A németországi gyümölcstermesztői szövetség arra figyelmeztetett a minap, hogy a legutóbbi ötéves periódus átlagát tekintve almából önellátási arány már csak 48,7%, szamóca esetében pedig csupán 40,6%. Ez azt jelenti, hogy mára a Németországban fogyasztott szamóca több mint fele, és az almának is a fele külföldről származik, miközben két olyan gyümölcsről van szó, amelyeknek a termesztése elvileg kiválóan megoldható az országban, mutatott rá a szakmai szervezet.
A fruchthandel.de portálon megjelent cikk idézi a gyümölcstermesztői szövetségnek azt az összehasonlítását is, amelyben más mezőgazdasági ágazatokkal vetik össze az önellátási arányt és arra jutnak, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat áll a legnagyobb nyomás alatt ilyen tekintetben. Húsból 120%-os, tejből 107%-os, burgonyából pedig akár 153%-os önellátási arányt ér el Németország, miközben gyümölcsből az önellátási arány mindössze 20%, zöldségből pedig 37%, írják.
A fő ok a magas minimálbér
A helyzet fő oka, hogy az elmúlt években jelentősen megnövekedtek a termelési költségek, különösen a minimálbér – ezért éppen a legmunkaigényesebb kultúrák a legérintettebbek –, állítja a gyümölcstermesztői szövetség.
„A jelenlegi számok egyértelmű figyelmeztető jelzések a németországi ellátásbiztonságra nézve. Ha a hazai gazdaságok termelése gazdaságilag már nem kifizetődő, egyre több gyümölcstermelő üzem fogja feladni a tevékenységét. Ennek következménye a tovább növekvő importfüggőség”, magyarázta Claus Schliecker, a gyümölcstermesztői szövetség elnöke a szakportálnak.
Míg a német gazdaságok egyre magasabb bérköltségek mellett dolgoznak, az európai versenytársak gyakran lényegesen alacsonyabb költségekkel termelnek, ezáltal előbbiek versenyhátránya évről évre súlyosbodik.
A gyümölcstermesztői szövetség azt kéri a jogalkotóktól, hogy sürgősen szülessen gyakorlatiasabb szabályozás az idénymunkások minimálbérét és az előlegfizetéseket illetően, valamint tegyék egyszerűbbé az EU-n kívüli idénymunkások foglalkoztatását.
„Akinek politikailag fontos, hogy fennmaradjon a regionális, rövid szállításik utakra épülő élelmiszer-ellátás, annak gazdaságilag is fenntartható keretfeltételeket kell teremtenie. Ehhez sürgősen versenyképes feltételekre van szükség a munkaigényes ún. kiskultúrák esetében, valamint megbízható háttérre az idénymunkások foglalkoztatásához. Ellenkező esetben lépésről lépésre elveszítjük a hazai gyümölcsellátásunkat”, idézte Claus Schlieckert a fruchthandel.de cikke.
Itthon is hasonlók a gondok
Mindeközben Magyarországon nagyjából ugyanezek a problémák foglalkoztatják a zöldség-gyümölcs termesztőket – azzal, hogy innen meg éppen Németország irányába távoznak a megbízható dolgozók, hiszen itt reménytelen tartani a lépést az ottani minimálbérrel.
Ahogy a nyomtatott Kertészet és Szőlészet májusi lapszámában megjelenő cikkben Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke fogalmaz, a húsz-harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest legalább 300-500 ezer munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerőpiacról (nem csak az agráriumból).
Az előző években még elsősorban a környező országokból, főleg Romániából és Ukrajnából érkeztek vendégmunkások – onnan is inkább a magyar anyanyelvűek –, de sokan közülük is inkább továbbmennek Nyugat-Európa felé, ahol a munkabérek annyival magasabbak, hogy a magyar gazdaságok egyszerűen nem tudják tartani vele a versenyt. Az EU-n kívüli (elsősorban kelet-ázsiai) dolgozókra egyre nagyobb szüksége van a kertészetnek, illetve a hazai agrár- és élelmiszergazdaságnak.
Ugyanebben a lapszámban jelenik meg egy szamócatermesztési körkép is, amelyben a megkérdezettek rendre arra jutnak, hogy megbízható dolgozók hiányában kénytelenek voltak a területeiket csökkenteni.
Bár a cikk adatai szerint nálunk egyelőre még így is jobb az önellátási százalék szamócából, mint Németországban, nem utolsósorban azért, mert a finom hazai árunak még mindig van akkora értéke a vásárlók szemében, hogy kifizetik érte a felárat.
