Szerző:
Dr. Mikula Lajos

Ha csak a 2020-óta eltelt éveket nézzük láthatjuk, hogy hol vannak a szorító, veszélyt jelentő kihívások. A Covid-19 járvány miatt a globális ellátási láncok összeomlottak. A piaci zavaroknak voltak élelmiszerellátáshoz kapcsolódó hatásai is. A háborúk miatt – orosz-ukrán, USA-Irán – energiaválság és input anyag ellátási, piaci zavarok alakultak ki.

A klímaváltozás az agrár termelési rendszerek természeti alapjait kezdi ki, egyre ütemesebben. A demográfiai kérdések, elöregedés, elvándorlás, fogyó népesség vele és párhuzamosan a digitalizációs, automatizációs nyomás a humán erőforrás oldalt érinti.

Ezekre a kihívásokra jelenleg nincs magyar válasz. Vagy ha van is válasz, akkor azt a szélesebb közvélemény nem ismeri és nem is tudja ahhoz kialakítani a viszonyulását. És így nincs is mögötte kinyilvánított társadalmi támogatás.

A másik válasz a hosszú távú felkészülés lehet az azonosított problémákra. Na, ez már nem megy stratégia nélkül. Olyan stratégia kell ráadásul, ami mögött a lehető legszélesebb egyetértés van.

Egy startégiára lehet hosszú távú fejlesztési programokat építeni. Ezek közül csak az egyik az EU támogatások felhasználását meghatározó operatív program. De ezen kívül van és fejlesztést igényelne, szigorúan példálózva, többek között a hatékony intézmény rendszer és kríziskezelési mechanizmusok kiépítése, vagy az ellenálló társadalmi hálózatok kialakítása is. És vannak még más területek is, amivel foglalkozni kell.

A feladat ráadásul amiatt is bonyolult, hogy arra kell választ adni, ami majd mondjuk 2050-ben következik be. Úgy, hogy alapkérdések sincsenek tisztázva a magyar vidékkel és agráriummal kapcsolatosan. Szándékosan nem használom azt a szót, hogy vidékpolitika vagy agrárpolitika. Mert ilyen, ha őszintén magunkba nézzük, akkor tudjuk, hogy nincsen 36 éve Magyarországon.

Különböző vidéki és agrár programok voltak-vannak, de az alapkérdéseket nem válaszolta meg senki.

• Mit akar ez az ország kezdeni a vidéki térséggel, az ott élő emberekkel, az ott működő vállalkozásokkal?
• Mi a társadalom által is támogatott funkciója a magyar vidéknek?
• Mi lesz a fizikai térrel, a településekkel, amelyek vidéken vannak? Ott is, ahol ütemesen néptelenednek el a települések, mert a leszakadó térségekben gazdasági-társadalmi-szociális depresszió van.
• Mi lesz azokkal a részeivel az országnak, ahol a vidéki térségek ütemesen fejlődnek? Ez is egy kihívás lehet ugyanis, az urbanizációs nyomás a vidéki térségen.
• Az agráriumban is irány kellene mutatni a gazdálkodóknak!

Merre tovább ebben kavargó, bizonytalan világban? Ne hagyjuk magára az egyes gazdálkodót az útkeresésben! Legyen végre egy egyértelmű üzenet, hogy mit vár el a társadalom a gazdálkodóktól.

Az agráriumhoz kapcsolódnak további – szintén szigorúan példálódzóan említve eldöntendő kérdések.

• Mennyiben és miben akar ez az ország élelmiszer önellátó lenni?
• Melyek azok az ágazatok, amelyek a magyar gazdasági és klimatikus környezetben, de a piaci-üzleti logikák mentén is kiemelten kezelhetők, kezelendők?
• Mit termeljünk, állítsunk elő és mit vezessünk ki a magyar agráriumból?
• Hogyan változzon meg a földhasználat a környezeti kihívások miatt?
• Csak az előbbiekben jelzett vidéki és agrár alapkérdésekhez is nehéz, sőt talán nagyon is fájdalmas felismerések, konfliktusos döntések kapcsolódhatnak. Olyan felismerések és döntések, amihez kell nem csak az érintettek, de a szélesebb társadalom támogatása, elfogadása is.

Összetett folyamat a stratégiaalkotás. Ezer és ezer leágazása van. Eltérő fókuszú, érdekű szereplőknek kell az összhangot, a lehető legnagyobb egyetértésben elérni a vidék jövőjével kapcsolatosan. Ilyenre még nem volt példa az 1990 utáni Magyarországon. Nincs meg ennek a kultúrája nálunk. Most viszont már olyan sok a gond, hogy át kell lépni az árnyékunkon és együtt kell dolgoznia minden érintettnek.

Erre az útra lépett rá az a 21 szervezet és már az azóta bekapcsolódási szándékukat jelző további szereplők. A falufejlesztőktől az erdészekig, a madárászoktól a nagyüzemi gazdákig, a fiatal gazdáktól a kistelepülési könyvtárosokig ültek ott az asztal mellett április 17-én a szervezeti vezetők. Ez most a cselekvés ideje, erre mutatott rá ez az összefogás is.

Hogy sikerrel jár-e kezdeményezés, az elsősorban azon múlik, hogy a kormányzat bekapcsolódik-e ebbe a közös munkába, hogy a kormányzatnak fontos-e egy hosszú távú, a lehető legnagyobb egyetértésen alapuló, társadalmi támogatottságot élvező vidék- és agrárstratégia elfogadása és azt követően annak a végrehajtása. Ez nem a civilek ügye! Ez az állami intézmények, a tudomány és az érintett civilek, szakmai szereplők közös feladata.

A civil oldal mindenesetre megtette a maga részéről az első lépést. Kezdeményezte a közös munkát a hosszú távú vidék- és agrárstratégia megalkotása érdekében. Bízunk a folytatásban, a közös munkában. Emiatt is vállaltuk fel szervezetként a kezdeményezés előkészítéséhez, elindításához kapcsolódó feladatokat.

Szerző:
Dr. Mikula Lajos
főtitkár
AGRYA-Fiatal Gazdák – PVSZ-Pannon Vidék Szövetsége