Mivel azonban a nedvkeringés beindul, a növényi hormonok működnek, a folyamatot visszafordítani nem lehet, a gazda reménykedik, imádkozik és próbálkozik, hogy termését (vagy legalább egy részét) megmentse.
„Bezzeg az én időmben” mondhatnám én is, és még sokan rajtam kívül. Igen, amikor én gyerek voltam (80-as évek) más volt a téli időjárás, megbízhatóan hideg volt még februárban is (nem fordultak elő +15- +16 celsius fokok rendszeresen), és egyenletesebb volt a tavaszi felmelegedés.
De mi is történik, amikor a növény már hajtana és jön a fagy. A 0 fok alatti hőmérséklet nem biztos, hogy fagykárt okoz, el kell különíteni a fagy és a fagykár fogalmát. Fagykár akkor jelentkezik, ha a növény szöveteiben lévő víz megfagy, a jég képződése a károsodás valódi oka. A növény szöveteiben a sejten belül a citoplazmában és a sejten kívül, a sejt közötti járatokban is találunk vizet.
Ennek hatására a sejten belüli víz kivándorol a sejt közötti térbe és megfagy (ráfagy a már ott lévő jégkristályokra). Ezek a kristályok egyre növekednek, a környező sejteket gyakorlatilag kiszárítják, víztartalmukat elvonják. A sejtek vízhiánya a membránokat és számos más sejtszervet súlyosan károsít. Ezt a külső szemlélő úgy veszi észre, hogy a fagyott növényi szerv petyhüdt, elszíneződött.
A fagykár bekövetkezése függ a növény fagytűrésétől, attól hogy milyen növényi szerv (hajtás, virág, rügy…) van éppen kitéve a fagyhatásnak, a fenológiai státusztól, a páratartalomtól, a 0 fok alatti hőmérsékletet megelőző környezeti tényezőktől és attól is, hogy az adott szerv/szövet víztartalma és szénhidrát-, valamint fehérjetartalma éppen milyen magas. A gyorsan növekedő szervek magas víztartalmuk miatt ezért fokozottan fagyérzékenyek. Az előbbiekkel magyarázható egyébként a fagytűrés is, hiszen a télre készülve a növény a nyugalmi időszakra vízben oldható szénhidrátokat és fehérjéket halmoz fel a fagyérzékeny szervek és szövetek sejtjeiben, amivel a citoszol (sejten belüli víz és benn oldott anyagok) fagyáspontját csökkenti (ezért is képződnek itt később jégkristályok, mint a sejtek közötti járatokban), továbbá dehidratálja is a szöveteket.
Az alacsony hőmérséklet megjelenésének két formája van. Az egyik a szállított fagy, amikor erős hideg széllel érkezik a hideg levegő (fagyos szél fúj), a másik forma a kisugárzásos fagy. Ebben az esetben száraz, hideg levegő érkezik a térségbe, az égbolt éjszaka derült és szélcsend van. A nappali felmelegedés hatására keletkezett és elnyelt hőt a talaj és növényzet éjszaka kisugározza, melynek sebességét erősen befolyásolja az éjszakai lehűlés mértéke és a nappali felmelegedés nagysága. Minél kisebb volt a felmelegedés és vele szemben minél hidegebb az éjszakai lehűlés, annál gyorsabban merül le a talaj hőtartaléka, a fagyhatás erősebb.
Milyen lehetőségeink vannak a védekezésre?
- Az első és legfontosabb a megfelelő termőhely kiválasztása. A domboldalakat részesítsük előnyben, mert a dombtető és a völgy (fagyzug) is mindig hidegebb. Érdemes a helyszín histórikus időjárási adatait megtudni, helyi termelőket kérdezni a terület fagy, hőmérséklet és szélviszonyairól. A déli lejtőket lehetőség szerint kerüljük, itt a növények rendszerint előbb virágoznak mint egy délkeleti, észak-nyugati oldalon.
- Lényeges a faj és fajta választás is. Fagyérzékeny területen a mandula, kajszi, korai cseresznye vagy más korán virágzó fajok nem termeszthetőek eredményesen. Ha mégis ezek mellett döntünk, akkor kései fajtákat érdemes választani, ezek később hajtanak, később virágoznak.
- Szőlő esetében fontos a megfelelő művelésmód alkalmazása is, magasabb kordon jellegű művelésmódok csökkentik a fagykár veszélyét (a talajtól 10 centiméterenként 0,36 celsius fokkal).
- Talajtakarás szamóca esetén lehet hatásos.
- Ne siessünk a metszéssel. A túl korai metszés előrehozhatja a kihajtást is.
- Ha van hó télen, érdemes a fák tövéhez lapátolni, ezzel is elnyújthatjuk a kihajtást,
- illetve a növényi olajokkal történő permetezés a nyugalmi időszak végén is hasonló hatású.
- Szélgépekkel légkeverést lehet végezni, a kisugárzásos fagyok ellen hatásosak elsősorban.
- A füstölés, fűtés csak szélcsendes időben lehet eredményes. Már az ókori Rómában is a lemetszett szőlővesszőket a sorközökben hagyták és ezek elégetésével próbáltak védekezni a fagyok ellen.
- A fagyvédő öntözés is eredményes lehet. Amikor a víz a növény felületére fagy, hőt ad le, ezzel megvédi a szöveteket a károsodástól. A vízpermetet finom porlasztással kell kijuttatni, és akkor lehet abbahagyni, amikor a jég a növényekről leolvad. Hátránya lehet, hogy olyan mennyiségű jég képződik az ágakon, gallyakon, hogy azok letörnek.
- Nem csak vizet permetezhetünk, a vízzel együtt különböző lombtrágyákat (pl. Damisol BB, az ismertető szerint a rügypikkelyekből is felszívódik), hormonokat, cukrokat tartalmazó készítményeket és biostimulátorokat juttathatunk ki. 2 -3 celsius fok körüli fagyokig alkalmazhatóak ezek az anyagok.
- Érdemes még a nagyobb ültetvényekben jól használható, magyar fejlesztésű Ködsárkány gépet megemlíteni. Ez a gép hőt termel, füstöt és vízgőzt terít az ültetvényben, valamint a levegőt is keveri. Traktor után köthető, 20 percen belül vissza kell térni vele a már kezelt területre. Egy gép 10 ha ültetvényt tud védeni.
Minden termelői réteg (kistermelők, őstermelők, cégek, házikert tulajdonosok) ki tudja választani a számára leginkább megoldható védekezési megoldást, mellyel élni is kell. Ha csak pár fáról van szó, én még a fák fóliatakarásától sem riadnék vissza a kritikus időszakban.
