkavállalók nevét a gazdaság külön rögzíti, és a következő időszakban kifejezetten őket kéri vissza. A stabilitás nemcsak a teljesítményt növeli, hanem a munkaszervezést és a napi irányítást is jelentősen megkönnyíti.
Az online állásportálok kiegészítő eszközként jól használhatók, de költséges megoldások. Vidéken ma is gyakran működik a hirdetőtáblára kitett felhívás, a szórólap vagy a szájról szájra terjedő információ. Az egyik leghatékonyabb módszer továbbra is a meglévő munkavállalóktól begyűjtött ajánlások.
A kiválasztás során a mezőgazdaságban sokszor nem a szakmai tapasztalat a döntő. A megbízhatóság, a fizikai terhelhetőség és a munkafegyelem fontosabb szemponttá váltak. Már az első beszélgetés során érdemes tisztázni, hogy a jelentkező dolgozott-e hasonló munkakörben, meddig tudja vállalni a munkát, illetve megoldott-e számára az utazás és a pontos megjelenés. Az időjárási körülményekhez való alkalmazkodás és a korai munkakezdés vállalása szintén kulcskérdés.
A gyakorlat azt mutatja, hogy egy pontosan érkező, megbízható idénymunkás hosszú távon nagyobb értéket képvisel, mint egy tapasztalt, de kiszámíthatatlan munkaerő. Ezért egyre több gazdaság törekszik arra, hogy évente visszatérő idénymunkás-kört alakítson ki.
A külföldi gyakorlatok azt mutatják, hogy az idénymunka szervezése más országokban is stratégiai kérdés. Az Európai Unió a harmadik országbeli idénymunkások foglalkoztatására külön irányelvet alkotott, amely egységes keretet biztosít a tagállamok számára. A szabályozás legfeljebb kilenc hónapos foglalkoztatást engedélyez tizenkét hónapon belül, és kötelezővé teszi a munkaszerződés, a szállás, valamint az egészségügyi ellátás biztosítását. A hatósági eljárás időigénye miatt a külföldi munkavállalók alkalmazása jellemzően több hónapos előkészítést igényel.
A megfelelő időzítés kulcskérdés Magyarországon is. Egyszerűbb betakarítási munkák esetén legalább kettő-négy héttel a kezdés előtt érdemes megkezdeni a keresést, nagyobb létszámigény vagy speciális munkák esetén azonban négy-nyolc hetes előkészítés javasolt.
Összességében elmondható, hogy az idénymunka ma már nem rövid távú tűzoltás, hanem a gazdaság működésének szerves része. Azok a termelők kerülnek előnybe, akik előregondolkodnak, stabil visszatérő munkásállományra törekednek, és kiszámítható, korrekt feltételeket biztosítanak az idénymunkások számára.
