A tárcavezető válaszaiból egyértelműen kirajzolódott: az új agrárpolitika középpontjában az aszály elleni alkalmazkodás, a termelői együttműködések megerősítése, valamint a gazdasági és szakmai szemléletváltás áll.

Legsürgetőbb az aszály

A miniszter szerint jelenleg az aszályhelyzet jelenti a legsürgetőbb kihívást. Elmondta, hogy egy szakmai anyag már meghatározza azokat a rövid-, közép- és hosszú távú lépéseket, amelyekkel csökkenthető lenne az aszály nyomása a mezőgazdaságon. Ennek felülvizsgálata jelenleg is zajlik. Hangsúlyozta: az új kormány számára kulcskérdés, hogy pontos képet kapjon az ország tényleges állapotáról és a korábbi vállalásokról, különösen az anyagi kötelezettségekről. Mint fogalmazott, „tiszta képre” van szükség, amelyet a lehető legrövidebb időn belül a nyilvánosság elé kívánnak tárni.

Az azonnali intézkedések között a vízkormányzási beavatkozásokat említette, amelyekkel viszonylag gyorsan lehetne vizet juttatni a tájba. Ugyanakkor hangsúlyozta: önmagában a vízpótlás nem elegendő, hiszen az éves csapadékmennyiség összességében nem feltétlenül csökkent drasztikusan, annak eloszlása és intenzitása azonban teljesen átalakult. Olyan talajszerkezet kialakítására, földművelési szemléletváltásra, talajszerkezet-helyreállítására van szükség, amely lehetővé teszi a víz befogadását és megtartását. A miniszter szerint jelentős szemléletváltásra van szükség a gazdálkodásban. Úgy véli,

A földtörvény módosításával kapcsolatban Bóna Szabolcs rendkívül óvatos megközelítést vázolt fel. A kérdést érzékeny és társadalmilag meghatározó ügynek nevezte, amelyhez szerinte az elmúlt években nem társult valódi szakmai és társadalmi párbeszéd. Kijelentette: minimum egyéves társadalmi vitára lenne szükség ahhoz, hogy olyan földtörvény szülessen, amely valóban a magyar agrárium érdekeit szolgálja. Kritizálta az elmúlt időszak gyakorlatát, amikor szerinte számos változtatás „salátatörvények” részeként, érdemi egyeztetés nélkül történt meg.

Bóna Szabolcs kiemelt témája volt a termelői integráció és együttműködés kérdése is. Úgy fogalmazott: a korábbi támogatási rendszerek ugyan jelentős forrásokat biztosítottak, de nem ösztönözték valódi együttműködésre a gazdálkodókat. Az új agrárpolitika célja ezért olyan feltételrendszer kialakítása, amelyben a termelők gazdasági és biztonsági okokból is érdekeltek lesznek az összefogásban, nem csupán támogatásalapon hoznak döntéseket.

Ennek egyik legfontosabb eleme a vertikális integráció lehet. A miniszter olyan termelői szervezetek létrehozását szorgalmazza, amelyek teljes termékpályákat képesek átfogni. Példaként a tejágazat válságát említette, ahol szerinte a szereplők közötti együttműködés hiánya miatt a tejtermelők viselték a krízis legnagyobb terheit. Megjegyezte: ha létezett volna megfelelő koordináció, ármeghatározás és megállapodás a termékpályán belül, elkerülhető lett volna, hogy a termelők „igyák meg a levét” a piaci problémáknak.

A mérethatékonyság kérdésében hangsúlyozta: nem elegendő az egységes termékkörök kialakítása, azokat egységes piaci fellépéssel is össze kell kapcsolni. Az importtermékek térnyerését nemcsak minőségi, hanem hatékonysági problémának nevezte. Szerinte az élelmiszerkönyv korrekciójára, valamint a minőségellenőrzési rendszer szakmai alapjainak megerősítésére is szükség van. A rövid ellátási láncok erősítését és a közétkeztetés szerepét szintén fontos stratégiai iránynak nevezte. Úgy látja, a helyi termelésre épülő rendszerek nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is stabilabbá tehetik a vidéket.

Generációváltás – másképpen

Bóna Szabolcs külön kitért a generációváltás problémájára. A jelenlegi helyzetet inkább öröklésmenedzsmentként fémjelezte, miközben szerinte valójában tőke- és tudásalapú generációs megújulásra lenne szükség. Az új kormányzat célja, hogy összekapcsolja azokat a fiatalokat, akik gazdálkodni szeretnének, azokkal a gazdaságokkal, ahol nincs utódlás.

Az állattenyésztés jövőjével kapcsolatban hangsúlyozta: az állategészségügyben a minél alacsonyabb gyógyszerfelhasználásra kell törekedni. Ebben a genetikai fejlesztéseknek kulcsszerepet szán. Véleménye szerint a genetikai beruházások a leggyorsabban megtérülő fejlesztések közé tartoznak, különösen a klímaadaptáció és a piaci alkalmazkodás szempontjából.

A külföldi munkaerő kérdésében azt mondta: a kormányzat át kívánja világítani a harmadik országokból érkező munkavállalók rendszerét. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez nem a külföldi munkaerő teljes kizárását jelenti, hanem a visszaélések feltárását és a valós igények tisztázását.