Zöldtrágyázás: a talaj feltöltése két szezon között
A zöldtrágyázás lényege, hogy olyan növényeket vetünk el, amelyeket nem a termésükért, hanem azért termesztünk, hogy később a talajba dolgozva javítsák annak szerkezetét és tápanyagtartalmát. Erre azokban az időszakokban van szükség, amikor a főnövényeink (például a paradicsom vagy a paprika) már lekerültek, vagy még nem kerültek be a földbe. Ezzel megakadályozzuk, hogy a téli csapadék kimossa a tápanyagokat a talajból, vagy a szél elhordja a termőréteget.
A zöldtrágya növények hatása a bedolgozás után nem azonnali. Általában 4-8 hétre van szükség, amíg a talajlakó élőlények lebontják a zöldtömeget és a növényekben tárolt tápanyagok hozzáférhetővé válnak a következő kultúra számára. Ez a folyamat függ a hőmérséklettől és a nedvességtől is: száraz, hideg földben a lebomlás lelassul.
Számoljunk a pentozán hatással
A zöldtrágyázás során egy fontos biokémiai jelenségre, a pentozán hatásra különösen ügyelnünk kell. Ez akkor következik be, ha túl sok, magas rosttartalmú növényi részt (például elszáradt szalmát vagy öreg szárakat) forgatunk a talajba. A lebontást végző baktériumoknak ugyanis a munkájukhoz rengeteg nitrogénre van szükségük. Ha a bedolgozott anyagban nincs elég nitrogén, a baktériumok elszívják azt a környező talajból, így a frissen ültetett palántáink hirtelen nitrogénhiánnyal szembesülnek, sárgulni kezdenek és megállnak a fejlődésben.
Melyik zöldtrágyanövény mire jó?
A zöldtrágya növények kiválasztásakor érdemes tudatosan tervezni, hiszen mindegyiknek megvan a maga specialitása.
A pillangós virágúak (mint a vöröshere, a lucerna, a bükköny vagy a takarmányborsó) a leghasznosabbak a tápanyag-utánpótlás szempontjából.
Ezek a növények szimbiózisban élnek bizonyos baktériumokkal, amelyek képesek a levegő nitrogénjét megkötni és a talajba juttatni. Bedolgozásuk olyan, mintha természetes nitrogénműtrágyát adnánk a földnek.
A keresztesvirágúak, mint például a fehér mustár vagy az olajretek, másfajta védelmet nyújtanak. Gyors növekedésükkel hamar elnyomják a gyomokat, mélyre hatoló karógyökerükkel pedig fellazítják a tömörödött talajrétegeket.
A mustárfélék különlegessége a bennük található illóolajokban és glükozinolátokban rejlik. Ezek az anyagok a talajba kerülve természetes fertőtlenítőként hatnak. Riasztják a drótférgeket és gyérítik a fonálférgeket, így biológiai növényvédelmet is végeznek.
Ha megtanuljuk, hogy a talaj soha legyen fedetlen a kertünkben, a föld hálából kevesebb gyomlálással, ritkább öntözéssel és sokkal dúsabb terméssel ajándékoz meg minket.
