A Kiskunsági borvidék egyik háromgenerációs családi birtokán, az 50 hektáron gazdálkodó Szentpéteri Borpincénél idén a várt ünnepi hangulat helyett a gyászhoz hasonló csend uralkodik. Bár a borvidék az elmúlt 10-15 évben elkerülte a komolyabb tavaszi fagyokat, az idei szélsőséges időjárás bebizonyította, hogy a természet ellen nincs tökéletes recept.
Szentpéteri Attila szerint a kiskőrösi területeik kiváló adottságúak. A pincészet partosabb, jobb fekvésű dülői mellett a homoktalajon is kiváló minőséget állítanak elő – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nemrégiben aranyérmet nyert homoki Kadarka pezsgőjük.
– vallja Szentpéteri Attila. Ugyanakkor pont ez a kitettség vált most hátránnyá. Míg az alföldi termelők hozzászoktak a „csipkedő” fagyokhoz, a mostani, -3 és -7 Celsius-fok (átlagosan -4-5 °C) közötti hullám olyan elemi erővel csapott le, amelyre még az idősebb gazdák sem emlékeznek. 15-20 évente előfordul jelentősebb fagykár, de az ilyen pusztító mértékű még ritkább.
A szőlészetekben is egyre inkább terjednek a modern megoldások, ám ezek hatékonysága korlátos. Szentpéteriék is alkalmaznak biostimulátorokat, borostyánkősav-készítményeket (Frigomax) és aminosavas kezeléseket (például Idrogena, Megasol), hogy növeljék a növények stressztűrő képességét.
A fizikai védekezés – a füstölés vagy a szélgépek alkalmazása – bár az elmúlt 4-5 évben kezd divatba jönni, még gyerekcipőben jár, a termelők alig 5-10 százaléka használja ezeket. Mivel a hatékonyságuk mindössze 1-2 Celsius-fok hőmérséklet-emelkedésre elégséges, a mostani brutális hidegben a füstölés is hatástalan maradt volna. Egy közeli gyümölcsösben 15-20 hektárból mindössze kettőt sikerült megmenteni ezzel a módszerrel.
A városi szemlélő számára másfél hónap múlva úgy tűnhet, minden rendben van, hiszen a szőlő újra kihajt. A valóság azonban drámai, az elfagyott hajtások lepotyognak, az új hajtásokon pedig nem lesz érdemi termés. Átértékelődnek a munkafolyamatok is, a hajtásválogatás elmarad vagy átalakul; a gazdák kénytelenek meghagyni a másodterméseket is, amiket normál esetben szigorúan kiválogatnának a minőség érdekében. A stressz után a tőkéknek most nyugalomra és regenerációra van szükségük, hogy a jövő évi vesszőalapok megmaradjanak.
Összefogásban a remény
A fagy nem válogatott: a teljes Duna Borrégió érintett, különösen a Kecskemét vonalától délre eső területek (Hajós-Baja, Csongrád, Kiskunság). Szentpéteri Attila és a térség többi gazdája most abban bízik, hogy a kárenyhítési alapon túl kormányzati és EU-s források is segítik majd a talpra állást.
A borász szerint a szőlő újra hajt, a gazda szíve azonban nehezebben gyógyul: az idei év a túlélésről és az ültetvények megmentéséről szól majd.
A szakma szerint a kár mértékét egy eddig keveset emlegetett tényező, a szélsőséges szárazság súlyosbította. Font Gábor, a soltvadkerti Font Pincészet borásza szerint:
A nedvesség hiánya miatt a talaj és a levegő hőtároló kapacitása minimálisra csökkent, így a hőmérséklet akadálytalanul zuhant a kritikus tartományba. A borász szavai jól érzékeltetik a helyzet súlyosságát: ahogy fogalmazott, két hétig a szőlő közelébe sem bír menni, nem akarja látni a pusztítást. Náluk jelenleg a reményt csupán a Kövidinka és néhány későbbi fakadású fajta jelenti, amelyek talán elkerülték a totális kárt.
