A hobbikertészek többsége hajlamos a talajra csupán egyfajta „növénytartóként” tekinteni, amibe beletesszük a növényt, és ennyi. Pedig a föld nem csak a növény tartóközege, amibe gyökereivel kapaszkodik. Ez egy élő, soktényezős ökoszisztéma, amelyet ha védtelenül hagyunk, éppúgy megszenvedi az környezeti elemek kedvezőtlen hatásait (a tűző napot vagy a hideg szelet), mint az élőlények.
A természetben ritkán látni csupasz földfelületet – ahol csak lehet, a növényvilág azonnal belakja, befedi a talajt. Ezt a bölcsességet érdemes átültetnünk a veteményesünkbe is a zöldtrágyázás és az élő talajtakarás módszerével.

Miért nem jó a takaratlan talaj?
A csupaszon hagyott kerti talaj a legnagyobb ellensége a fenntartható gazdálkodásnak. Ha nem fedjük be semmivel, a napsugárzás közvetlenül éri a felszínt, ami drasztikus következményekkel jár. Az első és leglátványosabb a vízvesztés. A fedetlen talajból a nedvesség pillanatok alatt elpárolog, így sokkal több öntözésre lesz szükség.
Egy forró júliusi délutánon a csupasz föld felszíne akár 50-60 Celsius-fokra is felhevülhet, ami szó szerint megsüti a talajban lakó hasznos mikroorganizmusokat és a gilisztákat.
Az élő növényzet általi árnyékolás azonban egyfajta természetes légkondicionálóként működik. A levelek felfogják a sugarakat, alattuk a talaj hűvös és nyirkos marad, ami ideális környezet a gyökérzetnek és a talajéletnek. Ráadásul ott, ahol sűrű a levélzet, a fény nem jut el a földfelszínig. Ez a gyomszabályozás legjobb módja, hiszen a legtöbb gyomnövény magjának fényre van szüksége a csírázáshoz. Ha sötétben maradnak, egyszerűen nem kelnek ki, vagy ha mégis, a fény hiánya miatt hamar feladják a küzdelmet.
A talajárnyékolás élő mesterei
A tökfélék hatalmas levelei és a sarkantyúka burjánzó indái közismerten jó talajtakarók, de a lista szerencsére sokkal hosszabb. Ha olyan növényeket keresünk, amelyek élő mulcsként funkcionálnak, érdemes figyelembe venni az új-zélandi spenótot.

Ez a növény húsos leveleivel és szétterülő habitusával tökéletesen lezárja a talajt, ráadásul ehető is. Hasonlóan jó szolgálatot tesz az édesburgonya (batáta), amelynek indái sűrű szövedéket alkotnak a nyár közepére.
Kiváló talajtakaró még a facélia (méhvirág), amely finom, páfrányszerű leveleivel már egészen fiatalon árnyékol, később pedig gyönyörű lila virágaival a beporzókat is odavonzza. Ha alacsonyabb szőnyegben gondolkodunk, a fehér here is remek választás lehet a sorok közé, hiszen nemcsak árnyékol, de taposástűrő is, így a kerti utakat is élővé teheti.
Az ilyen élő mulcsnak alkalmas növényeket a sorok és ágyások között is alkalmazhatjuk, de például a kisebb gyümölcsfák, gyümölcstermő bokrok alá, mellé alá ha tököt ültetünk, akkor az javítja talaj vígazdálkodását, segít a gyommentesen tartásban, és nem hagyja hogy túlmelegedjen a talajt.



